Az adott hang hossza és magassága jellemzi a legjobban az emberi, nem nyelvi érzelemkifejezéseket és a kutyahangokat egyaránt, így ezek alapján az ember a kutya hangjaira figyelve megértheti azok "jelentését", állapították meg az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport kutatói.
Az emberek kiválóan felismerik embertársaik érzelmeit a viselkedésük és a hangjaik alapján. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vannak-e hasonló szabályszerűségek kutya- és emberhangokra, amelyek elősegítik, hogy a hallgató fél felmérhesse a másik érzelmi állapotát. "Nagy általánosságban emlősökben és madarakban a mélyebb, zajos hangok inkább az agresszióhoz, dominanciához, míg a magas, csengő hangok inkább a félelemhez kapcsolhatók" - mondta az Origónak Faragó Tamás, a kutatás vezetője. "Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hangképzés alapelvei megegyeznek a békáktól az emlősökig bezárólag, és az érzelmek agyi folyamatai is hasonlóak, feltehetjük, hogy azok a hangtani jellemzők, amelyek egy kutya számára azt jelzik, hogy a másik mondjuk pozitív belső állapotban van éppen, az az emberben is ezt a képzetet fogja kelteni. Vagyis azt szerettük volna tesztelni, hogy vannak-e egyszerű alapvető hangtani szabályszerűségek, amelyekk a hangadó fajától függetlenül segítik az érzelmek felmérését" - tette hozzá.
A kutatók a kísérletek során 100 emberi, nem-verbális hangjelzést – például sírás, sikítás, nevetés, köhögés – és 100, változatos szociális helyzetekben (többek közt üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, játék közben, illetve egyedül hagyva) felvett kutyahangot mutattak közel 40 önkéntesnek. (A kérdőív még működik, ezen az oldalon lehet belehallgatni a hangokba.) A résztvevők a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható belső állapot, míg a hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai – legyenek magasak vagy alacsonyak – mindig pozitívnak tűntek.
"Most már egyértelmű, hogy hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezzük az érzelmek pozitív vagy negatív mivoltát és intenzitását: teljesen mindegy, hogy egy kutya vagy egy embertársunk hangját halljuk" – mondta Faragó. A Biology Letters folyóiratban publikált eredmények megerősítik azt, amit a kutyatulajdonosok régóta állítottak, hogy a kedvencük hangja alapján meg tudják állapítani, hogy boldog, mérges vagy fél.
A vizsgálat további viselkedési és neurobiológiai kutatásoknak az alapját képezi majd. Az eredmények hasznosíthatóak lesznek a a szociális robotoknál, ugyanis a szabályszerűségek ismeretében olyan mesterséges érzelemkifejező hangokat hozhatnak létre, amelyek könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Ez pedig segítheti a robot elfogadását, ami az időseket segítő és társrobotokban lehet majd fontos.