Végre kiderült, mi is a jeti valójában

Valahogy így képzelték el a legendabeli jetit

A mesének vége: a jetiknek tulajdonított minták medvéktől származnak. Igaz, az egyik faj – a himalájai barnamedve – csakugyan különleges a medvék között.

A nepáli és tibeti legendák régtől fogva emlegetnek titokzatos majom- vagy medveszerű félemberi teremtményeket, amelyek a Himalája égbe törő hegycsúcsai között, az örök hó birodalmában barangolnak. Az évszázadok alatt nemcsak a jetik lábnyomaira bukkantak rá számtalanszor a helyi emberek, de magukat a lényeket is sokan látni vélték. A róluk szóló történetek nemzedékről nemzedékre adódtak tovább, s fontos részét képezték a himalájai népek mitológiájának.

A havasi emberekről, vademberekről, medveemberekről szóló történetek a himalájai népek ősi, buddhizmus előtti mondakincsének elemei. Maga a jeti szó tibeti eredetű, a „szikla, sziklás hely" és a „medve" szavak összetételéből származik, de a jetik leírására a helybéliek előszeretettel használták „a havasok vadembere" kifejezést is.

Nyugaton csak a 20. században vált ismertté

A jeti fogalma a nyugati civilizáció számára csak a 20. században, a megszaporodó Himalája-expedíciók nyomán vált széles körben ismertté. 1925-ben például N. A. Tombazi fényképész, a brit Royal Geographical Society tagja ekképpen számolt be egy jetivel való találkozásáról:

Nem vitás, hogy az alak körvonalai szakasztott olyanok voltak, mint egy emberé, ahogy felegyenesedve járt, és időnként megragadott egy-egy törpe rododendronbokrot. A hó háttere előtt sötétnek látszott, és amennyire kivettem, nem viselt ruhát."

Tombazi és társai 4600 méteres magasságban, nagyjából 250 méter távolságból figyelték meg a lényt úgy egy percig, és amikor később leereszkedtek a hegyről, a lábnyomait is megtalálták, amelyek – ahogy Tombazi írja – „emberéhez hasonló alakúak voltak, de mindössze 6-7 hüvelyk (16-18 cm) hosszúak és 4 hüvelyk (10 cm) szélesek. [...] A lábnyomok kétségkívül két lábon járó lénytől eredtek."

Valahogy így képzelték el a legendabeli jetit Forrás: wallace\Deviantart

DNS-vizsgálat oldotta meg a rejtélyt

A feltételezetten jetikből származó, múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött minták DNS-vizsgálata most egy újabb legendáról rántja le a leplet – vagy inkább megvilágítja annak eredetét. A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban megjelent közlemény szerzői kilenc, a Himalájában és a Tibeti-fennsíkon talált állítólagos jetimintát – köztük csont-, fog-, bőr-, haj- és székletmintákat – elemeztek.

Egyikük egy kutyától származott; a többi nyolc különböző medvefajoktól: ázsiai feketemedvétől, himalájai barnamedvétől vagy tibeti barnamedvétől.

A "valódi jeti": himalájai barnamedve Forrás: Abdullah Khan, Snow Leopard Foundation

Eredményeink kevés kétséget hagynak a felől, hogy a jetilegenda biológiai ihletését a helyi medvefajok szolgáltatták.

Tanulmányunk példát szolgáltat arra, miként fejthetők fel az ehhez hasonló rejtélyek a genetika segítségével” – nyilatkozta a kutatást vezető Charlotte Lindqvist, a University of Buffalo College of Arts and Sciences munkatársa és a szingapúri Nanyang Technological University vendégtanára. Bár nem Lindqvist csapata foglalkozik először a jetiminták értékelésével, a kutató elmondása szerint a korábbi projektekben egyszerűbb genetikai elemzést végeztek csupán, amely fontos kérdéseket hagyott nyitva. „A jelen tanulmány a feltételezetten rendkívüli vagy mitikus emberszerű lényektől származó minták eddig végzett legalaposabb elemzése" – áll a frissen publikált cikkben.

Lapozzon tovább, a cikk folytatódik!