Új eredmény az ókor egyetlen tankcsatájáról

Ókori történeti művekben többször olvashatunk elefántokkal vívott csatákról. Olyan esetet azonban csak egyet ismerünk, ahol afrikai és ázsiai elefántokat vetettek be egymás ellen.

Nagy Sándor korai halála után több évszázadon át folyt a marakodás birodalma darabjaiért. Az egyik ehhez kapcsolódó csata Kr. e. 217-ben zajlott Raphiánál IV. Ptolemaiosz egyiptomi király és III. Antiokhosz szeleukida uralkodó között, akinek birodalma a mai Törökországtól Pakisztánig húzódott.

Polübiosz görög történetíró leírása szerint a csatában 73 - Eritreából származó - afrikai harci elefánt vett részt IV. Ptolemaiosz oldalán, és 102 ázsiai harci elefánt erősítette III. Antiokhosz csapatait. A leírás szerint Ptolemaiosz néhány elefántja túl közel merészkedett az ellenségéihez, és ekkor az elefántok hátára erősített toronyban lévő harcosok bátran egymásnak estek lándzsáikkal. Az elefántok még jobban küzdöttek, homlokukat egymáshoz szorítva teljes erővel próbálták eltolni egymást.

Ptolemaiosz elefántjai azonban meghátráltak a küzdelemtől, ami az afrikai elefántok szokása, mivel ki nem állhatják az indiai elefántok szagát és trombitálását, és - gondolom - megijedtek az [ázsiai elefántok] nagy méretétől és erejétől, mivel hátat fordítottak és elmenekültek - írja Polübiosz Történetek című fő művében, amely a csata után legalább 70 évvel keletkezett. (A csatát azonban ennek ellenére IV. Ptolemaiosz nyerte.)

Hannibál harci elefántjai voltak a leghíresebbek a történelemben (illusztráció) Forrás: AFP

Az évszázadok során sok spekuláció látott napvilágot Polübiosz beszámolójával kapcsolatban. Még a 19. században is tényként kezelték az ősi beszámolókat a természetbúvárok és a kutatók, ezért is adták az ázsiai elefántnak az Elephas maximus nevet. Csak később vált egyértelművé, hogy az afrikai elefántok jóval nagyobbak ázsiai rokonaiknál.

Ekkor kezdték el törni a fejüket a kutatók, miért lehettek kisebbek a Polübiosz leírásában szereplő afrikai elefántok az ázsiaiaknál. Még az is felmerült, hogy talán egy kihalt alfaj vett részt a csatában.

1948-ban Sir William Gowers arra következtetett, hogy Ptolemaiosz minden bizonnyal erdei elefántokkal harcolt, amelyek elmenekültek a nagyobb indiai elefántok elől. Ettől kezdve az elképzelést sok tudományos cikkben idézték, ennek ellenére a kérdés megmaradt. Afrikai szavannai elefántokkal (Loxodonta africana) vagy afrikai erdei elefántokkal (Loxodonta cyclotis) harcolt IV. Ptolemaiosz a raphiai csatában?

A kérdést most sikerült megválaszolni Alfred Roca genomikai laboratóriumában az Illinoisi Egyetemen. „Megállapítottuk, hogy a [csatában részt vevő] eritreai elefántok valójában szavannai elefántok voltak” - mondta Adam Brandt, a Journal of Heredity folyóiratban megjelent cikk vezető szerzője. „DNS-ük nagyon hasonló a kelet-afrikai szavannákon élő, nagyobb testű elefántokéhoz, de nagyon kicsi a genetikai sokféleségük, ami érthető, hiszen a szavannai elefántoknak egy kicsi, elszigetelt állományáról van szó.”

A genetikai markerekből az is kiderült, hogy ezek az eritreai elefántok nincsenek közvetlen genetikai kapcsolatban sem az erdei, sem az ázsiai elefántokkal. Az eredmények azért is fontosak, mert elősegíthetik ennek az elszigetelt elefántpopulációnak a megvédését.