Megfejtették a világ legtitokzatosabb könyvének az egyik sorát

Hála a mesterséges intelligenciának, egy jelentős lépéssel közelebb kerültünk a világ legrejtélyesebb kéziratának megfejtéséhez – írja az Independent.

A Voynich-kéziratot 1912-ben fedezte fel és hozta nyilvánosságra Wilfried Voynich régiségkereskedő. Voynich a római Collegio Romanótól vásárolta meg a kódexet, amely végül 1969-ben a Yale University kézirattárában kötött ki.

A Voynich-kézirat egyike az írástörténet legnagyobb rejtélyeinek, ugyanis a kötet egy számunkra ismeretlen nyelven, ismeretlen írásrendszerrel írt szöveget tartalmaz. Közel 250 oldal terjedelmű, és megközelítőleg 200 ezer karakternyi szöveget tartalmaz. További érdekesség, hogy igen gazdagon illusztrált: jelentős részében például olyan növények képei találhatók, amelyeket eddig semmilyen ismert fajjal nem sikerült azonosítani.

A kéziratot alkotó borjúbőrt (vellum) C14-es kormeghatározás segítségével a 15. század első három évtizedére datálják. Ez persze nem teszi egyértelművé azt, hogy a szöveg is ekkor keletkezett, ám az anyag drága volta arra utal, hogy elkészítése után nem sokkal teleírták a furcsa jelekkel. Későbbi története is homályos: állítólag II. Rudolf császárnak is köze volt hozzá, miként a 17. század más híres alkimistái is birtokolták a könyvet.

Forrás: Wikimedia

Felkészítették a számítógépet a lehetetlen feladatra

Felfedezése óta történészek és kódfejtők sokasága próbálta megfejteni a rejtélyes szöveget, de hiába, egyikük sem járt sikerrel. Emiatt többen úgy gondolták, nem is valódi szöveggel, hanem egy jól megszerkesztett átveréssel van a kutatóknak dolga.

Az Albertai Egyetem munkatársai ezúttal mesterséges intelligencia segítségét vették igénybe, hogy kiderítsék, mit is akart a könyv szerzője közölni az utókorral. Ehhez elsőként azt kellett kitalálni, milyen nyelven íródott a könyv. Mielőtt munkához látott volna, a számítógépnek az emberi jogok egyetemes nyilatkozatán kellett átrágnia magát, ami 380 nyelven íródott és kiváló felkészülési lehetőséget nyújtott a mesterséges intelligencia számára.

Az így megalkotott algoritmus végül azt állapította meg, hogy a dokumentum alapját a héber nyelv adta.

„Ez az eredmény meglepett minket" – mondta Greg Kondrak a Transactions of the Association of Computational Linguistics című szaklapban megjelent tanulmány első szerzője. „Természetesen azzal, hogy megállapítottuk, hogy a szerző a héber nyelvvel trükközött, még nincs vége a munkának. A következő lépés, hogy meg kell fejteni a szöveget" – tette hozzá. A szakértők szerint ehhez egy külön algoritmust kellett kifejleszteni.

Forrás: Wikimedia Commons

Az első mondatot sikerült lefordítani

Már korábban azt feltételezték, hogy a kéziratot alfagrammákkal, vagyis ábécérendbe rendezett anagrammákkal hozták létre (az anagramma egy szó betűinek felcserélésével alkotott másik szó). Mivel tudták, hogy a szöveg alapja a héber, tehát ilyen szavakat kell keresni, bevetették az új algoritmust is.

Annyi biztos, hogy a szavak 80 százaléka benne van a héber szótárban, csak az nem világos, hogy így együtt van-e értelmük"

– mondta Kondrak.

A kutatók végül fogták a könyv első sorát és megmutatták egy héberül anyanyelvi szinten beszélő professzornak, Moshe Koppelnek. A szakértő egyértelműen megállapította, hogy a mondatnak első látásra semmi értelme nincsen. A betűzésen való javítgatás, valamint a Google Fordító igénybe vételével azonban végül sikerült valami értelmeset kihozni a mondatból, amely a következőképpen szólt:

Az asszony javaslatokat tett a papnak, a ház urának, nekem és az embereknek."

Természetesen a szöveg megfejtéséhez még hosszadalmas kutatómunkára van szükség, amelyhez egyaránt igénybe veszik történészek, nyelvészek és a számítógép segítségét.