A Biology Letters című folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók leírják, hogy miként állították össze az őslények törzsfáját, amelyen közel ezer faj kapott helyet. Kutatásaik arra is következtetni engednek, hogy a dinoszauruszok korábban valamiképpen túlélhettek egy tömeges kihalási eseményt.
A paleontológusok modellje szerint
az első dinoszauruszok körülbelül 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg.
Az első madarak 165-172 millió évvel ezelőtt váltak le a dinoszauruszok törzsfájáról, a madarak összes ismert csoportja pedig a 108 millió és 69 millió évvel ezelőtti periódusban, a késő kréta időszakban fejlődött ki.
A tetszetős modell "apró" szépséghibája, hogy a dinoszauruszok megjelenését 10 millió évvel korábbra teszi, mint a legrégebbi ismert fosszíliák. A legidősebb dinoszaurusz a 2013-ban azonosított Nyasasaurus parringtoni, amelynek maradványai még 1956-ban kerültek elő a Nyasa(Malawi)-tó környékén.
A fosszíliák "mindössze" 240 millió évesek, ami azt jelenti, hogy a paleontológusoknak vakon meg kell bízniuk a matematikai modellezésben, legalábbis addig, amíg még korábbi fosszíliák nem kerülnek napvilágra. A kutatócsoport szerint azonban a dinoszauruszok megjelenését további 10 millió évvel korábbra is ki lehet tolni.
Amennyiben a brit és amerikai paleontológusok számításai helytállóak,
kiderül, hogy a dinoszauruszoknak sikerült túlélniük a perm-triászi kihalási eseményt.
A perm-triász,(rövidítve P-Tr) esemény volt a földtörténet eddigi legnagyobb, tömeges kihalása. A mintegy 251 millió éve tetőző kihalási esemény a földtörténeti óidő, a paleozoikum (545 millió évtől 250 millió évig) valamint a földtörténeti középkor, a mezozoikum (250 millió évtől 65 millió évig)) határán játszódott le.
Ekkor a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajoknak pedig mintegy 70 %-a, tűnt el az élet színpadáról. Az élővilágot legjobban megtizedelő kihalási hullámnak a kőzettani és az ősmaradvány anyag vizsgálata alapján két szakasza volt, mintegy ötmillió év különbséggel.
A legnagyobb arányú fajpusztulás, a második kihalási hullám idején viszonylag rövid idő alatt játszódott le.
A globális eseménynek bizonyult tömeges kihalás maximuma a dél-kínai meishani szelvény radiometrikus vizsgálata alapján 251,4 millió éve (0,8 millió év lehetséges eltéréssel) volt. Számos kutató a perm időszak végi aktív vulkáni tevékenységgel, különösen a kihalási hullám idejére eső szibériai plató, vagy trapp-vulkanizmussal hozza összefüggésbe a tömeges fajpusztulást.
Egy bizonyos, a perm legvégén általánossá lett az óceáni anoxia, azaz jelentősen lecsökkent a vízben oldott oxigén mennyisége, ami súlyos következménnyel járt a tengeri szervezetekre, és közvetett módon a szárazföldi ökoszisztéma összeomlására is. Amennyiben helyes a most közzétett számítás, úgy az első dinoszauruszok a perm legvégén jelentek meg, és túlélték a földtörténet legsúlyosabb globális kataklizmáját.