A Bath-i Egyetem kutatói szacharóz- és glükózalapú italokat teszteltek hosszú távú biciklizők között – azt szerették volna megtudni, hogy melyik akadályozza meg hatékonyabban azt, hogy a májban található szénhidrátraktárok kiürüljenek. Kiderült, hogy valószínűleg
semmi szükség nincs az élénk színű, műanyagnak tűnő sportitalokra,
hiszen a cukros víz is kitűnően visszatölti a glikogénszintet.
„A májunkban található szénhidrátraktárok különösen fontosak, amikor állóképességi sportokról van szó, mivel segítenek szinten tartani a vércukorszintet” – írta az egyetem honlapján található sajtóközleményben Javier Gonzalez, a kutatás vezetője. –„Bár hozzávetőlegesen mindent tudunk az izmaink szénhidrátraktárairól, valamint az edzés és táplálkozás ezekre gyakorolt hatásairól, a májban található raktárakról vajmi kevés ismeretünk van, főleg arról, hogyan viselkednek edzések közben és után.”
A szacharóz egyébként az, amelynek feldolgozott változatát mi fehér cukornak hívjuk, a glükóz pedig köznapi nevén szőlőcukor, a sejtek legfőbb energiaforrása, természetes állapotában a gyümölcsökben fordul elő.
Mindkettő egyszerű cukor, azaz a szervezet gyorsan feldolgozza és energiává alakítja őket.
Molekuláris oldalról azonban különböznek – a glükóz egy monoszacharid (egyszerű szénhidrát), mint például a fruktóz is, amely szintén gyümölcsökben fordul elő.
Ha a glükóz és a fruktóz egyesül, szacharóz keletkezik, amely egy diszacharid (két egyszerű szénhidrát-molekulából álló cukor). A diszacharid legfontosabb képviselői a répacukor (szacharóz), a laktóz, a malátacukor és a cellobióz. Számos energia- és sportitalgyártó használ simán szacharózt, de van, amely a glükóz és a fruktóz bizonyos arányú keverékét teszi a termékbe.
Bár mindezt az ízlelőbimbók ugyanúgy érzékelik, a testünk máshogy bontja le őket,
így más szerepük is van a szervezet energiaellátásában.
A cukrok molekuláris szerkezete határozza meg azt, hogy milyen gyorsan vagyunk képesek lebontani ezeket – a szacharózt például sokkal gyorsabban sikerül energiává alakítani, mint a glükózt vagy a fruktózt. A glükózalapú italok valójában sokszor okoznak bélbántalmakat, ezért a kutatók csak azt javasolják, hogy aki maximalizálni szeretné a teljesítményét (verseny vagy vizsga közben) sima fehér cukrot keverjen teljesen tiszta vízbe, így biztosan hamar és hatékonyan lebontja majd a szervezete, és energiává alakítja át.
Ez akkor igazán hasznos, ha teljesítményre fókuszáló versenyen vesz valaki részt – mivel a fehér cukrot gyorsan tudjuk hasznosítani, és nem okoz bélbántalmakat, ez a leglogikusabb választás.
„A biciklizők könnyebben mozogtak és edzettek, az emésztésük könnyebb volt, ha szacharózt vettek magukhoz, és nem glükózt” – írta Gonzalez. – „Ez arra enged következtetni, hogy ha a maximális teljesítmény a cél, a fehér cukor valószínűleg jobb szénhidrát, mint a glükóz.” Az American Journal of Physiology – Endocrinology & Metabolism tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a hosszú távú sportok esetében 90 gramm fehér cukor az ajánlott mennyiség, méghozzá úgy, hogy 100 milliliterenként 8 grammot keverünk a vízbe.