A tanulmányban 18 olyan pókfajt figyeltek meg természetes körülmények között, amelyek kisebb halakat zsákmányoltak, és további hat fajról derült ki, hogy laboratóriumi körülmények között halakat fogyasztanak. Az eredményeket egy svájci–ausztrál kutatócsoport tette közzé szerdán a Plos One tudományos folyóiratban.
A félig vízi életmódot folytató pókfajok sekély édesvízi patakok, tavak vagy mocsarak mellett élnek. Képesek a vízben úszni, búvárkodni vagy a víz felszínén járni, zsákmányukat a leggyakrabban erős idegmérgek és enzimek segítségével ejtik el. A zsákmányhalak testének hossza gyakran a pókok testhosszának kétszerese.
Az áldozat elfogása érdekében a pók a hátsó lábaival egy kőhöz vagy növényhez rögzíti magát, elülső lábait pedig a vízfelszínhez érinti. Miután elejtette a halat, száraz helyre viszi, és emésztőenzimeket fecskendez a tetembe. Az emésztőenzim elfolyósítja a hal szöveteit, amit így a pók már képes elfogyasztani. A táplálkozás több órán keresztül is eltarthat.
A kutatók szerint a halfogyasztás nem állandó jellegű, főleg az energiaigényes párzási időszak alatt figyelhető meg, illetve akkor, amikor a gerinctelen zsákmányállatokból hiány lép fel.
A halfogyasztó pókfajokból az Antarktisz kivételével minden kontinensen figyeltek meg példányokat, a legtöbb esetet Florida vizes élőhelyein dokumentálták.