A szakemberek számos elméletet dolgoztak ki arra, hogyan hozza létre szemünk és agyunk közösen a mozgás illúzióját egyes állóképek esetében, de a pontos idegi mechanizmus még nem ismert. Gianni Sarcone tervező, képzőművész és ismeretterjesztő szerző sokat tanulmányozta az optikai illúziókkal kapcsolatos kutatásokat, és az ezekből szerzett tudást használja munkái elkészítéséhez.
Ha a következő képen a középen lévő kerek alakzatra összpontosítunk, akkor a „szirmok” vibrálni látszanak. Ha a fejünket kicsit előre-hátra mozgatjuk, akkor úgy tűnik, mintha lüktetnének a rozetta színes mezői.
A vibráló rozetta több illúziós hatást kombinál, írja Sarcone a Smithsonian blogján. Először is, amikor egy mintára meredünk, a kép ideiglenesen megmarad a retinánkon. Ez az úgynevezett utókép. Az egyik elmélet szerint az apró, akaratlan szemmozgások szellemképet hoznak létre, amely átfedésbe kerül a monitoron lévő képpel. Ennek eredménye az úgynevezett moaréhatás: a hasonló ismétlődő mintázatok kicsit eltérő szögekben olvadnak össze, hullámzó hatást hozva létre. Sarcone azzal erősítette ezt a hatást, hogy két erős kontrasztú színt, kéket és sárgát használt.
Ezenkívül amikor közeledünk egy tárgyhoz, az agyunk normálisan kiigazításokat végez, hogy az objektum mérete és fényessége látszólag állandó maradjon. Amikor azonban előre-hátra mozgatjuk a fejünket, úgy tűnik, mintha a rozettán lévő váltakozó sötét és világos minták változtatnák a méretüket és a fényességüket is. Az egyik lehetséges magyarázat erre, hogy látórendszerünk képtelen fókuszba hozni a képen lévő elmosódott határvonalakat, és ezért az agy nem képes elvégezni a megfelelő kiigazítást. Hasonló elveken alapul a többi itt látható illúzió is.