Ahhoz képest, hogy az emberi test mennyire összetett és bonyolult felépítésű biológiai szerkezet,
testszöveteink és sejtjeink 99 %-ának atomi szintű alapkövét mindössze 11 elem alkotja.
Ki gondolná, hogy még ebből a 11 „építőkockából" is az oxigén egymagában 65, a szén 18,5, míg a hidrogén 9,5 százalékkal részesedik.
Az emberi test működésképtelen lenne a szerveket felépítő szövetek és sejtek oxigénnel illetve tápanyaggal való folyamatos ellátása nélkül. Az ezt a feladatot ellátó érrendszer, testünk legfőbb „szállítószalagja",
a maga 100 ezer kilométer körüli teljes hosszával meghaladja az Egyenlítő hosszúságát.
Azt, hogy a Föld - Hold távolság csaknem harmadát kitevő rendkívül összetett érrendszer hogyan fér el az emberi testben - sok egyéb csoda mellett – szintén feltárják a Body kiállítás egyedülálló preparátumai.
A tárlaton látható emberi maradványok, teljes testek, vázak és testrészek kivétel nélkül eredetiek.
Olyan emberektől származnak, akik még életükben rendelkeztek arról, hogy a haláluk után testüket tudományos célokra használhassák fel.
Az egészen rendkívüli preparátumok, amelyek közt egyaránt megtekinthető például az önálló ér-, vagy az idegrendszer, a magas szintű anatómiai tudást ötvözik a művészi képességekkel.
Az emberi maradványok konzerválása iránti vágy sok ezer éves történelmi múltra tekint vissza. Az ősi andesi népcsoportok már 8000 éve, a neolitikum korában felismerték a dél-amerikai magashegység száraz levegőjének természetes mumifikáló hatását.
Az emberi civilizáció történetében viszont az ókori Egyiptom volt az első olyan magasan fejlett kultúra, amely ugyan vallásos okokból, ám tudományos alapon foglalkozott a test konzerválásával.
Az óegyiptomi istenkirályok, a fáraók, és az antik Egyiptom főemberei, valamint a vallásos tiszteletnek örvendő isteni tulajdonságokkal felruházott állatok, mint például a macska, vagy az íbisz holttesteinek konzerválása
kivétel nélkül az öröklét utáni vágyat fejezte ki.
A mumifikálás az alapos anatómiai ismeretekkel rendelkező egyiptomi papok által elvégzett olyan speciális 70 napig tartó eljárás volt, amelynek során a szív kivételével az összes belső szervet eltávolították, és a bőrt fokozatosan kiszárították.
A későbbi mezoamerikai kultúrák, a maják és az aztékok is alkalmazták a test konzerválásának ezt a módját.
Az emberi test mumifikálástól merőben eltérő másik konzerválási formája ugyancsak egy természetes folyamat, a testszövetek levegő nélküli nedves környezetben való viasszá alakulásának, a szaponifikáció folyamatának megfigyelésén alapult.
A 16. századtól, ahogy az orvostudományi kutatások egyre jobban kiszabadultak a boncolást és a test konzerválását tiltó egyházi béklyókból, az anatómusok is elkezdték keresni a minták minél tökéletesebb megőrzésének módszereit.
Az ezt követő évszázadokban egyre hatékonyabb konzerválási technológiákat fedeztek fel, amelyek közül az 1978-ban Günther von Hagens heidelbergi orvosprofesszor által kidolgozott ún. plasztinációs eljárás
forradalmi jelentőségűnek számít
az anatómia történetében.
A plasztinációs eljárásban a konzerváláshoz felhasznált maradványokból eltávolítják a vizet és a lipideket, és ezek helyére szilikon-polimert juttatnak.
A plasztinációs módszerrel konzervált testek kemények, szagtalanok, és károsodás nélkül érintkezhetnek a szabad levegővel,
ugyanakkor a sejtek valamint a természetes szövetfelületek alakja illetve méretaránya mikroszkopikus szintig fennmarad.
A Body kiállításon látható valamennyi preparátum Von Hagens professzor plasztinációs technológiájával lett konzerválva, így ezek az emberi maradványok már nem is tudnak elbomlani.
A 2 200 négyzetméteren kiállított közel kétszáz különleges preparátum a bőr felszíne alatti világot, az emberi test rejtett bugyraiban zajló folyamatokat tárja fel, köztük a vázrendszer és az izomzat, a légzőszervek valamint a keringés, továbbá az idegrendszer működését is.
A tárlat egyik legérdekesebb része a magzati fejlődését bemutató önálló szekció,
ahol a legnagyobb csodába, az emberi élet méhen belüli első hónapjaiba nyerhetünk betekintést a fogantatás pillanatától kezdve, egészen a megszületésig.
Néhány kiállított emberi maradvány akár sokkoló hatású is lehet,
mint amilyen a dohányos ember szénfekete tüdeje, vagy a rákos máj, illetve gyomor.
Ezek a preparátumok nem csak szemléltetnek, hanem a legbecsesebb megóvandó értékünkre, az egészségre is felhívják a figyelmet.
Az emberi test mélységeibe tett érdekfeszítő utazást a 3D animációkat bemutató kivetítők és a mindenki számára közérthető magyarázó feliratok mellett a Semmelweis Egyetem medikusaiból álló szakértő tárlatvezetők teszik hasznos ismeretterjesztő kirándulássá, és feledhetetlen élménnyé.
Ahogy a Body kiállítás ajánlója megfogalmazza: „Nem csak organizmusok vagyunk. Lények vagyunk, összetettebbek, mint a bennünk lévő rendszerek, sokkal erősebbek, mint az elődeink akarata, akik biztosították, hogy eddig eljussunk, mindezek sokkal varázslatosabbak, mint a születés és a halál misztériumai."
A kiállítás 2017. február 15-től tekinthető meg a Komplexben, 1061. Budapest, Király u. 26. szám alatt, minden nap reggel 9 és este 20 óra között.