Az autóvezetésnek vagy a világítás felgyújtásának egyértelműen jelentős az ökológiai lábnyoma vagy „szénlábnyoma”. Kevésbé nyilvánvaló azonban az a kár, amit egy egyszerű elektronikus szöveges üzenet elküldése vagy egy üveg ásványvíz kinyitása okoz.
A számítások szerint még egy nyúlfarknyi e-mail elküldése is 4 gramm szén-dioxid-ekvivalens (gCO2e) mennyiségű üvegházhatású gázzal járul hozzá az atmoszféra szennyezéséhez. A jobb összehasonlítás kedvéért
napi 65 e-mail elküldése egy kilométeres autózásnak megfelelő szennyezéssel jár,
olvasható a Phys.org ismeretterjesztő honlapon.
A bűnösök azok az üvegházhatású gázok, amelyek a számítógép, a szerver és a router működése folyamán felszabadulnak, de hozzászámítandó még az ezek gyártása során kibocsátott káros gázok is.
Ha egy nagyobb mellékletet is csatolunk az e-mailhez, akkor az 50 gCO2e gázkibocsátással jár.
Öt ilyen üzenet küldése megfelel 120 grammnyi szén elégetésének.
A műanyag bevásárlószatyrok szénlábnyoma 10 gCO2e, de a papírzacskóké még magasabb: 40 gCO2e.
A boltban vásárolt palackozott víznek majdnem 1150-szer akkora a kibocsátása, mint ha a palackot csapvízzel töltenénk meg. Egy 500 milliliteres palack 160 gCO2e-ért felelős, míg ugyanennyi csapvíz csak 0,14 gCO2e-ért.
Egy nagy cappuccino készítésével 235 gCO2e-vel járulunk hozzá az ökológiai lábnyomhoz, egy tea készítése 21 gCO2e.
A szórakozás is növeli az ökolábnyomunkat.
Minél nagyobb a tévénk, annál nagyobb az üvegházhatású gázkibocsátása.
Egy 61 centiméteres plazmatévé két órás nézése 440 gCO2e juttat a levegőbe, nagyjából annyit, mint 1,6 kilométeres autózás.
Az LCD tévé sokkal környezetkímélőbb. Egy 81 centiméteres LCD tévé két órás nézése csupán 160 gCO2e-vel növeli a légszennyezést.