A Pápuai Egyetem munkatársainak expedíciója az új-guineai hegyvidéket célozta meg – írja az IFL Science tudományos portál.
Munkájukat a kutatás vezetőjének, dr. I Lehr Brisbinnek az eredményeire alapozták, aki 30 évet töltött azzal, hogy a vadkutyák lábnyomainak és ürülékének elemzésével megsaccolja az állatok lehetséges élőhelyeit.
A kiszemelt helyszíneken aztán illat- és kameracsapdákat helyeztek el a tudósok. Az ürülék és más biológiai minták DNS-elemzése alapján a szakértők meg voltak győződve arról, hogy a keresett állatok nem haltak ki, de fotókkal még nem tudták alátámasztani állításukat.
A törekvéseket siker koronázta, ugyanis ezúttal több száz fotó gyűlt össze a szabadon élő új-guineai hegyvidéki vadkutyákról. A képeken összesen 15 egyed szerepel, köztük hímek, nőstények és kölykök. A felvételek 4600 méteres magasságban készültek a Puncak Jaya hegycsúcs környékén.
Nagyjából 200 új-guineai hegyvidéki vadkutya él ma fogságban, a kutatók azonban úgy hitték, a faj a vadonban már nem található meg. Voltak ugyan korábbi leírások és fotófelvételek, amik az állat lehetséges felbukkanásáról tanúskodtak, ám rendre kiderült, hogy ezek egy másik alfajról, az új-guineai éneklő kutyáról számoltak be. A helyzet persze ennél jóval bonyolultabb, manapság is élénk vita folyik arról, hogy van-e akkora genetikai különbség a két csoport között, hogy külön rendszertani kategóriába sorolják őket.
A helyzet tisztázása érdekében a tudósok alaposabban meg szeretnék vizsgálni az új-guineai hegyvidéki vadkutyák DNS-ét, és egy új publikáció is napvilágot lát a közeljövőben. Mivel a faj úgy fejlődött, hogy evolúciójára az ember – a mezőgazdaság és háziasítás révén – nem volt hatással, különleges tagja a kutyákat, farkasokat és rókákat tömörítő Canidae családnak.