Az eredményeket a NASA és az Európai Űrügynökség közösen jelentette be.
Mint kiderült, a csillagvárosok 5-9 százalékkal gyorsabban távolodnak egymástól a korábban véltnél,
az új értékeket a Hubble űrteleszkóp legutóbbi megfigyelései alapján mutatták ki. Az űreszköz 2400 cefeida-változócsillagot és 300 úgynevezett IA típusú szupernóva-robbanást vizsgált.
A cefeida-változócsillagok abszolút fényessége (tehát teljes energiakibocsátása) a fényváltozási periódusukkal arányos. Ezért ha sikerül egy cefeida fényváltozási periódusát meghatározni, abból az abszolút fényességét is megbecsülhetjük. Az abszolút fényességet a látszó fényességgel összevetve pedig a csillag távolságára következtethetünk.
A kutatást – melyet az univerzum gyorsuló tágulását felfedező Nobel-díjas Adam Riess jegyez – a The Astrophysical Journal szaklap következő számában publikálják majd.
Az asztronómusok szerint az univerzum teljes tömeg-energia összetétele a következőképpen néz ki: 68 százalék sötét energia, 27 százalék sötét anyag és 5 százalék normál anyag.
Hogy mitől tágul gyorsabban az univerzum, arról több elmélet is született. Az egyik például, hogy a sötét energia antigravitációs hatása valamiért erősödik. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy a sötét anyag rendelkezik számunkra ismeretlen tulajdonságokkal vagy Einstein általános relativitáselméletében keresendő a hiba.
Bármi is legyen az igazság, az emberiség közeli jövőjére nincsenek hatással e kozmikus történések. Hogy mi lesz az univerzum végső sorsa az persze kérdéses. Ha a sötét erő hatása elég gyorsan nő, akkor mintegy 20 milliárd év múlva olyan erőssé válhat, hogy szétszakíthatja a galaxisokat, csillagokat, bolygórendszereket, sőt végső soron az atomokat is. Ezt nevezik a "nagy szétszakadás" elméletének.