Cher Ami-t, az első világháború legbátrabb galambját rémisztő feladattal bízták meg. 1918 októberében a 77. Gyaloghadosztály elszigetelődött az amerikai erőktől, és Charles Whittlesey őrnagy jelentést küldött nehéz helyzetéről a szövetségeseknek.
Az információ továbbításában Cher Ami segédkezett. Veszedelmes útját lövések sorozata és számos kockázat kísérte. Amikor a bátor galamb elérte helyi székhelyet, Rampont települését, egy golyó eltalálta a lábát. Nyolc hónappal a háború lezárása után elpusztult, ám posztumusz megkapta a Croix de Guerre nevű francia háborús kitüntetést (melyet olyan egyének, illetve alakulatok kaphatnak harc közben tanúsított hősies magatartásuk elismeréseként, akik kiemelkedő és hősies cselekedeteket vittek véghez az ellenséggel való harcban).
Az üzenet, melyet a madár célba juttatott, 194 bátor katona életét mentette meg.
Cher Ami testét végül preparálták és a washingtoni Smithsonian Intézetbe szállították, ahol a mai napig megtalálható.
A tudósok a világ két különböző részén tették fel a kérdést: vajon a háború sűrű füstje hozzásegítette küldetése teljesítéséhez Cher Ami-t? Li Zhong Qiu a kínai Nanking Egyetem kutatója, illetve Daniel Blumstein és Franck Courchamp a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem szakemberei ugyanarra a következtetésre jutottak. Eredményeiket a Scientific Reports legfrissebb számában publikálták.
Dr. Li és kollégái a Kínai Versenygalambok Szövetségének segítségével végezték vizsgálataikat. Arra voltak kíváncsiak, hogy a légszennyezés hogyan alakítja a vándorló madarak viselkedését. Az információkat postagalamb-versenyek során gyűjtötték be.
Összesen 415 ilyen futamot elemeztek 2013 és 2014 ősze között.
A 300 kilométeres versenyt minden alkalommal ugyanazon a távolságon és útvonalon szervezték, mely érintette a rendkívül szennyezett észak-kínai térséget is.
Minden egyes alkalommal figyelembe vették az esőzéseket, a szelet és a levegő minőségét. Méréseikbe előzetesen belekalkulálták a késéseket és a rendkívüli szmog miatt útközben eltűnt madarakat is. Szerencsére ez utóbbival nem kellett számolni, minden állat épségben előkerült.
A kutatócsapat a versenyek során összesen 1591 galambot vizsgált, közülük 715 jutott haza. A visszatérő madarak sebességét azonban láthatóan befolyásolta a légszennyezettség. Amikor az égboltot ártalmas, sűrű szmog borította és a légszennyezettségi index magas értéket mutatott, a galambok sebessége megnőtt: átlagosan 68,2 kilométert tettek meg óránként. Ezzel szemben, tiszta idő esetén, amikor az index értéke nullát mutatott, a madarak „csak” 55,6 kilométeres óránkénti sebességet produkáltak.
Hogy miért repülnek a madarak sokkal gyorsabban kedvezőtlen körülmények között, az rejtély. A postagalambok a nap, a mágneses mező és az infrahangok alapján navigálnak olyan jól.
Az utóbbi években a kutatók megfigyelték azonban azt is, hogy elkezdték útjuk során a szagokat is hasznosítani.
Li úgy véli, a madarak időközben megtanulhatták felismerni az Észak-Kína szerte található biomassza égetők és erőművek jellegzetes szennyezőanyagait és elkezdték ezeket az információkat a navigáció során alkalmazni.
A kutatóknak azonban van több alternatív feltevése is. Köztudott, hogy a sűrűn szennyezett levegőben embernek és állatnak nehezebb lélegezni, ám a kutatók egyetértenek abban is, hogy a félelem szintén meghatározó tényezőként szerepelhet a madarak repülési sebességének fokozásában. A sűrű ködben szinte lehetetlen a ragadozókat észrevenni, és a galambok valószínűleg nem elég okosak ahhoz, hogy megértsék, a rájuk vadászó húsevők ugyanúgy nem látnak ilyen körülmények között.
A madarak minden bizonnyal egyszerűen csak szeretnének mihamarabb kikerülni a kedvezőtlen helyzetből. Könnyen lehet, hogy ugyanez volt Cher Ami valódi motivációja is.
(Szerző: Jeki Gabriella)