A rafléziák a földkerekség talán legfurcsább virágos növényei . A rafléziák a valódi kétszikűek csoportjába tartoznak, és a Rafflesiaceae családon belül önálló nemzetséget alkotnak. A Rafflesia genus Sir Stamford Raffles (1781 – 1826) brit államférfiról, Brit-Jáva kormányzójáról, és a világhírű délkelet-ázsiai városállam, a modern Szingapúr megalapítójáról kapta nevét.
Sikeres államférfiúi tevékenysége mellett
Sir Raffles nagy hódolója volt az irodalomnak és a tudományoknak.
Ez utóbbi kedvtelésére volt visszavezethető, hogy dél-kelet ázsiai utazásaira több tudóst, köztük a botanikus Joseph Arnoldit is meghívta.
A Szunda szigetvilág trópusi esőerdői a 19. század elején valóságos terülj-terülj asztalkámnak számítottak egy elhivatott botanikus számára. Mr. Arnoldi nem is tétlenkedett, és szorgosan kutatni kezdte a délkelet-ázsiai trópusi vadon flóráját.
Kettejük, a brit kormányzó és az elhivatott tudós barátságát őrzi a Rafflesia nemzetség leghíresebb növényének, az óriási bűzvirágnak a tudományos fajneve, a Rafflesia arnoldii, amely a genus 16 fajából a legnagyobbnak számít.
A rendkívül különleges óriás bűzvirág parazita kétlaki növény, amely jellemzően fákon telepszik meg. Furcsa módon,
a hatalmas rafléziának nincs sem gyökere, sem pedig szára, de még levelekkel sem rendelkezik.
Amikor bimbózni kezd, áttöri a fa kérgét, és nagyjából tíz hónap elteltével káposztafej méretűre növekszik. A virág nagy és húsos szirmai már néhány órával azután szétnyílnak, hogy a bimbó áttörte a gazdanövénynek számító fa kérgét.
A Rafflesia arnoldii hozza a földkerekség legnagyobb méretű virágát,
a kifejlett növény virágjának átmérője meghaladhatja az egy métert, a súlya pedig elérheti a 15 kilogrammot is, ezért meglehetősen nehéz lenne nőnapi csokrot kötni belőle.
A növény rovarok segítségével végzi el a beporzást, és sajátos taktikával, az elhullott dögök szagát utánzó „illat" kibocsátásával csalogatja magához az elpusztult állatok tetemére szívesen rárepülő egyenesszárnyú rovarféléket. A növény a méretéről és erről az emberi orr számára cseppet sem kellemes szagkibocsátásról kapta a z óriás bűzvirág elnevezést.
A virág öt hatalmas húsos szirommal rendelkezik, amelyek egy mély kehelyben futnak össze.
Az öblös kehely akár hat liter esővíz elraktározását is biztosítja.
A kehely aljából több felfelé meredő tüskeszerű képlet emelkedik ki. Ha a növény elpusztul a fülledt és párás őserdei hőségben a húsos szirmok gyorsan elbomlanak, és csak egy méretes fekete folt jelzi az egykori gazdanövény törzsén korábbi nem kívánt társbérlőjének nyomát.
A friss bűzvirág bimbókból a helyiek gyógyhatású kenőcsöt készítenek, de van ahol különleges csemegeként fogyasztják is.
Az óriási bűzvirág rendkívül ritka növény, amely kizárólag csak a Maláj-félsziget, valamint Borneó és Szumátra trópusi esőerdőiben fordul elő. Mivel igen ritka, és vélt gyógyhatása miatt, illetve étkezési célból is gyűjtik, erősen veszélyeztetett növényfajnak számít.