Baljós égi vándor viseli a híres csillagász nevét

A Giotto felvétele az üstökösmagról

Kétszázhetvenöt éve, 1742. január 14-én halt meg Edmond Halley angol csillagász, fizikus, az egyik leghíresebb üstökös pályájának kiszámítója. Hosszú élete során volt hajóskapitány, egyetemi professzor, királyi csillagász, a Royal Society titkára és a pénzverde vezetője, ő tervezte az első búvárharangot, összeállította az első meteorológiai térképet és az első halálozási statisztikát.

A rossz híreket hozó égi vándor

Mielőtt a tudomány leírta volna az üstökösöket, az emberiség egyfajta égi, isteni jelként tekintett az égen száguldó objektumokra. Időszámításunk szerint 66-ban a híres történetíró, Josephus Flavius például úgy jellemezte az abban az évben felbukkanó Halley-üstököst (amelynek legelső észlelése nagyjából Kr. e. 466-ra tehető), mint egy égi kardot, amely Jeruzsálem pusztulását jelzi előre. Néhány évszázaddal később ugyancsak profetikus szerepet tulajdonítottak az égitestnek, amely 451-ben Attila hun király bukását jövendölte meg.

A Halley-üstökös nagy hatással volt a britek történelmére is. Az angolszász krónikák említést tesznek a kométa 1066-os, közvetlenül a normann inváziót megelőző felbukkanásáról. Ahogy korábban, ekkor is rossz ómenként tekintettek az égitestre, amely a korabeli írástudók szerint II. Harold angol király vereségét és Hódító Vilmos normann herceg fényes diadalát jósolta meg.

A félelmek beigazolódtak, és az angolszászok hatalmas vereséget szenvedtek a hastingsi csatában, maga II. Harold is odaveszett a csatatéren.

Ezt a drámai eseményt örökítette meg a híres bayeux-i kárpit, amelyen maga az üstökös is szerepel.

A bayeux-i falikárpit részlete, amelyen az üstökös is látható Forrás: Wikimedia Commons

A kométákat évszázadokig félelem lengte körül, csak a 16-17. század környékén kezdték tudományos szemmel vizsgálni őket.

Halley, az ifjú tehetség

A világ legismertebb üstökösének alaposabb megismerését Edmond Halleynek köszönhetjük.

Az angol csillagász 1656. november 8-án született, és már tizenkilenc évesen valódi zseninek bizonyult - tanulmányt tett közzé Kepler törvényeiről. Egy évvel később - iskoláit félbeszakítva - hajóra szállt, és Szent Ilona szigetére, Napóleon későbbi fogságának helyszínére utazott, ahol létrehozta a déli félteke első obszervatóriumát.

Edmond Halley portréja Forrás: Wikimedia Commons

A szigeten 341 csak onnan látható csillag koordinátáit jegyezte fel. 1677-ben azonosította a Tejúthoz tartozó legnagyobb és legfényesebb gömbhalmazt, az Omega Centaurit, teljesítményéért alig huszonkét évesen a Royal Society tagjává választották. Apja halála után – aki jól menő szappanfőzőként, üzletemberként és földbirtokosként tevékenykedett -, huszonnégy évesen csinos summát örökölt, ettől kezdve nem voltak anyagi gondjai.

Kiváló társalgó, ragyogó tudományszervező volt, hírneve oly nagyra nőtt, hogy az 1698-ban - inkognitóban - Angliába látogató Nagy Péter orosz cár ragaszkodott hozzá, hogy találkozhasson vele.

Az Omega Centauri gömbhalmaz Forrás: Joaquin Polleri & Ezequiel Etcheverry (Observatorio Panameño en San Pedro de Atacama)

Nélküle talán sosem jelent volna meg a legfontosabb természettudományos mű

Halley barátságot kötött kora legnagyobb lángelméjével, Newtonnal, és a tömegvonzás elméletének megalkotásában is jelentős szerepet játszott. Az történt ugyanis, hogy Halley baráti társaságában a szó az égitestek mozgására terelődött.

Akkoriban azt már tudták, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis alakú pályán keringenek, de a jelenség okát nem ismerték. Halleyt nem hagyta nyugodni a kérdés, és végül, 1684-ben Cambridge-be utazott, és Newtonnak is feltette a kérdést. A tudós közölte, hogy ő ezt már ki is számította, de elvesztette a feljegyzéseit. Halley nógatására azonban újrakezdte vizsgálatait, és két évre vissza is vonult, hogy megírja a tudomány menetének új utat szabó Principiát.

A Principia Forrás: Wikimedia Commons

Sajnálatos módon ezután a sejtet elsőként leíró Robert Hooke és Newton elsőbbségi vitába keveredett - Hooke ugyanis azt állította, hogy Newton tőle vette át az inverz négyzetes törvényt. A perlekedés elsimításához Halley minden diplomáciai érzékére szükség volt. Végül a roppant takarékos Királyi Társaság helyett saját költségén ő nyomtatta ki Newton könyvét,

A természetfilozófia matematikai alapjait (Philosophiae Naturalis Principia Mathematica),

felbecsülhetetlen szolgálatot téve a tudomány ügyének.

Megjósolta a leghíresebb üstökös felbukkanását

Halley igazi szenvedélye a csillagászat volt, Oxfordban dolgozott professzorként, és élete utolsó két évtizedében ő töltötte be a királyi csillagász tisztségét.

Amikor munkához látott, szinte felszerelés nélküli obszervatóriumot örökölt, mert a távcsövek elődje személyes tulajdonában voltak, a drága műszereket neki kellett pótolnia. Bebizonyította, hogy több, az ókor óta ismert csillag helyzete nemcsak első megfigyelésük óta változott, hanem a 16. századi nagy csillagász, Tycho Brahe táblázataihoz képest is, azaz nincs állandó helyük az égbolton, még ha rendkívül lassan is, de maguk is mozognak.

Tevékenységét az üstökösök vizsgálatára összpontosította, mert úgy látszott, mintha ezek az égitestek - a bolygókkal és a Holddal ellentétben - nem engedelmeskednének Newton törvényeinek, és akkor jönnének-mennének, amikor nekik tetszik.

A Halley-üstökös 1910-es felvétele Forrás: Wikimedia Commons

1705-ben megjelent művében huszonnégy üstökös pályáját írta le, s megállapította: mivel az 1456-ban, 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben megjelent üstökös pályája teljesen hasonló, és felbukkanása szabályos időközönként történik,

csak ugyanazon égitest egymást követő, 76 évenként jelentkező visszatéréséről lehet szó.

Megjósolta, hogy a jelenség 1758-ban lesz újra látható, és az azóta Halley-üstökösnek nevezett égi vándor fel is bukkant az égbolton, igaz, a nagybolygók hatása miatt némi késéssel. (Az üstökös utoljára 1986-ban volt látható, következő visszatérése 2061-ben esedékes.) Ez volt az első eset, hogy bebizonyosodott: nemcsak a bolygók, hanem más égitestek is keringenek a Nap körül, egyben a newtoni fizika egyik első gyakorlati bizonyítéka.

Az első búvárharang tervezője

Halley képes volt arra, hogy nagy mennyiségű tudományos adatot áttekinthető formába rendezzen, így ő készítette el a tengeri szelek járását ábrázoló első térképet. Részletes halálozási statisztikákat is összeállított, megvetve ezzel a biztosítási matematika alapjait. Foglalkozott a Nap-Föld távolság meghatározásával, az optikai lencsék gyújtótávolságának kiszámításával, ő tervezte az első búvárharangot, készített hőmérőt, és praktikus ember lévén eljárást dolgozott ki a halak frissen tartására. Tengeri expedíción vizsgálta a Föld mágneses elhajlásának ingadozását, és arra következtetett, hogy ezt a Föld magjának a kéreghez képest változó helyzete okozza.

A tudós már nem élte meg a róla elnevezett égitest visszatérését, nyolcvanhat évesen, 1742. január 14-én halt meg Greenwichben. Az általa vizsgált üstökösön kívül nevét viseli egy hegy Szent Ilona szigetén, kráter a Holdon és a Marson, egy déli-sarki kutatóállomás és egy általa kidolgozott matematikai algoritmus.

1986-os felvétel a Halley-üstökösről Forrás: NASA

Halált hozó ciáneső

A Halley-üstököst körüllengő baljós félelmek még a 20. század elején sem szűntek meg.

1910-ben Sir William Huggins brit csillagász kimutatta, hogy a Halley-üstökös csóvájában mérgező cián található – ez addig nem is adott okot az aggodalomra, amíg nem tudatosult mindenkiben, hogy a kométa igencsak közel halad majd el a Föld mellett. Mindenki egy lehetséges ciánesőtől rettegett, a pánik olyan méreteket öltött, hogy az emberek közül sokan eltömítették a kéményüket, betömték az ablakok és ajtók réseit.

Többen annyira féltek a közeledő katasztrófától, hogy beismerték korábbi bűneiket, sőt néhány igazán pánikoló ember még öngyilkosságot is elkövetett. Fellendült a kereslet az oxigénmaszkok iránt, a templomok telt házas miséket tartottak, a vidéken élők pedig elvonultak a viharok ellen felállított menedékeikbe.

A világvége természetesen ismét elmaradt.

Űrszondákkal vizsgálták

A Halley-üstökös 1986-os napközelségének köszönhetően első ízben lehetőség nyílt arra, hogy a tudósok szondákat küldjenek a tanulmányozására. Több űreszköz indult az objektum feltérképezésére, ezeket gyakran „Halley-armadának" is szokták nevezni.

Szovjet-francia együttműködés keretében két szondát (Vega 1-et és 2-t) indítottak az égitesthez, ezek 8900, illetve 8000 kilométerre közelítették meg az üstökös magját, amelyről fénykép is készült.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Giotto nevű űrszondája még közelebb merészkedett, mindössze 600 kilométerre volt a magtól.

A Giotto felvétele az üstökösmagról Forrás: ESA

Japán sem akart lemaradni a páratlan lehetőségről, a távol-keleti szigetország két kutatóeszközzel (Sakigake és Suisei) járult hozzá ahhoz, hogy még többet megtudjunk a legendás üstökösről. A kométa 1986-os elhaladásához egy szerencsétlenség is kötődik, a felrobbant Challenger űrsikló egyik feladata ugyanis pont a Halley megfigyelése lett volna.

A begyűjtött adatokból kiderült, hogy az üstökösmag főként vízjég, 53 óránként fordul meg a tengelye körül, és vékony, sötét kéreg borítja. A fényvisszaverő képessége csupán 2 százalék.

Mi a különbség aszteroida és üstökös között?

Az aszteroidák vagy kisbolygók kozmikus mértékkel mérve kicsinek számító köves, jeges, vastartalmú égitestek, amelyek a törpebolygónál kisebbek. Általában kör alakú pályán keringenek.

Az üstökösök olyan köves, jeges égitestek, amelyek a Naprendszer külső területeiről érkeznek, megnyúlt, elliptikus pályán keringenek csillagunk körül. Amikor a Nap közelébe érnek, kómájuk és csóvájuk fejlődik. Méretük akár néhány tíz kilométeres is lehet. Keringési idejük változó - a néhány évtől akár több száz évig is terjedhet. Magjaik a Naprendszer legsötétebb objektumai közé tartoznak: a ráeső fény mindössze pár százalékát verik vissza.

Amikor az előrejelzéseknek megfelelően a Halley-üstökös 2061. július 28-án visszatér, ugyanazon az oldalán lesz a Napnak, mint a Föld, így a korábbinál sokkal fényesebbnek fog tűnni.