Frank Costello az utcán nevelkedett, mielőtt a hírhedt Genovese család tagjává vált. Ott tanulta meg hogyan éljen zsarolásból, betörésekből és lopásból Lucky Lucianóval, Meyer Lanskyvel, Vito Genovesével, a három gyerekkori barátjával karöltve.
Costello kisebb bűncselekmények miatt
már nagyon fiatalon börtönbe került. De ez nem szégyennek, inkább a férfivá válás alapjának számított akkor az ameriaki alvilágban.
Mielőtt bevonult, külön szertartást is szerveztek a tiszteletére.
A börtönben megfogadta, hogy soha többet nem nyúl fegyverhez és erő helyett az eszével építi ki és szilárdítja meg a hatalmát.
Sikeresen is haladt előre a ranglétrán: egy játékgép-birodalom tulajdonosa lett, ami naponta 15 000 dollár hasznot hozott neki.
Az 1930-as évek második felére Lucky Lucianót, az amerikai modern maffia megalapítóját lecsukták, Vito Genovesének pedig külföldre kellett menekülnie. Luciano a börtönből irányította a bűnbandát: Meyer Lansky a pénzügyeket intézte, Costelloból pedig helytartó lett. Ekkor nevezték el a „maffia miniszterelnökének”.
Hidegfejjel gondolkodó, erős vezető volt, aki mind az öt családot irányította. Luciano meg volt elégedve Costellóval, ideális jelöltnek tartotta.
Volt azonban valaki, akinek szúrta a szemét, hogy Frank Costello hatalomra került. Vito Genovese számára halálos bűn volt Costellóra bízni a családok irányítását. Leginkább azért nem tetszett neki ez a döntés, mert neki Olaszországban mindent előröl kellett kezdenie, miközben Costello ölébe hullt a lehetőség, bár nagyon jól tudta, hogy
Costello egymaga építette ki a kapcsolatrendszerét, és mindössze néhány évre volt szüksége ahhoz, hogy mind a politika, mind az igazságszolgáltatás a zsebében legyen, addig Genovese csak fegyverrel tudott hatalmat szerezni magának.
Biztosra vette, hogy amíg Costello él, addig ő sosem lesz a maffia feje. Vito Genovesét idő közben felmentették a vádak alól.
Ezután végig arra várt, hogy Costello mikor fog hibázni. Ez be is következett. Frank Costello az alvilág és a politika közti kapocs volt. Ugyanakkor a ranglétra alsó fokán álló katonákról megfeledkezett. Szinte csak az úgynevezett kapitányokkal beszélt, akik a katonákat irányították.
Genovese viszont nagyon is jól kijött velük, és meggyőzte őket, hogy Costello tényleg megfeledkezett róluk. Terve annyira jól sikerült, hogy egyre többen álltak az ő pártjára.
Közben 1950-ben az amerikai szenátus úgynevezett Kefauver-bizottsága a szervezett bűnözés feltárására meghallgatásokat tartott, amire Costellót is beidézték. És míg
az alvilág törvényei szerint nem árulhatják el egymást, Genovese beszélt a tárgyaláson.
A zsúfolásig megtelt teremben a média emberei közül is szép számmal jelentek meg. Costello kijelentette, hogy a televíziós társaságok nem mutathatják az arcát.
Az összes kamera a kezeit mutatta, a sajtó pedig a „kezek balettjának” nevezte el, ugyanis Costello minden kínos kérdésnél idegesen babrálni kezdett a kezeivel, gyűrögette a zsebkendőjét, vagy a vizespohárért nyúlt.
A feszültséget oldotta azonban, amikor arra a kérdésre, hogy
mit tett a hazájáért, Costello azt felelte, hogy fizette az adóit.
A teremben kitört a nevetés.
Ezután Costello elővett egy orvosi igazolást, mely szerint nincs abban az egészségi állapotban, hogy tovább folytassák a tárgyalást, aztán porig alázva távozott a bíróságról.
Costelloban megrendült a maffia tagjainak bizalma a tárgyaláson tanúsított viselkedéséért. Genovese pedig színre lépett.
Akkoriban Costello helyettese olyan súlyos betegségben szenvedett, ami az elméjét is bomlasztotta. Genovese addig csűrte-csavarta a dolgokat, mígnem eltüntette az útból: 1951. október 5-én egy olasz étteremben agyonlőtték a férfit. Costello tudta jól, hogy egy hadüzenet volt az embere elleni merénylet, és hogy Genovese az ő fejére pályázik.
Eközben évekig járt ki-be a bírósági vizsgálat és a fogság között. 1957-ben óvadékkal szabadulhatott ki.
Genovese nem akarta hagyni, hogy Costello ismét magához ragadja a hatalmat: kiadta a parancsot az embereinek, hogy öljék meg Costellót.
1957. május 2-án a Majestic épület halljában egy férfi előlépett az árnyékból, és odakiáltotta a testőrök nélkül haza érkező Costellónak:
Frank! Ez a tiéd!”
- majd fejbe lőtte.
Costello azonban nem halt meg. Összeesett ugyan, de a töltény csak súrolta a koponyáját.
Gigantét a ház portása azonosította, és a rendőrök letartóztatták, Costello viszont nem igazolta, hogy Gigante lőtt volna rá.
Tartotta magát az alvilági etiketthez. Gigantét így elengedték. A teremből kifelé haladva megköszönte Costellónak.
A támadás viszont nyílt hadüzenet volt. Néhány hónap múlva Costello, Luciano, Lansky és Genovese egyik régi közös barátjukra támadtak rá.
Alberto Anastasia jelentette ekkor a legnagyobb veszélyt Genovesére, ezért október 25-én, amikor testőrei letették kocsiját a mélygarázsba, Anastasiát a fodrászánál végzik ki.
Frank Costello tisztában volt vele, hogy befellegzett neki. Lemondott hát a posztjáról, és azzal együtt minden üzleti érdekeltségéről is. Átadta az irányítást Vito Genovesének. Ezzel viszont nemcsak a hatalomtól szabadult meg, hanem nyugdíjba is vonult.
Frank Costello 1973-ban halt meg.