A kréta időszaki (95 millió éves) Spinosaurus a Tyrannosaurus rexnél is nagyobb méretű húsevő dinoszaurusz volt. A Spinosaurus aegyptiacus első példánya több mint 100 évvel ezelőtt került a paleontológusok kezébe, akik kezdettől fogva furcsának tartották az állatot, és néhány tulajdonságára nem találtak magyarázatot.
Sajnos a száz éve talált csontok a második világháborúban megsemmisültek. Ezeket ugyanis egy német paleontológus, Ernst Stromer fedezte fel Egyiptomban, és Münchenben álították ki őket. 1944-ben bombatalálat érte a múzeumot, és Stromer Spinosaurus gyűjteménye is odaveszett.
Csaknem egy évszázaddal az első felfedezés után, Stromer feljegyzéseit és fotóit is felhasználva sikerült azonosítani az egykori lelőhelyet. A mai Marokkótól Egyiptomig terjedő területen a kréta időszakban egy hatalmas folyórendszer húzódott, amely a leletek alapján gazdag vízi élővilágnak adott otthont (cápák, bojtosúszósok, tüdőshalak, krokodilok), de előfordulnak benne repülő őshüllő és ragadozó dinoszaurusz fosszíliák is. Nizar Ibrahim és Paul Sereno, a Chicago Egyetem paleontológusai olasz, marokkói és angol szakemberekkel együttműködve dolgozták fel az új leleteket.
A Science magazin mai számában megjelent publikáció szerint a most talált és az eredetinél teljesebb csontváz azt sugallja, hogy a hatalmas húsevő félig vízben élő életmódra rendezkedett be. Ibrahim és kollégái részletesen leírták az új maradványokat, így például a koponya egyes részeit, a gerincoszlopot, a medenceövet és a végtagokat. A Kelet-Marokkóban, a Szahara Kem Kem nevű területén talált maradványok alapján a kutatók elkészítették egy felnőtt Spinosaurus aegyptiacus digitális modelljét. A meglévő csontokat beszkennelték, a hiányzó csontokat pedig a rokon fajok ismert csontjaival modellezték.
A mintegy 15 méter hosszú dinoszauruszt összehasonlították a vele közeli rokonságban lévő fajokkal. Az eredmények arra utalnak, hogy a S. aegyptiacusnak számos olyan tulajdonsága volt, amelyek elősegítették, hogy az állat ideje nagy részét a vízben töltse, és ott cápákkal és egyéb halakkal táplálkozzon. A kisméretű orrcimpája a koponya tetején helyezkedett el, lehetővé téve, hogy akkor is tudjon lélegezni, amikor a feje részben a víz alatt van.
A hatalmas, ferdén elhelyezkedő és egymásba illeszkedő fogak a halak elkapásához alkalmazkodtak. Az erőteljes mellső végtagok és a pengeszerű karmok ideálisak voltak a csúszós préda megragadására vagy felhasítására. A kisméretű medence és rövid hátsó végtagok a korai bálnákhoz hasonlóan a vízben való evezéshez alkalmazkodtak, és nagyon eltértek a többi ragadozó dinoszaurusztól, amelyek hátsó lábaikon futottak a szárazföldön. Az erős, hosszú csontú lábfejek és a lapos karmok néhány parti madárra emlékeztetnek, amelyek többnyire a sekély vízzel borított puha iszapban állnak. A kutatók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a Spinosaurusnak úszóhártyás lábai voltak. A dinoszaurusz farkában lévő csontok csak lazán kapcsolódtak egymáshoz, ami lehetővé tette a farok hullámzó mozgását, így segítve az állat úszását és előrehaladását a vízben.
A medence és a hátsó végtagok felépítése ugyanakkor lehetetlenné tette, hogy az állat két lábon mászkáljon a szárazföldön. Amikor időnként kiment a vízből, akkor kizárólag négy lábon tudott közlekedni a földön. A Spinosauridae család egyéb ismert tagjai a szárazföldön éltek, de a leletek alapján szintén fogyasztottak halakat. A hátcsigolyákból kinyúló tüskék hatalmas vitorlát feszítettek ki az állat hátán, amit valószínűleg bőr borított, és teteje látható maradt akkor is, amikor a Spinosaurus a vízben volt. A vízi életmód miatt nem valószínű, hogy a vitorlának a hő csapdába ejtésében vagy tárolásában lett volna szerepe, inkább a fajtársaknak szóló figyelemfelhívásra szolgálhatott. Mindent összevetve, ezek a leletek nagyon jelentős eléréseket mutatnak mind formában, mind funkcióban a többi ragadozó dinoszauruszhoz képest, amelyek nem hódították meg a vízben lévő környezeteket.
A kutatók a digitális modell alapján, a National Geographic Society támogatásával elkészítettek egy anatómiai szempontból pontos, életnagyságú csontvázat, amelyet péntektől lehet megtekinteni a National Geographic Múzeumban, Washingtonban.