Azt követően, hogy az orvosok megállapították a halál beálltát egy sor megfigyelés – köztük a pulzus hiánya és a nem reagáló pupilla – alapján,
a betegnél több mint tíz percig olyan agyhullámokat (delta-hullám kisüléscsomagok) észleltek, amelyek az alváskor figyelhetők meg.
Ez egy teljesen más jelenség, mint az úgynevezett hirtelenhalál-hullámok, amelyeket patkányoknál figyeltek meg lefejezés után.
„Az egyik betegnél folytatódott egy delta-hullám kisüléscsomag a szívritmus és az artériás vérnyomás megszűnése után is" – jelentette a kanadai Nyugat-Ontariói Egyetem orvoscsoportja.
Az orvosok azt is megfigyelték, hogy
a halál minden egyénnél egyedi élmény.
Erre abból következtettek, hogy az agyi aktivitás frontális elektroenkefalogramján (EEG) kevés hasonlóság volt megfigyelhető mind a holttá nyilvánítás előtt, mind utána.
A jelenség (úgymond halál utáni élmény) értelmezésével kapcsolatban nagyon óvatosak a szakemberek is, különösen, mivel eddig ez volt az egyetlen ilyen megfigyelés.
Mivel semmilyen biológiai magyarázatot nem találnak arra, hogyan folytatódhat az agyi aktivitás több perccel a szívverés leállása után, a kutatók azt mondják, hogy az észlelés valami rögzítéskor bekövetkezett hiba következménye is lehet.
Azonban arra sincs magyarázatuk, mi lehetne ez a hiba, mivel az orvosi berendezés működésében semmi rendellenességet nem észleltek, ami azt jelenti, hogy az anomália forrását nem lehet megerősíteni sem biológiailag, sem másképp.
„Nagyon nehéz élettani alapot társítani ehhez az EEG-aktivitáshoz, mivel a keringés hosszú megszűnése után fordult elő" – írják a kutatók a The Canadian Journal of Neurological Sciences folyóiratban. „Ezért lehetséges, hogy ezek a hullám-kisüléscsomagok műtermékek [azaz emberi hiba következményei], noha semmilyen hibaforrást nem sikerült azonosítani."
Patkányoknál már figyeltek meg halál utáni agyi aktivitást. Ha az állatokat lefejezték, akkor a lefejezés után nagyjából 1 perccel megjelent hullámkiugrás, de utána simává vált az EEG-görbe.
Ez arra utal, hogy nem esik egybe a szív és az agy halála, de a jelenséget itt sem tudták megmagyarázni. A kísérletet végző holland kutatók (Radboud Egyetem) szerint ez
az 1 perces jel a végső határ az élet és a halál között.
A mostani kutatásnál azonban egyik betegnél sem figyeltek meg ilyen 1 percnél mutatkozó kiugrást. Ez is arra mutat, milyen sok felfedeznivaló vár még ránk az idegtudományban.
Azt viszont már most is tudjuk, hogy nagyon különös dolgok játszódnak le a halál pillanatában, és utána is. Két 2016-os tanulmányból kiderült, hogy
a halál beállta után 48 órával számos gén működőképes maradt, sőt aktivitásuk fokozódott.
Az eredmények a szervátültetéseken átesettek számára is fontosak lehetnek, emellett a halál fogalmának újragondolására sarkallhatnak.
E tanulmányok legnagyobb hozadéka nem az, hogy többet értünk meg most a halál utáni élményről, mert a megfigyelések következetlenek, és nincs rájuk biológiai magyarázat. Azt viszont megmutatják, hogy mennyi mindent meg kell fejtenünk a halál folyamatával kapcsolatban, és hogyan éljük meg testünkben és agyunkban ezt a folyamatot.