A kutyák emberekhez való viszonyát a gének is befolyásolják

Német juhászkutya. Leggyakoribb betegségük a fájdalmas, mozgáskorlátozottsággal járó csípő diszplázia, melynek kockázatát a teljes genom birtokában a jövő nemzedékeknélcsökkenteni tudják.

Az oxitocin hormon genetikai hátterét vizsgálva magyar kutatók kimutatták, hogy kapcsolat van a sejtszintű mechanizmusok és a kutya emberhez való viszonya között.

A szeretethormonként is ismert oxitocin főként a vonzalom, bizalom szabályozásában játszik fontos szerepet. Működését nemcsak az emberek között, de a kutya-ember kapcsolatok esetében is egyre intenzívebben kutatják. Korábbi vizsgálatok során megállapították, hogy a kutyával való interakció során megnő a hormonszint azokban, akik erősen kötődnek a kutyájukhoz, és a kutyában is hasonló a helyzet, a hatás tehát kölcsönös.

Az oxitocin úgy fejti ki hatását, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez (receptorhoz) kapcsolódik. A receptor működése attól függ, hogy az azt kódoló gén (OXTR) melyik változatát hordozza egy adott egyed. A különböző variációk ember esetében kapcsolatban állnak a szociális viselkedéssel, például azok, akik bizonyos variációkat hordoznak, jellemzően barátságosabbak, könnyebben ismerik fel mások érzelmeit, empatikusabbak.

A vizsgálatban részt vevő egyik német juhászkutya Forrás: ELTE

Erre alapozva vetették fel magyar kutatók, hogy a kutyában is kapcsolat lehet az oxitocinreceptor-gén variációi és az ember felé irányuló szociális viselkedés között. A PLoS ONE folyóiratban január 15-én megjelent tanulmányukban az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet, a Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémia Intézet és belga, valamint norvég partnerintézmények munkatársai annak jártak utána, hogy német juhászkutyák és border collie-k (két gyakori, munkakutyaként is alkalmazott fajta) viselkedése vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy az oxitocinreceptor-gén melyik variációjával rendelkeznek.

A vizsgálatban családi kedvencek (103 border collie és 104 német juhász) vettek részt a gazdájukkal együtt. E két fajta képviselői viszonylag nagy egyedszámban elérhetők, a genetikai asszociációs vizsgálatokhoz pedig sok egyedre van szükség a vizsgált gének egyenként viszonylag csekély hatásának azonosításához. A kutatók viselkedéstesztnek vetették alá a kutyákat, ami öt részből állt: barátságos idegen üdvözlése, rövid szeparáció a gazdától, problémamegoldás, fenyegető idegen közeledése és az elrejtőző gazda megkeresése.

"A border collie-k szívesebben közeledtek a gazda és a barátságos idegen felé, ugyanakkor kisebb reakciót mutattak, ha a gazda eltávolodott tőlük, kevésbé voltak barátságosak, ha a kísérletvezető fenyegetően vagy passzívan viselkedett, és többet néztek a tesztben szereplő emberekre, mint a német juhászok" - foglalta össze az eredményeket Kis Anna, a tanulmány egyik szerzője.

Bence Melinda vizsgálatai alapján a kutyák oxitocinreceptor-génje három pontban tért el egymástól a DNS szekvenciát tekintve. Ezek közül az egyik mindkét fajtában kapcsolatban állt a közelségkereséssel, a másik kettő pedig a barátságossággal. Utóbbi esetben azonban a génváltozatok ellentétes hatásúak voltak: az a változat, ami a német juhászban a nagyobb barátságossággal állt kapcsolatban, a border collie-ban a kisebbel. "A fajták közötti különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy más genetikai és sejtes mechanizmusok is jelentős szerepet játszanak a viselkedés kialakulásában, amiket további vizsgálatoknak kell feltárnia" – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás egyik vezetője.

Az eredmények azonban azt sugallják, hogy akárcsak az embereknél, a kutya szociális viselkedésének is vannak oxitocinrendszerrel kapcsolatos genetikai rizikófaktorai. A kutyák viselkedése mögött meghúzódó genetikai faktorok további kutatása pedig segít megérteni egyes humán szociális zavarok, például az autizmus, a csökkent anyai gondoskodás, alacsony empátia és a kötődési nehézségek biológiai hátterét.