A biológiai óránk mondja meg, meddig fogunk élni

A DNS-ünkben rejtőző biológiai órából megjósolható, mennyi ideig fogunk élni – állítja egy új kutatás.

A különböző országok szakértőiből álló kutatócsoport a DNS-ben az évek során felgyülemlő kémiai változásokat tanulmányozta. Ezekből a módosulásokból következtetni lehetett arra, hogy az egyén hány éves, ezt nevezik biológiai óra szerinti életkornak. Amikor az eredményeket összevetették az illető tényleges, azaz kronológiai életkorával, érdekes összefüggéseket véltek felfedezni.

A metilációs mintázat a kulcs

Azoknál az embereknél, akiknél a biológiai óra alapján megállapított életkor magasabb volt a kronológiainál (vagyis tényleges, mérhető életkoruknál), rövidebb ideig éltek, mint azok, akiknél ezek az értékek megegyeztek. A gyorsabban pörgő biológiai óra és a korai halálozás közötti összefüggés abban az esetben is igaz volt, ha figyelembe vették a különböző károsító faktorokat – a cigarettázást, a cukorbetegséget vagy a szívbetegséget.

A négy egymástól független kutatás tizennégy éven át zajlott, és majdnem ötezer résztvevőt vizsgáltak. Minden egyes ember biológiai korát a vett vérmintákból követték nyomon. A biológiai óra működése az úgynevezett metilációs mintázat változásain alapul.

Forrás: AFP

A DNS-molekulákhoz különböző kémiai csoportok (például metilcsoportok) kapcsolódhatnak. Ez a metilációs mintázat az életkor előrehaladtával változik. A folyamat során a genetikai állomány elsődleges információtartalma (a DNS-molekulák szekvenciája) nem változik meg, de a hozzájuk kötődő molekuláknak köszönhetően a gének működése módosul.

Tovább kell vizsgálni

„Mind a négy kutatásban egyértelmű kapcsolatot mutattunk ki a különböző halálozási okok és a biológiai óra állása között. Egyelőre nem világos, mely genetikai és életmódbeli tényezők befolyásolják ennek a belső időmérőnek a pörgését. Az elkövetkező tanulmányokban ezt szeretnénk részleteiben feltárni” – összegezte a főbb megállapításokat dr. Riccardo Marioni, a kutatásban részt vevő Edinburgh-i Egyetem professzora. A tanulmány a Genome Biology című szaklapban jelent meg.