A szatellitet Majak névre keresztelték, ami magyarul „jelzőfényt" jelent. A kicsiny, cipó nagyságú, úgynevezett „cubesat" szabványú műholdat július 14-én bocsájtják fel egy Szojuz 2.1v hordozórakétával a kazahsztáni bajkonuri űrrepülőtérről. A projektet a Moszkvai Állami Műszaki Egyetem (MAMI) vezeti és pénzeli, az intézet dolgozói közösségi finanszírozás keretében több mint 30 ezer dollárt (8 millió forintot) gyűjtöttek össze.
Az eszköz körülbelül 600 kilométerrel a földfelszín felett, úgynevezett napszinkron pályán fog keringeni, ami annyit jelent, hogy mindenütt nagyjából azonos helyi időkor halad el, és mindig érni fogja a napfény. A szerkezet 16 négyzetméter felületű, az emberi hajszálnál 20-szor vékonyabb, fényvisszaverő polimerből készült „vitorlákat" szállít magával. Ezeket a világűrben kibontva egy különleges, piramis alakú műhold jön létre, mely hónapokig vagy akár évekig a Föld körül keringene.
A küldetés lényege tulajdonképpen egy technológiai demonstráció, amelyben azt szeretnék a mérnökök kipróbálni, hogyan lehet egy pályán mozgó műholdat lefékezni, majd arról letéríteni.
A számítások alapján a piramis alakú szatellit -3,6 magnitúdóval fog ragyogni az égbolton és ezzel a Nap, a Hold és a Vénusz után a negyedik legfényesebb objektummá válik.
Más források szerint a fényerősség a -10 magnitúdót is meghaladhatja, ezzel pedig a műhold a Vénuszt is lekörözi.
A projekt kétségtelenül érdekes, ám nem mindenkit lelkesít fel. Számos kutató kifejezetten dühös, mivel a mesterséges csillag megnehezítheti az éjszakai ég tanulmányozását, ami több csillagászati program alapját képezi.
Nick Howes csillagász egyike a felbőszült tudósoknak.
Sokat küzdünk azért, hogy világszerte minél sötétebb égbolt alatt dolgozhassunk. Szívfacsaró látni, hogy ezt a törekvést zúzza porrá egy közösségileg finanszírozott ostobaság"
– fakadt ki Howes az IFL Science magazinnak.
Alex Saenko, a projekt vezetője ugyanakkor nem aggódik, szerinte most is sok űreszköz száguldozik az éjszakai égbolton, néhányuk pedig még a Majaknál is fényesebb.
A program mögött álló mérnökök egyik fő célja az űrkutatás és a mérnöki tudományok népszerűsítése a fiatalok körében, a műholdat ugyanis a Föld számos pontján látni lehet majd.