Tüdőgyulladás: továbbra is az egyik vezető halálok

Vágólapra másolva!

A tüdőgyulladás (pneumonia) gyakori megbetegedés, mely az emberiség történelmét végigkíséri, tüneteit már Hippokratész is lejegyezte. A betegség évente hozzávetőleg félmilliárd embert érint világszerte, több mint egymillió ember halálát okozva. A fejlődő országokban továbbra is az egyik vezető halálok. A fertőzöttek aránya az 5 éven aluli és a 75 év feletti populációban a legnagyobb – hívja fel a figyelmet Dr. Eszes Noémi, a Budai Magánorvosi Centrum pulmonológusa.

Origo

Vágólapra másolva!

oltás antibiotikum vakcina tüdőgyulladás

A tüdőt érintő akut légúti fertőzést baktérium, vírus és ritkán gomba is okozhatja. A nem fertőzéses eredetű tüdőgyulladások hátterében fizikai vagy kémiai irritáló anyagok, allergiás vagy egyéb kóros immunológiai folyamatok állhatnak.

A baktériumok közül a leggyakoribb kórokozó a Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) és a Haemophilus influenzae valamint az úgynevezett atípusos tüdőgyulladást okozó Chlamydia és Mycoplasma pneumoniae. A vírusok közül a Respiratory Syncytial Virus (RSV) okoz leggyakrabban tüdőgyulladást. A kiváltó kórokozó azonban a felnőtteket érintő esetek több, mint felében nem kimutatható"

- mondja a szakorvos.

A betegség kialakulásának szempontjából számos állapot rizikófaktornak számít, melyeket a diagnózis felállításakor illetve a kórkép súlyosságának meghatározásánál is figyelembe kell venni.

életkor (5 év alatt és 65 év felett),
dohányzás,
krónikus légzőszervi megbetegedések,
egyéb krónikus betegségek (cukorbetegség, szívelégtelenség, veseelégtelenség),
gyengült immunrendszer (veleszületett vagy szerzett immunhiányban szenvedők; pl. HIV fertőzöttek, malignus betegségben szenvedők, kemoterápiás kezelésben részesülők, lépeltávolítást követően, rossz szociális körülmények között élők esetén),
alkohol és drogfüggés,
a váladékmobilizálást, köhögést nehezítő kórállapotok (pl. stroke, ágyhoz kötöttség).

A tüdőgyulladás leggyakrabban cseppfertőzéssel, vagy a szájüregi váladék belégzése, aspirációja révén terjed. Az utóbbi esetben a szájüregben megtalálható mikroorganizmusok okozhatják a fertőzést. Azokban, akiknél a köhögési reflex csökkent (idősek, izomgyengeségben szenvedők, alkohol vagy gyógyszerhatás alatt állók) fokozott az aspirációs pneumonia kialakulásának kockázata.

Tünetek

A tüdőgyulladás klinikai képe, a betegség lefolyása függ a kiváltó ágenstől. A típusos bakteriális, az atípusos és a virális tüdőgyulladás tünetei különbözőek a szakember elmondása szerint.

Típusos tüdőgyulladás

Leggyakoribb kórokozója a Pneumococcus (Streptococcus pneumoniae), mely a hospitaliztációt igénylő felnőttkori otthon szerzett pneumoniák mintegy 40%- ért felelős.

Heveny típusos bakteriális pneumoniát okoz, mely általános, gyakran hirtelen kialakuló tünetekkel jár: láz, hidegrázás, elesettség, gyengeség lép fel, melyek mellett a légzőszervi tünetek is megjelennek: produktív köhögés (gennyes, néha véres köpetürítés), szapora légzés, mellkasi fájdalom, hátfájdalom, légszomj jellemzi a kórképet.

Idősebb betegeknél a tünettan a fentiektől eltérően szegényes lehet, előfordulhat, hogy az egyetlen észlelhető klinikai tünet a tudatzavar.

Atípusos tüdőgyulladás

Mycopasma pneumoniae okozta fertőzés: Cseppfertőzéssel terjed, ritkábban orr-torokváladékkal fertőzött tárgyak útján. Gyakori oka az iskolás gyerekek és fiatal felnőttek tüdőgyulladásának. A légzőszervi tünetek a vírusos megbetegedésre hasonlítanak. Jellemző a láz nélküli kínzó, száraz köhögés. Sok esetben tüdőn kívüli, úgynevezett extrapulmonális tünetekkel is járhat, úgy, mint izom-, és ízületi fájdalom, bőrkiütések, neurológiai tünetek.

Chlamydia pneumonia okozta fertőzés: Cseppfertőzéssel terjed, a tünetek a Mycoplasma fertőzéshez hasonlóak. A jellemző szárazköhögésen kívül torokfájás, arcüreggyulladás, izom-, és ízületi fájdalom kísérheti. Gyakran enyhe atípusos pneumoniát okoz.

Legionella fajok okozta pneumonia:A kórházi kezelést igénylősúlyostüdőgyulladásoknak a Streptococcus pneumoniae mellett a legfontosabb kórokozói. A Legionella fajok vízben, nedves környezetben élő mikroorganizmusok. A baktérium az aerosolok inhalációjával kerül be a szervezetbe, fertőzésforrást jelenthetnek pl. a légkondicionálók, a közösségi zuhanyzók, párásítók.

Emberről emberre nem terjed. A kórokozó okozta tüdőgyulladás influenzaszerű tünetekkel jelentkezik, izomfájdalom, gyengeség, magas láz kíséri. A légúti tünetek szárazköhögés, nehézlégzés formájában jelennek meg. Kezdetben vizes hasmenés, később veseműködési zavarok, májenzim eltérések és idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.

Vírusos tüdőgyulladás

A vírusok a gyermekkori tüdőgyulladások 15-30%-át okozzák, köztük az RSV a leggyakoribb. Felnőttkorban a pneumoniák kisebb hányadáért felelnek, itt az influenzavírus okoz leginkább tüdőgyulladást. A megbetegedés általában járványosan jelentkezik. Fő tünetei a magas láz, szárazköhögés, nehézlégzés, elesettség.

A vírus okozta tüdőgyulladás szövődményeként vagy azzal egyszerre, társfertőzésként kialakulhat bakteriális tüdőgyulladás is a kórképet súlyosbítva.

Diagnózis

A tüdőgyulladás diagnózisát a tüneteken kívül egyéb vizsgálómódszerekkel is meg kell erősíteni. Pneumonia gyanúja esetén mellkasröntgen felvétel készítése mindenképpen szükséges. Az általános laboratóriumi vizsgálatokon kívül a mikrobiológiai diagnosztika (kőpetvizsgálat, hemokultúra, szerológiai vizsgálatok) segíthet a megkezdett kezelés helyességének megítélésében.

Kezelés

A bakteriális tüdőgyulladás antibiotikummal kezelendő a jelenleg érvényben lévő irányelvek alapján.

A kezelés megkezdésekor mérlegelni kell a rizikófaktorokat, a betegség súlyosságát, várható lefolyását, a beteg veszélyeztetettségét. Ezek alapján eldönthető, hogy a beteg otthon kezelhető-e vagy kórházi felvételre szorul illetve hogy melyik antibiotikus kezelés a választandó. A kezelésnek az adott betegpopulációban várható kórokozókat le kell fednie. A mikrobiológiai illetve szerológiai vizsgálatok valamint az antibiotikum iránti érzékenység meghatározása segíthet a célzott kezelés megválasztásában. A különböző kórokozók rizikófaktortól függetlenül is különböző súlyosságú pneumoniákat okozhatnak. Rizikófaktor esetén a kórlefolyás rosszabb.

A virális tüdőgyulladások halálozási aránya magas, így a betegség gyanúja esetén kórházi felvétel szükséges. Ezen esetekben antivirális és antibakteriális kezelésre egyaránt szükség lehet.

Az antimikróbás kezelés mellett a tüneti terápia része a lázcsillapítás, folyadékpótlás, ágynyugalom illetve szükség esetén az oxigénpótlás. A súlyosság megítélésében objektív paramétereket tartalmazó score rendszerek segítenek, magas pontszám esetén intenzív osztályos kezelés, gépi lélegeztetetés is szükséges lehet.

Megelőzés

Tekintettel a betegség veszélyeire, a betegekre és a kezelés költségeiből adódóan a társadalomra rótt teherre, a megelőzés szerepe rendkívül fontos. Az egészséges életmód és a higiéniai szabályok betartása mellett a Pneumococcus fertőzés szempontjából veszélyeztetettek számára javasolt a gyermekkori kötelező védőoltások közé is bekerült Pneumococcus vakcina beadása.

Az első hatékony oltóanyag a kórokozó 23 típusának antigénjét tartalmazó poliszacharid vakcina, mely néhány évig tartó védettséget biztosít. Az úgynevezett konjugált poliszacharid vakcina kevesebb, 13 szerotípus antigénjét tartalmazza, ugyanakkor immunmemóriát kialakítva tartós védettséget jelent. A 65 év felettieknek illetve az influenza szempontjából fokozott kockázatú személyeknek évente javasolt az influenza vakcina beadása is.

Forrás: Budai Magánorvosi Centrum, purecom