Noha már több mint 100 éve ismert, hogy a gerincesek – az emlősök kivételével – képesek érzékelni a fényt az agyuk belsejében, mind ez idáig rejtély maradt, hol vannak ezek a kulcsfontosságú fényérzékelő sejtek (fotoreceptorok). Most Takasi Josimura és munkatársai a Nagoyai Egyetemen fürjek agyában azonosították ezeket a sejteket, amelyekről az is kiderült, hogy főszerepet játszanak a madarak évszakokhoz igazodó szaporodási tevékenységének szabályozásában.
A Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány feltárta, hogy a fürjek agyában lévő úgynevezett agy-gerincvelői folyadékkal (cerebrospinális folyadék – CSF) érintkező idegsejtek közvetlenül reagálnak a fényre. A tanulmány azt is bebizonyította, hogy ezek a sejtek „jelzik” a madaraknak a tavasz beköszöntét, és ily módon szabályozzák a szaporodást.
A trópusokon élők kivételével számos élőlény a napok hosszának változását használja naptárként, és ennek megfelelően alkalmazkodik a környezet évszakos változásaihoz. Az alkalmazkodás magában foglal élettani és viselkedésbeli változásokat, amilyen például a növekedés, az anyagcsere, az immunműködés és a szaporodási aktivitás. A kis emlősök és madarak általában tavasszal és nyáron szaporodnak, amikor meleg van, és elegendő táplálékhoz jutnak az utódok felneveléséhez.
A legtöbb emlősben, így az emberben is a szem a kizárólagos fényérzékelő szerv. A szemünkben lévő rodopszin és a vele rokon fehérjék érzékelik a fényt, és szemünk nélkül képtelenek vagyunk fényérzékelésre. Ezzel szemben más gerincesek, így például a madarak is, képesek érzékelni az agyuk belsejébe a koponyán át bejutó fényt, és ily módon érzékelik a napok hosszának változását. Ez még akkor is működik, ha a szemüket működésképtelenné teszik, például valamilyen fényszigetelő kötéssel.
A japán kutatók azért választották munkájukhoz a fürjeket, mert ezeknél gyors és jelentős válasz (úgynevezett fotoperiodikus válasz) figyelhető meg a napok hosszával összefüggésben. A fürjek szaporítószervei egész évben kisméretűek maradnak, csak a rövid szaporodási időszakban fejlődnek jelentős mértékben. Ilyenkor két hét alatt a normális méretük több mint 100-szorosára növekednek.
Josimura és munkatársai már 2010-ben meghatározták, hogy a fürjek agyának hipotalamusz nevű területén megtalálható az opszin-5 fényérzékelő fehérje. Azt is kimutatták, hogy ez a fehérje a CSF-fel érintkező idegsejtekben fordul elő. Eddig azonban nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek az idegsejtek közvetlenül érzékelik a fényt. Most viszont ezt is sikerült kétséget kizáróan igazolni. Az is bebizonyosodott, hogy ezek a fényérzékelő idegsejtek a napok hosszának növekedésével serkentik az agyalapi mirigyben a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) termelődését. A TSH azután más hormonok termelését fokozza, amelyek beindítják a madarak tavaszi szaporodását.
Különösen az ezoterikus irodalomban emlegetik elterjedten, hogy az emberben létezik egy „harmadik szem”. Sokan úgy gondolják, hogy ez az emberi agyban elhelyezkedő tobozmirigy lenne. A tobozmirigy termeli a melatonin és a szerotonin hormont, és szerepet játszik az alvás, valamint a napi és az évszakos ritmus szabályozásában. René Descartes úgy vélte, hogy a tobozmirigy a lélek fő helye, és ő nevezte el a tobozmirigyet harmadik szemnek. Egyelőre azonban semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy a tobozmirigyben lenne bármilyen fényérzékeny sejt vagy mechanizmus.