A The Prusten Project elnevezésű kezdeményezés első fázisában digitális eszközökkel rögzítik az amerikai állatkertekben élő bengáli, maláj, szumátrai és szibériai tigrisek hangját. Mostanáig tíz állatkert vette fel a nagymacskáik bömbölését, és még legalább tíz intézmény tervezi, hogy bekapcsolódik a projektbe.
A kutatásunk során megállapítottuk, hogy a tigrisek hangját úgy lehet használni, mintha az egyes példányok ujjlenyomata lenne, mint egy vokális ujjlenyomat, amely olyan egyedi, mint bármelyik ember
- mondta a projektet kiötlő Courtney Dunn, a Dallas World Aquarium emlősökért felelős gondozója, aki biológiából szerezte mesterdiplomáját.
A tigrisek morgásszerű horkantással üdvözlik egymást, rövid üvöltéseket hallatnak a megfélemlítéshez, és hosszúakat társaik megtalálásához.
A felvételek alapján a szakemberek olyan számítógépes programot készítenek, amelynek segítségével képesek lesznek azonosítani az egyes alfajok vadon élő példányait, és jóval pontosabban felbecsülni a populációk méretét. Így már a különböző szervezetek is tudják majd, hol él kevesebb állat a vadonban, hol kell megóvni a populációt. A projekt azt is segíthet leleplezni, ha valahol orvvadászat folyik.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Global Tiger Forum szerint a vadon élő tigrisek száma 2010-ben nagyjából 3200 körül mozgott, ma már azonban csaknem 3900-ra tehető, és a nagymacskák többségének Ázsia ad otthont.
Dunn elmondása szerint
különbséget tudnak tenni a hím és a nőstény tigrisek hangja között,
ami az egészséges, szaporodásra képes populációk feltérképezésében is segíthet.
Az Amerikai Állatkerti Gondozók Egyesülete és az ország különböző állatkertjeinek finanszírozásával működő projekt munkatársai azt tervezik, hogy jövőre az indiai és az indonéziai vadonban is elkezdik használni a digitális hangfelvevő készülékeket, később pedig más területekre is kiterjesztik a projektet.