Megtalálták Kanada tengeri Jurassic Parkját

Jura időszaki halgyík

Tengeri állatok fosszíliáinak rendkívül jó állapotban fennmaradt, jura időszaki lelőhelyére bukkantak Kanadában, ahol nemcsak a szilárd vázak lenyomatai őrződtek meg, hanem megkövesedésre általában alkalmatlan lágytestű fajok maradványait is feltárták paleontológusok.

Trópusi víztömeg hullámzott egykor a hegyvidék helyén

A lelőhelyet páratlan állapota miatt a világ legjobb minőségű (Konservat-Lagerstätte) jura időszaki (183 millió éves) tengeri ősmaradvány-lelőhelyei közé sorolták.

Észak-Amerikában ez az egyedüli ilyen ősmaradvány-lelőhely.

A világon csupán három hasonló létezik, valamennyi Európában. Az új lelőhely leírásáról és a feltárt fosszíliákról a Geology című tudományos folyóirat januári számában tették közzé tanulmányukat amerikai kutatók.

Elpusztult halgyík (Ichtyosaurus sp.) teteme a jura tenger aljzatára süllyedve. A testfosszíliák kialakulása kivételesen ritka jelenség Forrás: Wired - Utah Museums

A megkövesedett lágy részek léte különösen jelentős, mivel ezáltal sokkal összetettebb képet lehet kapni az ősi ökoszisztémákról, és tudásunk kiegészülhet a kihalt élőlények és a ma élők közötti kapcsolatról - közölte Rowan Martindale, az Texasi Egyetem professzora, a megkövesedett maradványok elemzésének vezetője.

Kivételesen ritka jelenség a lágyrészek fosszilizációja

"Egy átlagos ősmaradvány-lelőhelyen a múltban élt élőlényeknek csak a töredéke őrződik meg. Ha egy különösen jó állapotú ősmaradvány-lelőhelyet találunk lágy részekkel, jelentősen többet tudunk meg az akkor élt közösségről. Nem sok puhatestű állatkövületre bukkanhatunk, mivel ezeknek nincs csontvázuk, vagy csak nagyon lágy vázuk van" - tette hozzá.

Rowan Martindale, a Texasi Egyetem őslénytan professzora a feltárás helyszínén Forrás: UT News/ The University of Texas at Austin

Az új lelőhelyre a kanadai nemzeti parkokat felügyelő hatóság Yaha Tinda farmján bukkantak Alberta tartomány délnyugati részén. Benjamin Gill, a Virginiai Műszaki Egyetem professzora,

a tanulmány társszerzője vette észre az első igen jó állapotban megkövesedett homárt,

akkor, amikor egyik tanítványa éppen a fosszílián állt.

Homár maradványa a magas szervesanyag tartalmú kőzetben Forrás: Wired/University of Texas at Austin

A fénytörés annyira jó volt, hogy kirajzolta a homár alakját. Körülnéztünk és mindenhol fosszíliákat láttunk"

- idézte a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál a professzort.
A homár volt az első jel arra, hogy különleges lelőhelyről van szó, mivel ez a tengeri állat általában nem kövesedik meg.

Halgyíkok, pikkelyes halak és lábasfejű maradványok kerültek elő

Találtak a kutatók ritka rákokat, teljes halcsontvázakat pikkelyekkel és kopoltyúkkal, a nagytestű delfinszerű tengeri hüllők, az ichtioszauruszok maradványait, valamint a mai vámpírtintahallal és polipokkal rokon ősi fejlábúakat.

Jura időszaki tengeri paradicsom Kanadában

A lelőhely 183 millió éves, ami azt jelenti, hogy a kora jura időszakban éltek ezek az állatok, amikor Yaha Tinda és a hasonló korú európai ősmaradvány-lelőhelyek egy ősi kontinens - amelyből a mai észak-Amerika és Európa formálódott - ellentétes oldalán terültek el.

Jura időszaki langusztaféla, az Aeger tipulanius testfosszíliája solnhofeni mészpalában Forrás: Picasa

Az ősi kontinens ellentétes részeinek tengeri ökoszisztémájából származó, jól megőrződött kövületek összevetése segíteni fogja a tudósokat abban, hogy jobban megértsék a jura időszaki tengeri élet megoszlását a Földön. A mezozoikum középső korában, a jura időszakban (206 és 145 millió év között) a mainál lényegesen melegebb és kiegyenlítettebb volt az éghajlat. A pólusokat nem borította jég,és a trópusi éghajlati öv határa a magas szélességi körökig terjedt.

Jura időszaki halgyík Forrás: Hoffmann Museum/Holzmaden

A jura időszakban kezdődött el a valamennyi mai szárazulatot egyetlen szuperkontinensbe egyesítő Pángea szétdarabolódása, és az Atlanti-óceán kinyílása,

amely ekkor még csupán egy keskeny tengervályú volt a Pángea északi részén.

Afrika,Dél-Amerika, valamint Ausztrália és az Antarktisz a jura elején még egyetlen masszívumot, a Gondwana-őskontinenst alkották, Észak-Amerika és Eurázsia pedig az északi féltekén kelet-nyugati irányba elterpeszkedő Laurázsia kontinenst.

A Föld a jura időszak derekán. A szétdarabolódó Pángea: Laurázsia északon, és Gondwana délen, a Tethys és a Panthalassza-óceánokkal Forrás: Ancient Earth

A két szárazulatot az ekkor aktív tágulási szakaszában lévő Tethys-óceán választotta el egymástól. A mai Mexikói-öböl északi irányban messze benyúlt a szárazulatra, és a kanadai ősmasszívum egyes részeit is sekélytenger borította.

Oxigénhiány okozhatta a tengeri élőlények pusztulását

Ez az első alkalom, hogy Európán kívül bukkantunk ilyen lelőhelyre, Yaha Tinda megkövesedett közössége páratlan betekintést nyújt a kora jura időszak Panthalassza-óceánjának életébe - hangsúlyozta Martindale. (A széttöredező Pángeát az Egyenlító vidékére beékelődő Tethys-óceán osztotta a két nagy kontinentális egységre, Laurázsiára és Gondwanara, melyeket nyugaton illetve az őskontinensek északi és déli partvidékén a hatalmas kiterjedésű ős Csendes-óceán, a Panthalassza határolt.)

Vámpírkalmár maradványa ( a kép jobb alsó sarkában egy recens egyed képe látható) Forrás: UT News/University of texas at Austin

A szakemberek 2013 nyara óta kutatják a térséget, ahol több tucat fosszíliára bukkantak, köztük valószínűleg új fajokra is. A kutatás a jövőben arra irányul, hogy kiderítsék, miként kövült meg együtt ilyen sok különféle élőlény. A szakemberek úgy vélik, hogy

a jura időszak óceánjainak egy részében nagyon alacsonnyá válhatott az oxigénszint, és ez okozhatta a tengeri élet kihalását.

A jura időszakban többször is előfordult az óceáni anoxia, amikor a világtenger egyes vidékein erősen lecsökkent a tengervíz oxigéntartalma.

Jura időszaki tengeri életkép a kor óceánjainak csúcsragadozójával a hatalmas méretű Liupleurodon tengeri hüllővel, tőle távolabb egy halgyík látható Forrás: Walking with Dynosaurs

Ennek köszönhető az egyik leghíresebb jura időszaki tengeri lelőhely kialakulása, a németországi Holzmaden mellett. Az oxigénban szegény egykori reduktív környezetben a tengeraljzatra süllyedt elpusztult élőlények tetemeit nem tudták szétbontani a dögevők, mivel számukra is halálos veszélyt jelentett a magas szervesanyag tartalmú üledékből felszabaduló kén-hidrogén. A szapropélbe ( az úgynevezett rothadó iszapba) ágyazódott tetemek lágyrészeit is megőrizték a bitumenben gazdag sőtétszürke palarétegek.