Cápafogra érdemes menni Pécs környékén

Szép ősmaradványokat bárki találhat, ha tudja, hol kell őket keresni. Ebben segít ötrészes sorozatunk, amelynek befejező részében a Mecsek és a Villányi-hegység néhány lelőhelyét látogatjuk meg. Dinoszaurusz-lábnyomok, cápafogak, hal- és növénylenyomatok a kínálatban.

A magyarországi őslénytani lelőhelyeket bemutató ötrészes sorozatunk első részében Észak-Magyarországon jártunk, ahol többek között ősrákok, levéllenyomatok és cápafogak kerülhetnek elő a kőzetekből. Ugyanitt néhány általános gyűjtési szabályra is felhívtuk olvasóink figyelmét. A második részben a Cserhát és a Börzsöny miocén korú lelőhelyeit ismertettük, ahol ősrákok, cápafogak és levéllenyomatok szerepeltek a kínálatban. A harmadik részben Budapest környéki lelőhelyeket mutattuk be, ahol tengeri csigák, teknősök és ragadozó emlősök maradványai kerülhetnek elő. A negyedik részben bakonyi és Balaton-felvidéki lelőhelyeket látogattunk meg, ahol ammoniteszekre, pörgekarúakra és balatoni kecskekörömre bukkanhat a szemfüles természetbúvár. Az ötödik, befejező részben a Mecsek és a Villányi-hegység lelőhelyeit mutatjuk be.

Bükkösd (kőfejtő): középső triász tengeri ősmaradványok

A falu keleti részéből juthatunk fel a mészkőbányába, ahol a középső triász mészkövet fejtik, így a művelés alatt álló területre csak előzetes engedélykérés után szabad bemenni. A Mecsekben több helyen is előforduló úgynevezett kagylósmészkő az Északnyugat-Európából ismert kőzetekkel mutat közeli rokonságot. A hullámos felületű, vékony mészkőrétegek sok ősmaradványt tartalmaznak, különösen a kőbányában kibukkanó rétegsor felső részén.

A nyílttengerben lerakódott rétegek jellemző kagylófaja a Hoernesia socialis, amely a nevéhez méltóan gyakran "társas életet él", azaz sok példányuk kerül elő egymás mellett a réteglapokon. Gyakoriak a mészkőben a különböző Plagiostoma fajok, valamint a többi puhatestű héjára ránövő Placunopsisok. A Plagiostoma lineatum példányok akár a 10 centiméter hosszúságot is elérhetik. A pörgekarúak (Brachiopoda) között a nagyon hosszú élettartamú, máig előforduló, és ezért "élő kövületnek" is nevezett Lingula barnás színű, foszfátos anyagú teknői is előfordulnak a terület triász dolomit rétegeiben (az egyik kőzettípust emiatt régebben lingulás dolomitként is emlegették). A középső triász kagylósmészkő leggyakoribb brachiopodája azonban kétségkívül a Coenothyris vulgaris, melynek teknői sokszor szinte kőzetalkotó mennyiségben halmozódtak fel egy-egy rétegben. Sima, díszítetlen teknőinek érintkezési vonala a mellső részen a háti teknő irányába domborodó redőt alkot. Gyakran találkozhatunk a Tetractinella trigonella és a Punctospirella fragilis maradványaival is. A tengeri liliomok (Crinoidea) szintén változatosak voltak ezen a területen (Eckicrinus, Holocrinus, Dadocrinus). A rétegtani szempontból nagyon fontos ammoniteszek (Ceratites, Paraceratites, Acrochordiceras) mellett szintén a fejlábúakat képviselik a Nautiloideák (Germanonautilus).

Triász kagylók és pörgekarúak a Bükkösd mellett található kőfejtőből: 1. Hoernesia socialis (kagyló), 2: Lingula sp. (pörgekarú), 3. Punctospirella fragilis (pörgekarú), 4. Coenothyris vulgaris (pörgekarú)

Pécs-Vasas (kőszénkülfejtés): alsó jura gerinctelen ősmaradványok és növénylenyomatok

A mecseki jura időszaki kőszenes rétegsor egyik legjelentősebb feltárása a Petőfi-akna szomszédságában, a Köves-tetőtől délnyugatra található. A ma már nem működő külfejtés mintegy 250-300 méter vastagságban tárta fel az alsó jura rétegeket. Az egykori delta és sekélyvizű lagúna környezetet képviselő rétegek ősállatmaradványokban viszonylag szegények, de helyenként egyes rétegekben nagy mennyiségben fordulnak elő puhatestű (elsősorban kagyló)-maradványok.

A csökkent sósvízi, aljzathoz cementálódó Liostrea, valamint a sekély mélységbe beásódó Cardinia mellett az édesvízben élt Unio kagylók jellemzőek. A rétegsor magasabb részén nagyon ritkán előkerülő ammoniteszek (Arietites, Coroniceras) a jura időszak legelejére jellemzőek. Egy-egy szintben háromujjú dinoszauruszok lábnyomai is előfordulnak, amelyek Komló városának és a kőszénnek állítanak emléket a nevükben (Komlosaurus carbonis). A 12-18 centiméter hosszú, egymástól 60-70 centiméterre lévő nyomokat két lábon járó dinoszauruszok hagyták hátra a puha iszapban. A másik különleges ősmaradványcsoportot a növénylenyomatok képviselik. A kőszéntelepek közötti meddőrétegekben levelek, törzsek, ágak és szaporítószervek is előfordulhatnak. A zsurlók (Neocalamites, Equisetites) a tengerparti területeken éltek. A nagyméretű páfránylevelek töredékei fatermetű, erdőalkotó páfrányokra utalnak (Thaumatopteris, Dictyophyllum, Clathropteris). Ez utóbbi levele elérhette az 1,5 méteres hosszúságot. A nyitvatermők között a magvaspáfrányok voltak a legjelentősebbek (Sagenopteris, Komlopteris). A cikászok közül gyakori a Nilssonia és a Bjuvia, amelyek nedves és párás környezetet kedveltek. A bennettiteszeket a Pterophyllum és az Anomozamites, míg a páfrányfenyőket a Ginkgoites és a Baiera képviselték a mecseki kora jura flórában.

Alsó jura növénymaradványok a mecseki kőszéntelepek meddőrétegeiből: 1. Sagenopteris sp. (magvaspáfrány), 2. Phlebopteris sp. (kihalt páfrány), 3-4. Komlopteris nordenskioeldii (magvaspáfrány), 5. Todites sp. (kihalt páfrány)

Mecseknádasd (Réka-völgy): alsó jura gerinctelen és gerinces tengeri ősmaradványok

Az alsó jura (liász) rétegsor a Mecsekben levelesen széteső, szerves anyagban nagyon gazdag fekete palával záródik. Az úgynevezett toarci anoxikus esemény idején rakódott le ez a kőzet, amelynek a nyomai számos lelőhelyen nyomon követhetők, elsősorban Északnyugat-Európa területén. Az esemény során oxigénben szegény (anoxikus) környezetek alakultak ki a tengerben, így ott az aljzatlakó élőlények nem tudtak megélni. Emiatt alakult ki a vékony rétegzettség, hiszen általában ezek a szervezetek keverik össze a tengerfenékre lerakódó üledékeket. A magas szervesanyag-tartalom szintén ennek köszönhető, mivel a felette lévő víztömegből az aljzatra hulló elpusztult állatokat nem ették meg a dögevő és ragadozó szervezetek.

A könyvszerűen lapozható fekete pala rétegfelületein főleg ammoniteszeket találhatunk, amelyek alapján pontosan meghatározható ennek a speciális kőzetnek a kora (Hildaites, Dactylioceras, Protogrammoceras). A kagylókat a viszonylag gyakori Pseudomytiloides példányok képviselik, amelyek a vékony, de erős bisszusz szálaikkal valószínűleg uszadékfákra rögzültek, és úgy sodródtak ki a nyílt tengerre. A legkülönlegesebb ősmaradványok azonban egyértelműen a halmaradványok. A fogak vagy pikkelyek gyakoriak, de előfordulnak épségben megőrződött egész hallenyomatok is. Ezeknek a tudományos feldolgozása még várat magára, eddig mindössze a Leptolepis normandica fajt sikerült azonosítani. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanennek az anoxikus eseménynek a nyomát őrzi a világhírű németországi lelőhely, Holzmaden, ahol szebbnél szebb halgyíkok és krokodilok tucatjai kerültek elő. A Mecsekből eddig még nem ismertek ilyen különleges maradványok, de előfordulásuknak az elvi lehetősége nem zárható ki.

Alsó jura halmaradványok a mecseki Réka-völgy anoxikus fekete palájából

Villány (Templom-hegy): triász és jura tengeri gerinctelenek, pleisztocén szárazföldi gerincesek

A község vasútállomásától délre fekvő Templom-hegyen több felhagyott egykori kőfejtő található. Az egyik legfontosabb hazai jura időszaki rétegsort, a jura ammoniteszek és a pleisztocén gerincesek világhírű lelőhelyét egy tanösvény mutatja be. A rétegsor alján lévő triász kőzetek még viszonylag kevés ősmaradványt tartalmaznak (néhány növénylenyomatot például), annál gazdagabbak viszont a jura rétegek.

Az alsó jura mészkövekben gyakoriak az ammoniteszek (Tragophylloceras, Villania, Epideroceras), valamint a pörgekarúak (Tetrarhynchia, Gibbirhynchia, Liospiriferina, Lobothyris). Egyes rétegekben a kagylók is gyakoriak lehetnek (Entolium, Chlamys, Plagiostoma). A belemniteszek között a Belemnopsis és a Hibolites fajok jellemzőek. A villányi lelőhely egyik leghíresebb képződménye egy fél méternél is vékonyabb középső jura ammoniteszes pad, amelyből 180 fajt különítettek el a szakemberek (Sowerbyceras, Reineckeia, Collotia). Érdekesség, hogy ebben a rétegben az ősmaradványok többségét algák és baktériumok életműködése révén kialakult, úgynevezett sztromatolitos kéreg borítja. A tengeri gerinctelenek mellett szintén híresek a terület barlangjait és hasadékait kitöltő vörösagyagokból előkerült jégkorszaki gerinces maradványok. Az itteni lelőhelyek ősmaradványai alapján egy külön villányi faunaszakaszt is el lehetett különíteni, a pocokfélék dominanciájával jellemezhető füves pusztai faunával.

Alsó és középső jura ammoniteszek Villányból: 1. Villania galaczi, 2-3. Oecotraustes (Thraxites) thrax, 4-5. Prohecticoceras sp., 6-7. Bomburites globuliforme, 8. Oxycerites tilli

Danitz-puszta (homokbánya): pannóniai puhatestűek és miocén gerincesek

A Quartz Kft. kezelésében lévő homokbánya a 6-os út északi oldalán található, Pécs keleti szélén (a belépéshez engedély szükséges). Az erősen limonitos, sárgásbarna homokban helyenként durvább kavicsos betelepülések is előfordulnak. A kavicsok alakja folyó vízi szállításra utal. A rétegsor alsó részén limonitosodott Congeria balatonica és Lymnocardium schmidti fosszíliák találhatók, amelyek az egykori Pannon-tó puhatestű faunáját képviselik. A homokbánya azonban elsősorban arról ismert, hogy igen gazdag gerinces-ősmaradványokban. A gerincesfosszíliák két különböző forrásból származnak. A kövületek egy része a homok lerakódásával egy időben élt szárazföldi és édesvízi állat maradványa, de ugyanakkor nagyon sok a korábbi miocén rétegekből áthalmozódott tengeri gerinces-ősmaradvány. A teknősfosszíliák között előfordulnak lágyhéjú Trionyx és szárazföldi Testudo maradványok. Találtak itt hódokat, kérődzőket (Dorcatherium), páratlanujjú patásokat (Hippotherium), tapírokat, orrszarvúkat (Aceratherium) és ormányosokat (Deinotherium, Tetralophodon) is. Az idősebb, áthalmozott tengeri fosszíliák között gyakoriak a cápafogak, például a tigriscápákat képviselő Galeocerdo vagy a nagyméretű és fűrészes szélű Carcharocles. Emellett előfordulnak egyéb halfogak, valamint tengeriemlős-maradványok (fókavégtagcsontok, cetcsigolyák, szirénbordák és végtagcsontok).

Alsó és középső miocén tengeri és szárazföldi gerincesek (cápák, ráják, egyéb halak, krokodilok, emlősök) áthalmozott fog- és csigolyamaradványai a Danitz-pusztai pannóniai rétegekből

Középső miocén cetcsigolyák a Danitz-pusztai pannóniai rétegekből

Dulai Alfréd, Főzy István, Szente István

Könyvajánló

Aki többet akar tudni a magyarországi ősmaradványokról és a legfontosabb lelőhelyekről, valamint meg akar ismerkedni a hazai paleontológusok sokszor kalandos életével, nagyon sok információt találhat a most megjelent "Ősmaradványok. A Kárpát-Pannon térség kövületei" című könyvben. A könyv megrendelhető a Geolitera Kiadó honlapján.