A Leonardo da Vinci (1452-1519) híres képe iránti világméretű lelkesedés többek között "arckifejezése kétértelműségének" köszönhető - emlékeztet a Scientific Reports című szakfolyóirat pénteki számában megjelent tanulmány, amely megoldani véli a rejtélyt.
A kutatók 12 embernek mutattak fekete-fehér képeket Mona Lisa mosolyával, amelyeken az ajkak görbülete enyhén változott. Összevissza sorrendben több képet mutattak nekik (az igazi mosolyt, négyet boldogságot kifejező, magasabban álló szájszeglettel, négyet pedig szomorúságról tanúskodó szájszeglettel), harmincszor egymás után.
"Tekintettel a leírásokra, amelyeket a művészettörténészek adtak a műről, azt vártuk, hogy az eredeti lesz a legkétértelműbb" - mondta Jürgen Kornmeier, a németországi Freiburg egyetemének idegtudományokkal foglalkozó professzora.
Nagy meglepetésünkre a résztvevők az esetek közel 100 százalékában az eredeti változatot értelmezték a boldogság kifejezéseként"
- tette hozzá.
A kutatók beismerték, hogy a tanulmány csak a szomorúságtól a boldogságig terjedő skálát vizsgálta, és nem vettek figyelembe más típusú érzelmeket, amelyek a rejtélyes mosolyban kifejeződhetnek.
2005-ben az Amszterdami Egyetem tudósai szintén megpróbálták dekódolni Mona Lisa mosolyát, más módszerrel, és árnyaltabb eredményekre jutottak.
A képet érzelemfelismerő szoftverrel vizsgálták. Az alkalmazott algoritmus figyelembe vette az arc főbb vonásait, az ajkak görbületét, a szemek körüli szarkalábakat, és ezeket hat alapvető érzelemmel kapcsolták össze. A számítógépes program arra a következtetésre jutott, hogy Mona Lisa mosolya 83 százalékban boldogságot, 9 százalékban megvetést és 2 százalékban dühöt fejez ki. A feltehetően 1503-ban Firenzében elkezdett arckép minden valószínűség szerint Lisa Gherardinit, Francesco del Giocondo firenzei kelmekereskedő hitvesét ábrázolja, innen kapta a Gioconda elnevezését. Az olasz szó jelentése "vidám".