A nagy mikrobiom-zendülés

Különféle E. coli baktériumok

Halálunk előtt az addigi legjobb barátaink – a jótékony bélbaktériumok – támadnak hátba bennünket, állítják magyar kutatók új elméletükben. Ezért baktériumaink előtt titkolnunk kell megromlott egészségi állapotunkat, ha hosszú ideig akarunk élni.

A magyar kutatók szerint a testünket benépesítő mikrobák információt gyűjtenek az életkorunkról, egészségünkről, és ez alapján „megbecsülik” életkilátásainkat. Ha ezeket jónak ítélik, akkor a segítségünkre vannak, ha nem, akkor ellenünk fordulnak.

Az emberi testben több baktériumsejt él, mint ahány emberi sejt. Mivel azonban saját sejtjeink jóval nagyobbak, e baktériumok együttese – a mikrobiom – tömege testünk tömegének csak durván 2 százalékát teszi ki. Főleg testünk felületén, nyílásaiban és üregeiben élnek, de a legnagyobb tömegben mégis a beleinkben fordulnak elő.

Életünk nélkülözhetetlen szimbionta (hasznos) partnerei ők, mert egyrészt megvédenek a kórokozó baktériumoktól, másrészt segítik a növényi anyagok emésztését, magyarán, élni sem tudnánk nélkülük. Legalábbis így tanítják az iskolákban.

Különféle E. coli baktériumok Forrás: Wikimedia Commons

A bélbaktériumok a halálunkat is befolyásolják

Most azonban magyar kutatók új elméletétől hangos a világsajtó, így például a National Geographic vagy a Huffington Post Canada. A szerzők, Rózsa Lajos, Apari Péter és Müller Viktor új dolgozatukban azt állítják, hogy mindez csak az érem egyik oldala: a bélbaktériumok szerintük nemcsak az életünket, de gyakran a halálunkat is befolyásolják.

„Nem úgy képzeljük el a testünket benépesítő baktériumokat, mint ahogy a joghurtipar reklámszakemberei azt sulykolják belénk, azaz, hogy vannak a jó baktériumok meg a rosszak” – mondták a szerzők az Origónak.

A testünket benépesítő mikrobák szerintük információt gyűjtenek az életkorunkról, egészségünkről, és ez alapján „megbecsülik” életkilátásainkat. Addig, amíg jók az életkilátásaink, nekik is érdekük, hogy a testünknek okozott károkat a minimális, a nekünk okozott hasznot pedig maximális szinten tartsák. Hiszen mi sem lehet kedvezőbb számukra, mint sok évtizeden át terjedni egy egészséges, aktív emberből. Még akkor is, ha ennek megvan az a hátránya, hogy terjedni csak apránként, lassan tudnak, hiszen szaporodásukat erősen korlátozniuk kell.

Fellázadnak ellenünk a baktériumaink

Megváltozik azonban az érdekük, ha az ember már nagyon idős, vagy nagyon beteg. Számukra ekkor már az a kedvezőbb döntés, hogy minél gyorsabban szaporodjanak, hogy minél előbb, minél több tápanyagot szerezzenek meg maguknak az emberi testből, mielőtt még a baktériumközösség más, rivális tagjai tennék meg ugyanezt. Ha nincs már hosszú életkilátás, célszerűbb számukra azonnal és maximálisan kizsákmányolni az emberi testet. Ezt a stratégiaváltást nevezték el a kutatók „mikrobiom-zendülésnek”.

Úgy lázadnak fel ellenünk a bélbaktériumaink, ahogy Brutus tette Caesar ellen (Gavin Hamilton: Brutus árulása) Forrás: Origo

Mindez persze egyfajta kommunikációt is feltételez az ember és a testében élő mikrobák között, ennek mechanizmusa nem ismert, bár sejthető. Hiszen honnan is tudhatnák a bennünk élő baktériumok, hogy milyen életkilátásaink vannak?

Információk az immunrendszerből vagy a bél-agy tengelyből

Az egyik lehetőség egészen kézenfekvő: immunrendszerünk működése jól tükrözi egészségünket és életkorunkat. A mikrobák közvetlen kapcsolatban állnak immunrendszerünkkel, és így az immunrendszer számukra is érzékelhető leépülése a halál valószínű közeledtét jelentheti.

Egy másik, alternatív kommunikációs lehetőség az úgynevezett bél-agy tengely. Ennek lényege, hogy a bélcsatornánk hatalmas mennyiségű idegsejtet tartalmaz, voltaképpen itt van testünkben az idegsejtek második legnagyobb központja a központi idegrendszer (agy- és gerincvelő) után, mellyel a bél-idegrendszer egyébként közvetlen idegi kapcsolatban is áll. Mivel a bélcsatorna idegsejtjeinek nyúlványai behálózzák a bél belső felületét, közvetlenül érintkeznek a bélben élő baktériumokkal is. Ezáltal e mikrobák az agyunkkal is kapcsolatban állnak, ismerten befolyásolják például az ember hangulatát. Joggal feltételezhető tehát, hogy a bélcsatornánk baktériumflórája életkilátásainkról, hogylétünkről szóló információt is szerezhet a bél-idegrendszeren át.

Leplezzük betegségünket a baktériumok előtt

A bennünk élő mikroorganizmusoknak tehát az az érdekük, hogy hiteles információhoz jussanak az életkilátásainkról. Nekünk viszont az az érdekünk, hogy bármilyen állapotban vagyunk is, mindig a jóllétről és a fiatalos egészségről szóló jeleket küldjünk feléjük – legalábbis, ha jó sokáig akarunk élni, és ezért el akarjuk kerülni a bennünk élő parányi segítőink ellenünk fordulását.

A természetben azonban nem folyik erős szelekció arra, hogy az egyedek az életük szaporodási szakaszának lezárulta után is még sokáig életben maradjanak. A szelekció a szaporodási sikert maximalizálja, nem pedig a hosszú és boldog időskort.

Az ember azonban e szempontból is kivételes faj. Egyrészt nálunk szinte intézményesült a nagyszülői szerep, a nagymamák-nagypapák nyújtotta gondoskodás jelentősen hozzájárulhat az unokák sikeréhez. Másrészt hagyományosan az idős emberek a generációkon átívelve gyűjtik, tárolják és terjesztik a bölcsességet, a tudást, az információt, még ha ennek jelentőségét mára már ki is kezdte az írásbeliség. Az emberi fajban tehát olyan adaptív értéke van a szaporodási életszakasz után hosszú, egészséges öregkornak, amilyenhez foghatót a természetben nem ismerünk.

Halálkutatás

„Az emberi halál tabutéma, kevesen kutatják, nem nagyon publikálnak róla, és nagyon sok mindent nem is értünk ezzel kapcsolatban” – mondták a szerzők. Jellemző, hogy míg a sejtek halálával három rangos és tekintélyes nemzetközi szakfolyóirat is foglalkozik, addig az egyének halálának szentelt egyetlen orvosi szakfolyóirat, a Death Studies viszonylag jelentéktelen, periférikus, alig ismert lap.

Elképzelhető, hogy a mikrobiom-zendülés hipotézis sok mindent értelmezhet az emberi halállal kapcsolatban, ami eddig titokzatosnak tűnt. Megérthető például az a népi tapasztalat, hogy egyes idős emberek meg tudnak halni látszólag pusztán attól, hogy már nem akarnak tovább élni. A hosszú, boldog és tartalmas párkapcsolat után megözvegyült idős emberekkel kapcsolatban a népi ismeretek és az orvosi statisztikák egyaránt ismerik ezt a jelenséget; a frissen megözvegyült emberek halandósága hirtelen megnő, ilyenkor hajlamosak depresszióba süllyedve „utána halni” szeretteiknek. A végelgyengülés jellegű halál is megérthető, mikor a nagyon idős emberek minden meghatározható betegség, kórokozók fertőzései vagy sérülések nélkül, látszólag tehát minden patológiai ok nélkül halnak meg.

Edward Lamson Henry: Az özvegy Forrás: Origo

A hosszú élet titka a baktériumok becsapása

„Elképzelhető, hogy az emberi fajban a mikrobiom-zendülés az egyik leggyakoribb halálozási mód” – mondták a szerzők, akik két akadémiai kutatócsoport (MTA–ELTE–MTM Ökológiai Kutatócsoport, MTA–ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport), valamint a Debreceni Egyetem munkatársai.

Ha nagyon sokáig akarunk élni, talán el kell hitetnünk a bennünk élő baktériumokkal, hogy van távlata az életünknek, ennek pedig nyilván az a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja, ha magunk is erősen hiszünk ebben. Mindez talán a vallásos hit és a halálozási esélyek közti, jól ismert, bár igen enyhe statisztikai összefüggést is magyarázhatja.