Történelmi pillanathoz érkeztünk: az űrkutatás történetében most először közelíti meg ember alkotta eszköz a Plútót és holdjait, értékes adatokat szolgáltatva számunkra az égitestekről és a Kuiper-öv objektumairól.
A New Horizons a Charon visszaverődő fényénél fogja fotózni a Plútót – néhány csillagász úgy gondolja, hogy a hold és a törpebolygó légköre összeérhet az egymáshoz mért relatív közelségük miatt.
A szonda adatokat gyűjt a Plútó felszíni és légköri jellemzőiről.
Mivel a Plútó tengely körüli forgása lassú, a nagy felbontású képek ugyanazt az oldalát mutatják majd a törpebolygónak.
Az űrszonda 7,5 milliárd kilométerre lesz a Földtől, amikor találkozik a törpebolygóval, és 12 500 kilométerre halad el a Plútó mellett, kisebb távolságra a holdjai keringési pályájánál. A NASA kutatói utoljára tegnap este voltak kapcsolatban a New Horizons szondával, azóta arra várnak, hogy a rádiócsend után megérkezzenek az első adatok.
A beérkező adatokkal a mind a Plútóról, mind pedig a Naprendszerről, sőt az alig ismert törpebolygókról is többet tudhatunk meg.
A becsapódásos kráterek Plútó felszínén megfigyelt méreteloszlása a Kuiper-öv objektumainak méreteloszlására utal, ez utóbbi pedig a Naprendszer peremvidékének fejlődéstörténetéről árulkodik. A Plútó forgástengelyének sajátos helyzete is hasznos felismerésekhez segíthet hozzá – sok, Naprendszeren kívüli planéta ugyanis annyira közel kering a központi csillagához, hogy annak fénye mindig csak az egyik oldalát világítja meg.
A New Horizons 2006. január 19-én indult el a New Frontiers program első küldetése keretében. Energiaellátását egy radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) biztosítja. A nagy távolságra figyelemmel egy viszonylag nagy méretű, 2,1 méter átmérőjű parabolaantenna felel a rádiójelek hazajuttatásáért. A legtöbb adat majd szeptembertől kezd érkezni, és az összes mérési eredmény nagyjából kilenc hónap alatt ér el majd a Földre.