Catherine Wagner, az egyetem biodiverzitási intézetének docense úgy írta le az állat- és növényvilágban egyedülálló jelenséget, mint „a modern biológiai sokszínűség egyik leglátványosabb példája”.
Wagner és kollégái a svájci Berni Egyetemről és a víztudományi és technológiai intézettől először mutatták ki, hogy a Viktória-tóban élő bölcsőszájú halak – színes, sügérszerű halfélék – evolúcióját megkönnyítette
két távoli rokon bölcsőszájú hal korai hibridizációja.
E két faj a Felső-Nílus és a Kongó folyó vízgyűjtő területéről származott.
Wagner elmondta, hogy a kelet-afrikai bölcsőszájú halak gyors evolúciója korábban zavarba ejtette a szakembereket, akik nem értették, hogyan ágazhat szét ilyen gyorsan egyetlen közös ős 700 különböző fajra. Az a felfedezés, hogy e halak őse valójában Afrika két eltérő részéről származó két különböző ős keveréke, jelentősen megkönnyíti annak megértését, hogyan alakult ki a halak hatalmas változatossága ezen a területen.
Wagner egy analógiával érzékeltette a jelenséget.
Ha két különböző legókészlet – mondjuk egy traktor és egy repülőgép – elemeit kombináljuk, akkor a lehetséges struktúrák sokkal változatosabb skáláját kapjuk”
– mondta a kutatónő.
Az evolúció folyamán létrejövő fajok a színek sokféle kombinációját mutatják, és különböző élőhelyekhez alkalmazkodtak, a homokos aljzattól, a sziklás partvidékig és a nyílt vízig, a tiszta sekély vizektől kezdve az örvénylő mélység sötétjéig.
Táplálkozásuk is sokféle. Egyesek algákat kapargatnak a sziklákról, mások planktont fogyasztanak, csigahéjat törnek fel, rovarlárvák után kutatnak, vagy más halak ragadozói, beleértve az ikrafogyasztás és a pikkelyevést is.
A hibridizációs esemény valószínűleg 150 000 éve zajlott le, amikor – egy nedves időszak alatt – a kongói leszármazási vonal benépesítette a Viktória-tó területét, és találkozott a felső-nílusi vonal képviselőivel.
A területen lévő nagy tavak mentén aztán a hibrid populáció diverzifikálódott az úgynevezett
adaptív radiáció
(alkalmazkodó szétterjedés) révén, azaz sok új faj különféle ökológiai fülkéhez (niche) alkalmazkodott az evolúció folyamán.
Bár az ősi Viktória-tóban lejátszódó események pontos sora még rekonstruálásra vár, már most is világos, hogy egy száraz időszak után újra feltöltődött úgy 15 000 évvel ezelőtt. A genetikailag változatos hibrid populáció benépesítette a tavat, és evolúciós szempontból nézve rövid, pár ezer éves időtartam alatt legalább 500 új bölcsőszájúhal-faj alakult ki a legkülönfélébb ökológiai specializációval.
A Viktória-tavi bölcsőszájú halak egyedi genetikai változatosságát és adaptációs képességét az a tény is szemlélteti, hogy a tavat nagyjából velük egy időben benépesítő
több mint 40 más halfaj alig változott
az azóta eltelt idő alatt.
A tanulmány a Nature Communications folyóirat pénteki számában jelent meg.