A kutatók az éghajlatváltozással kapcsolatos modellek újraértékelésekor arra jutottak, hogy a felmelegedés mértékét tekintve az emberiségnek fel kell készülnie a legrosszabbra. A Párizsi Klímaegyezmény egyik fő célja az volt, hogy a Föld légkörének középhőmérséklete ne növekedjen 2 Celsius fokot meghaladó mértékben az iparosodás előtti szinthez képest.
Tanulmányunk arra a megállapításra jutott, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a szokásos ütemben halad tovább, 93 százalékos az esélye, hogy a század végére a 4 Celsius fokos növekedést is túllépjük"
– mondta dr. Ken Caldeira, a Carnegie Tudományos Intézet munkatársa, a kutatás társszerzője. Hozzátette, hogy az utóbb vázolt szcenárió esélyét a korábbi modellek „csupán" 62 százalékra tették, a helyzet tehát minden eddiginél rosszabbnak tűnik.
A klímamodellek nélkülözhetetlen eszközök ahhoz, hogy a tudósok megértsék és tanulmányozni tudják az üvegházhatást okozó gázok emissziójának hatásait. A modellek készítése során alapvető fizikai és éghajlati ismereteket használnak fel a szakemberek.
A legnagyobb nehézségnek az számít, hogy az éghajlati rendszer rendkívül komplex, így nincs egyetértés abban, hogy egyes kulcsfontosságú részeit miként érdemes és lehet modellezni.
Ennek eredményeképpen az elmúlt időszakban több tucat klímamodellt alkottak a szakemberek, amelyek természetesen más és más végkimenetelt jósolnak a Föld és ezzel az egész emberiség számára.
Ha a „szokásos ütemű" kibocsátás forgatókönyvét vesszük alapul, aminek lényege, hogy az emisszió a mostani mértékű marad, akkor is két igen eltérő végkimenetellel találkozhatunk:
az egyik szerint a globális középhőmérséklet növekedése 2100-ra 3,2 Celsius fokos lesz, a másik ezzel szemben 5,9 Celsius fokos növekedéssel számol.
A Nature magazinban publikált kutatás azt vizsgálta, hogy a kisebb vagy nagyobb mértékű hőmérsékletnövekedés számít-e reálisabbnak.
A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!