Hogy állunk az örök fiatalság keresésével?

Megéli-e egy most született ember a 150. születésnapját? Az antiaging, az öregedésgátlás az egyik legdinamikusabban fejlődő kutatási terület és iparág napjainkban. Mi igaz a reklámokból, hol tart ma a tudomány az öregedési folyamat lassításában?

A neves amerikai napilap, a New York Times könyveladási listáján hónapokig előkelő helyen szerepelt az a könyv, amely a közelmúltban Az öregedés mítosza címen magyarul is megjelent. A könyv, amely egy bőrápoló szereket és táplálékkiegészítőket gyártó cég tudományos igazgatójának tollából született, talán leghihetetlenebb állítása a szkeptikus laikusok számára, hogy ma piacon lévő, mindenki számára elérhető termékekkel az öregedés folyamatába a probléma gyökerénél, a gének szintjén lehet beavatkozni.

A cég egyik termékét az ELTE Biológiai Intézetének Genetikai Tanszéke is kipróbálta, amely szintén foglalkozik alapkutatási szinten az öregedés folyamatával. "A laboratóriumunk öregedési modelljeiben előszeretettel alkalmazunk fonalférgeket, amelyek génállományát nagyon jól ismerjük, és csupán 10-12 napig élnek. A kivonatot beletettük az állatok táptalajába, és azt tapasztaltuk, hogy a kísérletben részt vett egyedek 20-30 százalékkal tovább éltek, mint a nem kezeltek" - mondja dr. Vellai Tibor tanszékvezető.

"Ráadásul ez egy természetes, egy kínai gombából származó hatóanyag, nem pedig mesterségesen előállított kémiai vegyület. Ismerünk más természetes kivonatokat is, amelyek nagy koncentrációban képesek az öregedési folyamat gátlására. Ilyen például a piros szőlő héjában lévő resveratrol is, vagy a sárgadinnye kivonata. Amit viszont még nem ismerünk sem a kínai gomba, sem a sárgadinnye esetében, hogy a kivonat sok száz vegyülete közül melyik is pontosan az a molekula, amelyik nagyon jó hatással van az öregedési folyamat gátlására" - teszi hozzá a genetikus.

Meddig élhetünk?

Az elmúlt 30-35 évben bizonyossá vált, hogy az öregedési folyamat bizonyos gének aktivitásával áll összefüggésben. A gének szolgáltatják ugyanis a fehérjék szintéziséhez szükséges genetikai információt, bizonyos fehérjéknek a mennyisége pedig befolyásolja az öregedési folyamat sebességét. "Gyakran kérdezik tőlem, hogy meddig is élhetünk? Általában azt szoktam mondani, hogy fogalmam sincs, de ami biztos, hogy 100-120 év teljesen realisztikus elképzelés, legalább ilyen hosszú élettartam kódolva van a génjeinkben. De ha nagyon el akarom ereszteni a fantáziámat, akkor eszembe jut az a nemrégiben megjelent kutatás, amelyben néhány gén módosításával 50 napig élő fonalférgeket hoztak létre. Azaz a fonálféreg normál élethosszát az ötszörösére növelték, ami az emberre átfordítva 500 évet jelentene. Tehát a gének aktivitásának befolyásolásával egyértelműen lehet az öregedési folyamat sebességét befolyásolni" - mondja Vellai.

A szakember el tudja képzelni, hogy az említett kínai gomba hatóanyaga képes az élethosszt akár 5-10 százalékkal is megnövelni, ami emberi dimenzióban 5-10 évet jelent. "Az irány tehát jó, a háttérben lévő mechanizmusok azonban tudományosan még nem feltártak" - mondja. Ráadásul több száz gén működése változhat - direkt vagy indirekt módon - egy adott hatóanyag hatására, és nem tudni, hogy mely változások az igazán fontosak. Jelenleg több mint 350 öregedéssel kapcsolatba hozható gén ismert.

Laborban már jól megy az öregedésgátlás

Ha azonban egy genetikus egy fehérjéről tudja, hogy befolyásolja az öregedési folyamatot, akkor a fehérje termelését képes fokozni vagy gátolni a megfelelő gén módosításával - mutációkon (a gének információtartalmának megváltozásán) keresztül.

"Genetikai eszközökkel viszonylag egyszerű módon le tudjuk kapcsolni vagy fel tudjuk pörgetni egyes gének működését laborban, modellállatokban. Az embernél azonban sokkal járhatóbb a farmakológiai út, azaz olyan hatóanyagokat létrehozni, amelyek specifikusan felismerik a géneket, és képesek befolyásolni az aktivitásukat. Ez a kutatási folyamat már zajlik: Amerikában és Japánban a legnevesebb gyógyszergyárak például olyan vegyületeket keresnek, amelyek az autofág folyamatokat befolyásolják (lásd keretes írásunkat). És akkor 5-10 éves kifutással lehetnek olyan gyógyszerjelöltjeink, amelyek képesek aktiválni az autofágiát, aminek következtében tisztább, egészségesebb sejtjeink lesznek. Így nem fogunk 70-80 éves korunkban látványosan megöregedni, hanem a folyamat évtizedekkel is kitolható lehet. Az igazi kihívás az, hogy csak olyan fehérjék mennyiségét befolyásoljuk, amelyek kizárólag előnyös hatással járnak, és nem lesznek nem várt mellékhatások. E téren pedig a kutatások még nagyon az elején járnak" - mondja az ELTE Genetikai Tanszékének vezetője.

"A humán öregedésgátlásban ma egyelőre az empíriánál járunk: valaki talál egy gombakivonatot, egy sárgadinnye-kivonatot, nem tudja pontosan mi van benne, de látja, hogy a modellállatok virulnak tőle, jobban érzik magukat, tovább élnek, és ma ezt a tapasztalatot használják fel a humán táplálékkiegészítők piacán" - mondja Vellai.

Forrás: AFP/PhotoAlto

Minden öregkori betegség gyökere ugyanaz?

Miért él az ember 70-80 évig, a kutya 10-14 évig, az egér 2 évig, a fonalféreg pedig csak 10-12 napig? Az jól látszik, hogy ez nem véletlen. De hogy mi pontosan az öregedés, mi történik ekkor a szervezetben, erre csak az utóbbi évtizedekben kezdtek rájönni a tudósok. Az öregedés az a folyamat, amelynek során sejtes hibák, károsodások halmozódnak fel a sejtekben. Amikor ezek a károsodások már olyan mennyiséget érnek el, hogy befolyásolják a sejt normális működését, a sejt elveszti funkcióját. Ha ez tömegesen zajlik, egy idő után öregkori betegségek jelennek meg. Tehát nemcsak az öregedést, hanem az öregkori betegségeket is sejtes károsodások okozzák.

Ma már azt is tudjuk, hogy az öregkori betegségek - az agyvérzés, az idegsejtek tömeges pusztulásával járó betegségek, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór, a cukorbetegség, az izomsorvadás és természetesen a daganatos betegségek - mögött is ilyen molekuláris károsodások állnak. Ezek a betegségek tehát csak látszólag függetlenek, a gyökerük valójában megegyezik.

"Ebből pedig az következik, hogy ha valaki most megoldaná a rák problémáját, kitalálná azt a molekuláris útvonalat, amelyen keresztül a rák kezelhető lenne, akkor valószínűleg kapna érte Nobel-díjat, de egyébként csak azt érné el, hogy nem rákban halunk meg, hanem Alzheimer- vagy Parkinson-kórban, vagy más degeneratív betegségben" - mondja dr. Vellai Tibor. Ezért a kutató szerint az orvosbiológiának stratégiát kellene váltania, és az öregkori degeneratív betegségek ellen együttesen kellene fegyvert előhúznia.

A nagy áttörés az öregedésgátlásban

"Az utolsó öt év nagy áttörése az orvostudományban egy alapvető sejtbiológiai folyamat, az autofágia ("önevés"), azaz a sejtek saját önemésztési folyamatának molekuláris megismerése volt. Ez arról szól, hogy ha molekuláris károsodás alakul ki egy sejten belül, akkor ez a bekebelező rendszer beleharap a citoplazmába (a sejt anyaga), és megemészti, lebontja aminosavakra (fehérjék építőkövei), valamint zsír és szénhidrát alegységekre, amelyek aztán majd újra hasznosulni tudnak a felépítő folyamatokban. Az autofágiáról kezd kiderülni, hogy ez az öregedési folyamat karbantartója, központi szabályozó mechanizmusa. Elméletileg az autofágia mechanizmusát befolyásolva, aktiválva ellenállóvá válhatnánk az öregkori betegségek széles spektrumával szemben, hiszen az autofág folyamat az öregedést okozó sejtkárosodásokat távolítja el. És hogy ez nem csak vízió, onnan tudjuk, hogy genetikai eszközökkel az autofágiát már lehet aktiválni modellélőlényekben, és ez a genetikai beavatkozás 50-60-80 százalékos élethossz-növekedést jelent" - mondja a genetikus.

Elsietett alkalmazások itt is lesznek

Az antiaging, az öregedésgátlás az egyik legdinamikusabban fejlődő kutatási terület és iparág napjainkban. Az öregedésbiológiában egyre több tudományos eredmény születik, alkalmazásuk azonban körültekintést igényel. Várható, hogy - akárcsak például az őssejt-biológiában - itt is lesznek elsietett, tudományosan nem megalapozott eljárások, kezelések, hiszen az öregedő társadalmakban egyre nagyobb igény lesz rájuk.

Az említett könyvben leírt öregedésgátlási módszerről (ageLOC) egy neve elhallgatását kérő biológus a következőket mondta az [origo]-nak: a könyv lényegében egy 140 oldalasra elnyújtott reklám, amelynek a lényege körülbelül 2 oldalra ráfért volna. Tudományosan nem teljesen blődség, bár a színvonala egy közepes BSc-szakdolgozatnak felel meg. Az alapállítás, miszerint a génexpresszió megváltozik az idő folyamán, és ez lehet az egyik oka az öregedésnek, tulajdonképpen valós tudományos tézis, viszont az biztos, hogy nem a könyv szerzője áll elő vele először. Ugyanakkor, ami kihámozható az ageLOC metodológiájáról, az elég semmitmondó (nem véletlen, hogy a PubMed egyetlen cikket ad ki az ageLOC-ra).

A szakértő szerint már az is bizonyítást igényelne, hogy ha visszaállítjuk a génexpressziós profilokat, az önmagában is "nem öregedést" jelentene - a sejtek összetétele ugyanis változhat az idők folyamán. Lehetséges, hogy ha az "öreg" összetételű sejtben aktiváljuk a "fiatalkori" profilt, annak egyáltalán nem lesz jó vége. Másrészt kérdéses, hogy a könyv szerzői által azonosított "fiatalsággén-csoportokban" levő gének mindegyike szerepet játszik-e a sejtek fiatalon tartásában. De a legfőbb gond az, hogy ha mindezeket el is fogadjuk, egyszerűen nincs olyan molekuláris biológiai technika a kezünkben, amellyel - a bőrön át vagy táplálékkal a szervezetbe juttatva - célzottan tudnánk csak egy-egy géncsaládot bekapcsolni az összes sejtben.

Lehetséges tehát, hogy a bőrápoló szereket és táplálékkiegészítőket gyártó cég termékei valóban hatásosak a bőr karbantartásában - hasonlóan más természetes szerekhez -, de a cég tudományos igazgatójának tollából született könyv azt sugallja, hogy mindezek mögött teljesen biztos tudományos eredmények állnak. A biológus szakember szerint a könyv egyes kozmetikai reklámokhoz hasonló: nagyon tudományosnak hat a laikusok számára, de igazából nem tudni, mi történik a gének szintjén. Ha ezt valaki tudná, nem könyvet írna róla, hanem cikket a Nature-be, és Nobel-díjat kapna érte.

A könyvnek azonban vannak erényei is: populáris stílusban világít rá arra, hogy az öregedési folyamatot - legalábbis részben - gének befolyásolják, és ezen gének működésének befolyásolásán keresztül képesek vagyunk élettartamunkat növelni. "Noha ma ezeknek a hatásoknak a molekuláris hátteréről - genetikai szabályozásáról és biokémiai mechanizmusáról - viszonylag keveset tudunk, a közelmúltban számos olyan természetes hatóanyagot sikerült izolálni, amely befolyásolja ezen gének működését. A könyv rámutat arra, hogy megfelelő életmóddal, táplálkozással vagy táplálékkiegészítőkkel mi magunk is jelentős mértékben tehetünk öregedésünk lassítása érdekében. Természetesen ennek üzleti aspektusa nem vitatható el" - mondja Vellai.