Űrhajók fekszenek az óceán mélyén

Legalább 260 űreszköz pihen a Csendes-óceán mélyén, távol a szárazföldtől.

Amikor a különböző űreszközök „élettartama lejár”, és már nincsenek hasznára az emberiségnek, rendszerint visszazuhannak a Földre. A kisebb objektumok nem érik el a felszínt, még a légkörben elégnek, a nagyobbak ezzel szemben becsapódhatnak bolygónk valamely pontján. Ezt a helyet egyszerűen csak űreszköztemetőnek hívjuk.

Minimálisan ugyan, de megvan a veszélye annak, hogy az égből aláhulló roncsok valakit eltalálhatnak. Ugyan erre szerencsére még nem volt a példa, az űrügynökségek igyekeznek a maradványokat olyan helyre irányítani, ami a lehető legmesszebb esik a szárazföldtől és így a lakott területektől. Ez a régió az úgynevezett Nemo-pont, amely a déli Csendes-óceánon található, 2688 kilométerre a legközelebbi szárazföldtől.

Földrajzi koordinátái: d. sz. 48° 52′ 36″, ny. h. 123° 23′ 36″, a Ducie-szigetekhez, a Pitcairn-szigetek egyikéhez és az antarktiszi Marie Byrd-földhöz legközelebb.

A pont körül csak víz található 22 405 411 négyzetkilométeren, amely nagyobb kiterjedésű, mint az egész volt Szovjetunió. Az óceán itt 4000 méter mély, az egyenlítőtől 5420 kilométerre található.

A piros nyíl a Nemo-pontot mutatja Forrás: Google Earth

Az elszigeteltségen kívül van még egy tényező, ami hozzájárul a térség kihaltságához: a tengeráramlások mozgása miatt nagyon kevés hal él itt, így az óceán e részén még halászni sem érdemes.

260 űreszköz van a mélyben

A legutóbbi becslések alapján a Nemo-pont legmélyén legkevesebb 260 űreszköz nyugszik, a roncsok nagyjából 1500 négyzetkilométernyi területen vannak szétszórva. A Földbe csapódott űrroncsok száma ráadásul drasztikusan megugrott az elmúlt két évben: 2015 óta 161 maradvány pottyant az égből a hullámsírba.

Nem csupán szatellitek találhatók meg a tengerfenéken:

számos európai és orosz teherűrhajó mellett itt rejtőznek a legendás Mir űrállomás maradványai is.

Az egyik legjobban dokumentált visszatérés a Jules Verne ATV teherűrhajóé. Az űreszköz célja az volt, hogy ellátmányt juttasson el a Nemzetközi Űrállomásra. Feladata végeztével 2008 szeptemberében visszatért a Föld légkörébe, és elégett a Csendes-óceán felett. Megsemmisülését két repülőgép figyelte az ESA és a NASA műszereivel a látható-, az infravörös- és az ultraibolya-spektrumban.

A Jules Verne ATV megsemmisülése (illusztráció) Forrás: ESA

Ha kicsúszik a kezünkből az irányítás

Ahhoz, hogy az űrszemét pontosan a kívánt térségben érjen földet, az űrügynökségeknek muszáj a legutolsó pillanatig kontroll alatt tartani a halálra ítélt űreszközöket. Ez persze nem mindig lehetséges.

1979-ben a NASA 77 tonnás Skylab űrállomása például teljesen irányíthatatlanná vált, és a nyugat-ausztráliai Perth közelében ért földet. Hasonlóan járt az 1982-ben indított Szaljut-7 nevű szovjet űrállomás is, amely a Koszmosz-1686 kísérleti modulegyüttessel közösen, 1991. február 7-én lefékeződve, irányítás nélkül tért vissza a Föld légkörébe, ahol szétesett, és darabjai Chile és Argentína lakatlan területeire zuhantak.

Hasonló sors vár a kínai Tienkung-1-re is. A 8,5 tonnás kínai űrlaboratórium már darabokra szakadt az atmoszférában, és mivel a kapcsolat teljesen megszakadt vele,

nem világos, pontosan hol és mikor fog becsapódni a földfelszínbe.

Számítások alapján az esemény valószínűleg 2017 októbere és 2018 áprilisa között fog bekövetkezni.

Forrás: IFL Science, Science Alert