A régészek egy olyan őskori "táborhelyre" bukkantak, amely a Kr.e. 3750-3650 körüli időszakból származhat. A feltárt régészeti helyszín jellegzetes példája az Európa-szerte korábban talált neolitikus földmunkáknak: ezek nagyjából kör alakú, koncentrikus árkokból és azokat határoló gyűrű alakú, domború sáncokból, valamint keresztező utakból álló "táborok".
A larkhilli lelet sétányi távolságra fekszik a Stonehenge-től, ami arra utalhat, hogy ezt a helyszínt afféle tervrajzként használták a Stonehenge későbbi felépítéséhez.
A felfedezésről a feltáráson dolgozó Si Cleggett archeológus a brit lapnak elmondta: a táborhely mintegy 600 évvel a Stonehenge első változata előtt készülhetett, és kövek helyett még csak faoszlopokat állíthattak a megfelelő pontokra. Köveket csak 500 évvel később, Kr.e. 2500-ban kezdtek a helyszínre szállítani.
A larkhilli tábor a kőkorszak végén épült, a térségben élők akkoriban kezdtek áttérni a vadászatról a mezőgazdasági termelésre - tette hozzá Cleggett.