Puszta kézzel fogtam meg az atomot

Paksi atomerőmű

Csak biometrikus azonosítással lehet megközelíteni az atomerőmű patikatisztaságú reaktorcsarnokait, ahol megmutatták az Origónak, hogyan tárolják a friss üzemanyagot. A 2003-ban megsérült üzemanyagrudakat szállító vonat már megérkezett Oroszországba, tizenegy évvel a súlyos üzemzavar után.

„Nálunk a szabály az szabály” – mondja egy igen határozott hölgy, majd katonás fegyelmet tartva felkészít bennünket a Paksi Atomerőmű üzemi területére való belépésre. Hosszúnadrág, zárt cipő, legalább könyékig érő ing, és mindent ki kell pakolni a zsebekből, ami csak nélkülözhető.

A beléptetési procedúra

Ekkor már túlestünk egy, a repülőtereken jellemző átvizsgáláson és a jobb tenyerünk beszkennelésén. Olyan helyre készülünk, amely még az atomerőmű szigorú rendszerében is kiemelt biztonsági védelmet élvez: a friss nukleáris üzemanyag tárolóját fogjuk megnézni.

Ez így elsőre azért ijesztően hangzik, de a biztonsági főnök máris megnyugtat bennünket: nem a sugárzás miatt van a fokozott védelem, hanem pusztán azért, mert nukleáris üzemanyagról van szó. Kérdésünkre még elmondja, hogy az erőművet saját fegyveres őrség és az állami szervek együtt őrzik, de részleteket természetesen nem közölhet.

Elindulunk a 3-as és 4-es reaktor épülete felé. Jön egy újabb reptéri kapu, majd a kézgeometriai azonosítás. Jobb tenyerünket – amelynek érhálózatán öt pontot azonosított a szkenner, és ezek mintázata egyedi biometrikus azonosítónak számít – egy leolvasó felületre helyezzük, kihunynak a piros pontok, és már léphetünk is tovább. A Magyar Narancs-os kolléga már itt elakad, a leolvasók egyike sem ismeri fel a tenyerét, vissza újabb szkennelésre.

A beléptetés lépéseit nem volt szabad fotózni Forrás: Bielik István

Miközben ezen viccelődünk, rémülten hallom, hogy egy újonnan felbukkant mérnök a nevemet kiabálja, és ez rosszul érint egy atomerőműben. Szerencsére kiderül, hogy nekem személyesen ő ad majd sugárzásmérő műszert, úgynevezett dozimétert, mivel előző nap a határidő után sikerült csak regisztrálnom.

Újabb biztonsági lépés: PIN kód és nagy, rácsos forgóajtó, A bárányok hallgatnak-érzés, most megyünk be Lecter doktorhoz. Azért jó arra gondolni, hogy ennek így kell lennie egy atomerőben, ahol az ország villamos energiájának most már több mint felét (2013-ban 50,7 százalékát) állítják elő.

A belépés

Most beöltözünk: kórházi papucs (duplán), köpeny (szigorúan begombolni), sisak, kesztyű. „Egy biztos: biztonságban vagytok” – mondja az erőmű kommunikációs vezetője, Kovács Antal egy olyan ajtó előtt, amelyre az van kiírva, hogy kitámasztani csak nagyon indokolt esetben szabad.

A doziméter adatai azonban valóban megnyugtatóak, merthogy a műszer stabilan nem mutat semmit. A sugárterhelés eddig 0,000 mikroSievert, azaz egyezred mikroSievert alatti. A természetes sugárterhelés Magyarországon átlagosan 6,575 mikroSievert/nap.

Dübörgő reaktorcsarnok

Most már bent vagyunk a hatalmas reaktorcsarnokban. Mindenhol fém tartópillérek, rudak, sínek, berendezések a 146 méter hosszú, tízemeletes ház magasságú konténerben. A lényeg a két nagy piros fémfödél alatt van: ezek az erőmű 3-as és 4-es blokkjai. Nagy a zaj, ezt a szellőzőrendszer okozza, folyamatos a levegő elszívása és befújása, ha mégis a légtérbe kerülne radioaktív szennyeződés, távozzon minél előbb a csarnokból.

A 3-as és 4-es reaktor épülete, hátul, piros födém alatt egy egyik reaktor Forrás: Bielik István

Hatalmas fémfödeleken lépkedünk: a reaktorok körül körben elhelyezkedő gőzfejlesztők dolgoznak alattuk, több mint 100 atmoszféra nyomással. Az elsődleges energiatermelés, a nukleáris reakció mintegy 25 méterrel a talpunk alatt, néma csendben zajlik. Ennek hője fejleszti a gőzt, amely aztán meghajtja a másik, még nagyobb csarnokban lévő turbinákat, hogy azok elektromos áramot termeljenek. A két rendszer azonban nem érintkezik egymással, csak a hőátadás zajlik közöttük. Ezért is biztonságosabbak az ilyen úgynevezett nyomottvizes reaktorok azoknál a reaktoroknál, mint amilyenek például Csernobilban voltak.

A nukleáris üzemanyag közelről

Elérkezünk látogatásunk fénypontjához, a friss, tehát a reaktorokban még nem használt üzemanyag tárolójához. A mérnökök előre kihúztak egy üzemanyagrudat, más néven kazettát, amely így néz ki:

Egy friss üzemanyagrúd Forrás: Bielik István

A körülbelül 4 méter hosszú, fémesen csillogó test energiasűrűsége tiszteletet parancsol. A benne lévő 127,2 kilogrammnyi 235-ös uránból annyi energia nyerhető, mint körülbelül 200 ezer tonna lignit elégetéséből, amit például a gyöngyösvisontai hőerőműben végeznek.

Félelmetes ilyen közelről látni az atomenergiát, és vegyes érzések kavarognak bennem. Egyrészt egy atomerőmű meghibásodásának következményei tragikusak lehetnek, ugyanakkor most érzem át igazán, mit jelent a technológia tisztasága. Az ilyen rudakat – Pakson évente 350-400-at – csak beteszik a reaktortérbe, négy év múlva kihúzzák, és közben nincs közvetlen szén-dioxid-kibocsátás, és nem gyorsul a globális felmelegedés. De mi lesz a kiégett fűtőelemekkel?

A műszer még itt sem mutatott semmit
Forrás: Bielik István

Kiégett Fűtőelemek Átmeneti Tárolója

Miután kiemelték a reaktorból, a fűtőelemek a reaktorcsarnokban maradnak, ahol öt évig vízben pihentetik őket a nagy hőleadásuk miatt. Ezután kerülnek a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójába, amely jelenleg körülbelül ötven évre elég, de modulárisan bővíthető. A végleges megoldás egy hazai tároló lehet, de az Oroszországba való kiszállításról sem mondtak le.

Bejelezte a főnököt a parkolóból

A bal lábammal beleléptem volna valamibe? Forrás: Bielik István

Kifelé haladva három sugárellenőrzésen esünk át. Az elsőnél fennakadok, a műszer szerint a bal lábam erősen szennyezett (5,3 Bq/cm²). Egy perc múlva kiderül, hogy csak rosszul álltam rá a gépre, a másik gép már nem mutat semmit. Ahogyan a következő kettő sem, pedig kifelé jövet egyre érzékenyebbek a műszerek. Az egyik vezető PET-CT-vizsgálatról jött vissza a közelmúltban, és a legkülső sugárkapu már akkor bejelzett, amikor az épülettől 20 méterre kiszállt az autóból.

A 2003-as súlyos üzemzavar

Ezek után megnyugodva sétálunk vissza az előadóba, ahol bejelentik, hogy a 2003-ban megsérült üzemanyagrudakat szállító vonat valamikor az elmúlt hetekben rendben megérkezett Oroszországba.

A 2003-as üzemzavar az erőmű 2. blokkjában történt, de nem reaktorbaleset volt. Az 1. számú szerelőaknában sérült meg a nukleáris üzemanyag, a rudak tisztítását végző francia alvállalkozó hibájából. Az incidenst harmadik fokozatúnak minősítették a nukleáris üzemzavarok-balesetek hétfokozatú nemzetközi skáláján, az INES-en. 2007 januárjára eltávolították a sérült üzemanyagot, és egy speciális anyaggal betokozták.

Hat évig tartott, mire a betokozott üzemanyagot a nemzetközi normáknak megfelelő szállítható állapotba hozták. Öt év alatt speciális eszközöket és technológiákat fejlesztettek ki a probléma megoldására, majd eljárásengedélyeztetés után, 2013-ban kiszárították, és hermetikusan lezárták a sérült kazettákat.

Ezután a sérült üzemanyagot vonattal Oroszországba szállították. A szerelvény Ukrajnán keresztül haladt, de nem érintette az ukrán-orosz konfliktus területeit. A kiszállítás jogi alapja az a kormányközi szerződés, amelynek értelmében Oroszország átmeneti tárolásra befogad minden olyan kiégett fűtőelemet, amelyeket Oroszországban gyártottak, Pakson használtak, és legalább öt évig Magyarországon pihentettek.

Mennyire biztonságos most a szállítás?

Az új fűtőelemek Oroszországból érkeznek, és ez biztonsági kérdéseket vet fel az orosz-ukrán konfliktus miatt. A fűtőelemek útja titkos, de a szárazföldi útvonalaknál már felmerültek Ukrajnát elkerülő megoldások (pl. Litvánián, Lengyelországon és Szlovákián keresztül). Vizsgálják a légiszállítás lehetőségét is, ami egyébként csak körülbelül 1%-kal növelné a fűtőelemek beszerzésének költségét.

A jelenleg Pakson lévő fűtőelemkészlet – amely elfér egy kisebb tanteremnyi tárolóban – két évig biztosítja az atomerőmű működését. „A kétéves időtáv elég hosszú idő ahhoz, hogy egy ilyen politikai kérdés rendeződjön, legalábbis ebben a kérdésben optimista vagyok” – mondta Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója.

Két évre elég ez az üzemanyag Forrás: Bielik István