Dinóóriások érkeztek Magyarországra

A legnagyobb ragadozó dinoszauruszt is látni lehet péntektől a Természettudományi Múzeum kiállításán, ahol tizenhat dél-amerikai csontvázmásolatot és rekonstrukciót lehet majd testközelből megtekinteni.

Világszerte mindenhonnan kerülnek elő dinoszaurusz maradványok, azonban van néhány kiemelt terület, amely már régóta és folyamatosan a kutatók és laikusok figyelmének középpontjában áll. Egy ilyen vidék Patagónia, ahonnan az 1960-as évektől kezdve rendszeresen bukkannak elő az újabb és újabb szenzációs leletek. Hat évvel ezelőtt a patagóniai dinoszauruszok már bemutatkoztak Budapesten, és mostani világkörüli turnéjuk során új leletekkel kiegészítve visszatértek a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol szeptember 28-tól 2014. július 31-ig lesz látogatható az időszaki kiállítás.

A kiállításon tizenhat dél-amerikai csontvázmásolatot és rekonstrukciót lehet majd testközelből megtekinteni, továbbá külön érdekesség, hogy a vendégkiállítás maradványait össze lehet hasonlítani a múzeum egy másik kiállításában bemutatott magyarországi leletekkel (Eltűnt világok – A dinoszauruszok kora Magyarországon).

Tizenhat csontvázmásolatot és rekonstrukciót állítanak ki a múzeumban Forrás: Természettudományi Múzeum/Rédly Szilvia

A patagóniai dinók közül a legnagyobb érdeklődésre valószínűleg a ragadozó dinoszauruszok számíthatnak. A Herrerasaurus a legkorábbi dinoszauruszok közé tartozott, a triász időszak aktív, gyorsan futó ragadozója volt. Valószínűleg csak a hatalmas krokodilok mertek szembeszegülni vele. Az Eoraptor könnyű és mozgékony vadász lehetett, amely kiváló látása révén hatékonyan kapta el áldozatait. Egyes tulajdonságai alapján a paleontológusok ezt a fajt tekintik a legősibb Theropodának. A jelenleg ismert legnagyobb ragadozó dinoszaurusz a Giganotosaurus volt. Noha nagyon hasonlított a Tyrannosaurusra, azzal nem volt szoros rokonságban, és földrajzi szempontból attól elkülönülve élt a déli Gondwana kontinensen. Szaglása fejlettebb volt, mint a Tyrannosaurusé, de rosszabbul látott.

A kétszarvú Carnotaurus különlegessége, hogy szabályos eloszlású kidudorodásokkal díszített bőrének a lenyomata is előkerült Argentínában. Ezzel szemben az Abelisaurusnak eddig mindössze a 80 centi hosszú koponyáját ismert. A Megaraptorról pedig a legújabb leletek alapján derült ki, hogy nem a hátsó, hanem a mellső végtagjain viselte a hatalmas (45 centis) karmait, így minden bizonnyal nem is sorolható az igazi “raptorok” közé.

Összeállítás előtt Forrás: Természettudományi Múzeum

A valaha élt legnagyobb dinoszauruszok a növényevő Sauropodák (hüllőmedencéjűek) közül kerülnek ki: a Titanosauridák Argentína Neuquén tartományában kerültek elő. Harminc méteres hosszúságával és 70 tonnás tömegével a Futalognkosaurus már csak a második volt az óriások között. A Prosauropodák a hatalmas Sauropodák közvetlen ősei voltak, ennek a csoportnak a kiállított képviselője a 7 méter hosszú Riojasaurus. A későbbi leszármazottakhoz hasonlóan hosszú nyaka és kis feje volt, viszont az elefántszerű vaskos lábain még karmok voltak. Érdekessége, hogy négy lábon és két lábon egyaránt tudott járni. Szintén a Prosauropodákhoz tartozik az egérgyíknak nevezett Mussaurus, amelynek neve erősen megtévesztő. Ezt ugyanis akkor kapta, amikor a legelső példányát felfedezték, amely mindössze 30 centiméteres volt. Később azonban kiderült, hogy a felnőtt példányok elérték az 5,5 méteres hosszúságot. Ettől a fajtól származik az egyik legrégebbi ismert dinoszaurusz fészek, melyben 8-10 frissen kikelt egyedet találtak fosszilizálódva. A Prosauropodákhoz képest nagyon kisméretűek voltak a tűlevelűekkel, cikászokkal és egyéb növényekkel táplálkozó, és csoportokban élő Gasparinisaurák. Hordaszerű életmódjukat jelzi, hogy számos példányunk kis területről, az egykori árterek vidékéről került elő.

Épül a kiállítás Forrás: Természettudományi Múzeum

A kiállításon látható 85-90 millió éves tollas dinoszauruszok kevésbé látványosak, de evolúciós szempontból fontosak. Az Alvarezsaurus apró mellső végtagjain egyetlen hatalmas karom volt, amit a fakérgek lehántására vagy a gyümölcsök feltörésére használhatott. Táplálkozását tekintve mindenevő volt, a növények és rovarok mellett húst is fogyasztott. A kakasméretű Buitreraptor maradványainak tanulmányozásával a paleontológusok nyomon tudták követni, hogy a testarányok változása hogyan vezethetett a repülés és a madarak kialakulásához. Ennek a fajnak csaknem a teljes csontváza előkerült Rio Negro tartományból. Az Unenlangia a Maniraptorák közé tartozott, így közeli rokonságban áll a madarakkal. A Barreales-tó mellett előkerült maradványa fontos összekötő láncszemet alkot a dinoszauruszok és a madarak között. A Patagopteryx csökevényes szárnyú, kezdetleges és röpképtelen ősmadár volt. A tollal borított, csirkeméretű faj férgekkel és rovarokkal táplálkozott.

A kiállítás 2014. július 31-ig látogatható Forrás: Természettudományi Múzeum

A vízben élő hüllőket két különböző csoporthoz tartozó állat képviseli a kiállításon. A 3 méter hosszú Tuarangisaurus a Plesiosauriák közé tartozott. A hosszú nyakú, apró fejű állatok a meleg vizű sekély tengerekben gerinctelen állatokra és halakra vadásztak. A fellógatott ammoniteszek között jelképesen úszkáló Taniwhasaurus pedig a Mosasaurusok közé tartozott. A hatalmas ragadozó gyík csaknem teljes maradványa 2000-ben került elő a Déli-sarkvidékről. A halakkal, kagylókkal és tintahalakkal táplálkozó 5 méteres hüllő elevenszülő volt, vagyis utódai a vízben jöttek világra.

***

A Patagónia óriásai - Argentin dinoszauruszok kiállítás 2013. szeptember 28-tól 2014. július 31-ig látogatható a Magyar Természettudományi Múzeum Ludovika téri épületében. A belépés 6 éves kor alatt ingyenes, 6-tól 26 éves korig, továbbá 62 év felett 1050 forint, 26-62 év között pedig 1950 forintba kerül.