Mi veszett el Buda alatt?

Buda várának török kézre kerülése. A kép Szejjid Lokman 16. századi krónikájából való.

Míg a mohácsi vereséget könyvtárnyi szakirodalom elemezte, és az eseményre vonatkozó források is több gondos és nagyszabású forráskiadványban érhetők el, Buda 1541-es elestének körülményeit mindeddig nem dolgozta fel a tudomány. Az elvégzendő feladatokat és az új megközelítési lehetőségeket vették számba a szakemberek egy tudományos konferencián.

Buda eleste korforduló a magyar történelemben. Egyrészt korábban példa nélküli módon az ország szíve, fővárosa került hosszú időre egy idegen, ráadásul merőben más kultúrájú hatalom fennhatósága alá, ami radikálisan átrendezte a magyar politikai és kulturális elit lehetőségeit.

Másrészt bebizonyosodott, hogy a magyar vezető rétegek által a Mohácsot követő másfél évtizedben kipróbált két út, vagyis a Habsburg-orientáció, illetve a Szapolyai által képviselt laza török vazallusi kísérlet egyike sem képes megnyugtató választ adni az ország problémáira.

Míg a Habsburgok Szapolyai halála után is képtelenek voltak kézre keríteni és megvédeni Budát, 1541-ben az is világossá vált, hogy a törökös politika önmagában szintén katasztrófához és az ország megszállásához vezet. Ma, 475 év távlatából ez inkább csak tankönyvi adat, holott érdekes módon a korabeli Európában Buda veszte összehasonlíthatatlanul élénkebb visszhangot váltott ki, mint a korábbi magyar vereségek, Nándorfehérvár vagy akár Mohács.

Buda várának török kézre kerülése. A kép Szejjid Lokman 16. századi krónikájából való Forrás: Wikimedia Commons

A nemzetközi összefogás kudarca

Bár Buda volt az első és egyetlen latin keresztény főváros, amely oszmán kézre került, ez önmagában aligha magyarázná azt az élénk érdeklődést és heves reakciót, amelyet az esemény úgy az európai politikában, mint a szellemi élet jelesei körében kiváltott.

Buda azonban igazi szellemi központ is volt, és a dinasztikus kapcsolatok adta előnyöket is kihasználva a magyar humanisták, művészek élénk kapcsolatokat építettek ki osztrák, cseh és lengyel pályatársaikkal. De nemcsak a humanisták rokonszenve emelte Buda elestét európai jelentőségűvé.

Amiatt, hogy a szultán serege 1541. augusztus 29-én ellenállás nélkül vonult be a várba, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Buda birtoklásáért akkor már másfél éve öldöklő, ostromokban is megnyilvánuló küzdelem folyt, amely 1542-ben is folytatódott, utózöngéi pedig egészen a török hódoltság megszilárdulásáig, 1544-ig kihatottak.

A vár éveken át két világhatalom vetélkedésének színtere lett, illetve más oldalról közelítve a több helyszínen folyó európai hatalmi vetélkedés egyik fontos, a többitől nem elválasztható frontvonala. Buda eleste ezért nem tekinthető kizárólagosan magyar eseménynek. Mert bár a legmagasabb árat a fővárosát vesztett Magyarországnak kellett megfizetnie, 1541-ben Buda a nemzetközi összefogás kudarcát is jelentette a diadalmasan előrenyomuló oszmánokkal szemben.

Szulejmán szultán Forrás: Wikimedia Commons

Új megvilágításba kell helyezni az eseményeket

Ha tehát jobban meg akarjuk érteni, mi történt, miért történt, és mi veszett el Buda alatt, érdemes új keretek között megvizsgálni az idevágó forrásokat, mert feltárnivaló akad bőven.

Részint az elvégzendő feladatokat, részint az új megközelítési lehetőségeket vette számba az a konferencia, amelyet három intézmény, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM), az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Történettudományi Intézete és az SZTE BTK Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszéke közösen szervezett Buda elestének 475. éves évfordulójára. Ezen Kruppa Tamás szegedi történész részben már ismert források újszerű elemzésével, részben kiadatlan velencei dokumentumok alapján jutott arra a következtetésre, hogy Buda 1541. évi megszállása nem volt törvényszerű, az egy adott helyzetre adott ad hoc válasz volt a szultán részéről.

B. Szabó János történész Buda ostromát a komparatív hadtörténet eszközeivel közelítette meg, és külföldi példákkal igazolta: a korabeli viszonyok között nem volt meglepő, hogy Roggendorf jelentős serege kudarcot vallott a vár ostromával 1541 nyarán. Az utolsó szekció irodalom- és művészettörténeti aspektusból vizsgálta Buda 1541. évi elestét. Kasza Péter, a konferencia egyik fő szervezője pedig Buda elestének visszhangját és ennek okait taglalta források tükrében.

Forrás: Wikimedia Commons

Ahogy a konferencián Pálffy Géza, az MTA doktora rámutatott, a tanácskozás egyik legfontosabb hozadéka, hogy felhívta a figyelmet, milyen sok a teendő Buda kapcsán, és mennyi alapkutatást kell elvégezni, hogy sablonoktól mentes, megbízható és hiteles válaszokat találjanak a kutatók a mi, miért és hogyan történt kérdésekre. Ez azonban inspiráló kell hogy legyen a további kutatások számára, hiszen sok esetben nem azért nem látható egy probléma egyértelmű megoldása, mert nincs hozzá elegendő forrásunk, csupán azért, mert ezek egy tekintélyes része nem került eddig hasznosításra.

A helyzet a közeljövőben remélhetőleg változni fog. Egy, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával megvalósuló, idén októberben kezdődő projekt egyik fő célkitűzése ugyanis, hogy 2-3 éven belül magyar fordításban, megfelelő jegyzetapparátussal tegyen közzé egy olyan forrásgyűjteményt, amely eddig kiadatlan vagy nyelvi nehézségek miatt a kutatásban alig hasznosuló dokumentumokat adna a szakma és az érdeklődő nagyközönség kezébe.

A teljes cikk az mta.hu-n olvasható.