Képzeljük el, hogy kutyasétáltatáskor egy kutya talál egy romlott, bűzlő szendvicset. Mi történik ezután? A leggyakrabban az, hogy a gazda hangosan felkiált: “Pfúj!”, undorodó arcot vág és széles gesztusokkal kísérve igyekszik minél meggyőzőbben lebeszélni a kutyát arról, hogy felfalja a szendvicset. A jól nevelt kutyák idővel inkább elkerülik ezt a cirkuszt, és egy rövid szippantás után maguktól továbbállnak, otthagyják azt, amiről sejthető, hogy kiváltaná a gazda nemtetszését. Előfordul azonban az is, hogy egy labdát, elveszett kulcsot, elgurult tárgyat talál a kutya, amellyel a gazdából legtöbbször örömet vált ki. A tapasztaltabb kutya ezért azt a tárgyat viszi oda a gazdájának, amivel örömöt szerezhet.
Ezekkel a hétköznapi helyzetekkel szembesítettek családi kutyákat laboratóriumi környezetben a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai. “Az eddigi kutatások csak azt vizsgálták, hogy melyik tárgyhoz szaladnak oda a kutyák először, de azt nem, hogy esetleg feladat helyzetben, a gazda kérésére mit visznek oda neki. E vizsgálatokból az derült ki, hogy a kutyák érdeklődnek azok iránt a tárgyak iránt, amiket a gazda kedvel, vagyis amit vidáman nézeget, forgat, tehát a pozitív érzelmi töltetet egyértelműen felismerik.” – mondta el Turcsán Borbála, az Animal Cognition folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője. “A negatív érzelmekkel kapcsolatban azonban ezekben a tesztekben a kutyák nem adtak egyértelműen értelmezhető reakciót, mivel azokhoz a tárgyakhoz is odamentek, amik a gazdákból undort vagy félelmet váltottak ki. Mi azt gondoltuk, hogy a kutyákat a tárgyak megközelítésekor nem érdekli a gazda véleménye, mert itt nincs kockázat, megnézni szabad az undorító tárgyat is. De ha kérésre oda kellene vinni valamit a gazdának, akkor kiderülne, hogy valójában pontosan tudják, mivel jár a gazda undorodó arckifejezése: jobban járnak, ha nem azt a tárgyat viszik a gazda közelébe.”
A viselkedéstesztben először a gazdák a kutyájuk számára jól látható módon különböző reakciókat (örömöt, undort vagy közömbösséget) mutattak félliteres műanyag palackok iránt. Ezután a gazda arra utasította a kutyát, hogy hozza be az egyik flakont, de semmilyen módon nem jelezte, hogy pontosan melyiket szeretné. Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa arra számított, hogy a kutyák józanul döntenek: „A hétköznapi tapasztalatok alapján feltételeztük, hogy a kutyák először a számukra érdekesebb tárgyhoz mennek oda, ami gyakran épp az, amit a gazda undorítónak talál. A behozásnál azonban hallgatnak a józan eszükre, és azt a tárgyat adják oda a gazdának, amelyiket a gazda kedvel, de legalábbis nem undorodik tőle.”
Abból a szempontból, hogy melyik palackot vizsgálták meg először a kutyák, ugyanaz történt, mint a korábbi kutatásokban. Ha a gazda az egyik palacknak örült és a másikkal kapcsolatban nem mutatott érzelmet, akkor a legtöbb kutya az előbbit közelítette meg elsőként. De ha az egyik palack „undorító” volt a gazda számára, akkor az legalább annyira felkeltette a kutyák érdeklődését, mint a gazda által kedvelt vagy közömbösen kezelt palack. A „Hozd” utasításra azonban minden érzelem pár esetén leggyakrabban a pozitívabb érzelemmel megjelölt palackot vitték oda. Még azok a kutyák is a kedvelt vagy közömbös palackot választották, amelyek az undorítóhoz mentek oda először. A kutyák tehát megkülönböztetik gazdáik érzelmeit és feladathelyzetben ezek alapján döntenek, ám ha választásuknak nincs tétje, akkor szívesen megvizsgálják közelről is azt, mi lehet a gazda számára olyan undorító egy tárgyban.
„Kölyökkutyákat is teszteltünk, és teljesítményük semmiben nem különbözött a felnőttekétől. Ez arra utal, hogy a kutyák nagyon érzékenyek az emberi érzelmek jeleire, és már életük első hónapjaiban megtanulják, melyik érzelem milyen következményekkel jár rájuk nézve” – tette hozzá Szánthó Flóra, az ELTE Etológia Tanszék hallgatója.