Egy év egy perces filmen: megkezdődött a nagy menet a Marson

A Curiosity már közel egy éve dolgozik a Mars felszínén, s ezalatt szinte folyamatosan távolodott elsődleges kutatási célterületétől. Ám néhány napja végre elindult délnyugatra, a 8 kilométerre lévő Aeolis-hegy oldallejtője felé, ahová leghamarabb 2014 tavaszán érkezhet meg - ha elakadás nélkül áthalad az útvonalát szegélyező homokdűnék között.

Landolása óta a hatkerekű szerkezet anyagvizsgálati eredményekkel és terepi megfigyelésekkel egyaránt bizonyította, hogy a Gale-kráter aljzata a múltban nedves környezet volt. Többek között egy kanyargó ősi folyómedret azonosított a kráter oldalfalán, folyóvízi görgetés során lekerekített kavicsokat talált egy konglomerátumban, továbbá váltakozó dőlésszögű, keresztrétegzett üledékanyagot fedezett fel, ez pedig leggyakrabban hullámzó vagy kavarogva áramló víztestekben jön létre.

A Curiosity felvételén látható keresztirányú rétegzettség nagyon hasonlít a Spirit és Opportunity roverek 8 évvel korábbi megfigyeléseihez Forrás: NASA

Mindezek mellett a fúróberendezésével gyűjtött két kőzetmintában különböző oxidáltságú kénvegyületek jelenlétét mutatta ki, amelyek egymásba történő kémiai átalakítása (kemoszintézis) egykor valamilyen primitív élettevékenység energiaforrása is lehetett - vagyis múltbeli, vizes állapotában a leszállóhely akár a földi baktériumokhoz hasonló élőlények számára is lakható volt.

A Curiosity eddigi megállóhelyeinek és megtett útvonalának térképe (a számok a küldetés marsi napjainak sorszámát jelentik) Forrás: NASA

Nagyjából a küldetés 297. marsi napjáig a rover alapvetően kelet felé haladt, a science-fiction író Ray Bradbury tiszteletére elnevezett leszállóhelyről a Yellowknife Bay nevű terület irányába. Ez a több mint 500 méternyi gurulás felgyorsítva végigkövethető az alábbi látványos animáción, amelyet a jármű előre tekintő veszélyelkerülő kamerájának felvételeiből állítottak össze.

A Curiosity elsődleges vizsgálati célterülete a kráter közepén emelkedő, 5 500 méter magas Aeolis-hegy oldallejtőjén helyezkedik el, a Yellowknife Bay területtől kb. 8 kilométeres távolságra. Itt szulfáttartalmú agyagrétegek bukkannak a felszínre, s a földi analógiákat figyelembe véve éppen ezekben lehetett a legnagyobb esély a feltételezett múltbeli élőlények szerves maradványainak megőrződésére.

Az elsődleges vizsgálati célterület elhelyezkedését kék ellipszis jelöli a leszállóhely térségének áttekintő felvételén Forrás: NASA

Ám a rover csak 2013. július elején indult el délnyugat felé, az Aeolis-hegy irányába. Ennek egyik oka, hogy a Yellowknife Bay képződményeinek vizsgálata a tervezettnél sokkal hosszabb ideig tartott, illetve márciusban a fedélzeti számítógép meghibásodása is csúszást okozott, áprilisban pedig a Nap átmenetileg a Föld és a Mars közé került, akadályozva a rádiójelekkel zajló bolygóközi kommunikációt a földi irányítóközpont és a Curiosity között.

A Mars, a Nap és a Föld hozzávetőleges helyzete 2013. áprilisában Forrás: NASA

A küldetésnek ebben a most kezdődött szakaszában a jármű ritkábban áll meg és kevesebb elemzést végez, mivel főként gurulással telnek majd a napjai. Így előreláthatólag 2014 tavaszán érheti el az Aeolis-hegyet, hogy megpróbáljon felkapaszkodni az elsődleges vizsgálati célterület rétegsorához.

A következő hónapok tervezett gurulási útvonala háromdimenziós domborzatmodellen ábrázolva Forrás: NASA

Természetesen a nagyfelbontású kamera felvételén a hegy oldallejtője már most is jól látható, megközelítése azonban nagy körültekintést igényel. A kinagyított képrészleten ugyanis sötét dűnemezők figyelhetők meg, amelyek elakadásveszélyt jelenthetnek a hegyoldal felé vezető úton.

Az Aeolis-hegy látványa a Curiosity színes panoráma-felvételén Forrás: NASA

Ezért a küldetésirányítóknak minden korábbinál részletesebb űrfelvételekre lesz szüksége a legbiztonságosabb gurulási nyomvonal kijelöléséhez - ez jól szemlélteti, hogy a keringőegységek által gyűjtött adatoknak mennyire fontos szerepe van a leszállóegységek sikeres működésében és felfedezéseiben is.

Az elsődleges vizsgálati célterület szulfáttartalmú agyagrétegeinek erodált formakincse (elhelyezkedését fehér keret jelöli az előző ábrán) Forrás: NASA