Az, hogy a Napon lyukak jelennek meg első hallásra kissé félelmetesnek hangzik, a jelenség azonban meglehetősen gyakorinak mondható szoláris minimum idején. A szoláris minimum nagyon alacsony szoláris aktivitású periódus, amely a Földön hőmérsékletcsökkenést eredményez.
Habár a napfoltok és napflerek szoláris minimum idején ritkábban és kisebb számban fordulnak elő, ez még nem jelenti azt, hogy a Föld mindenképpen megússza a geomágneses viharokat, vagyis a Föld mágneses terének átmeneti, nagyarányú és hirtelen megzavarásait.
Ilyen geomágneses viharokat idézhetnek elő a koronalyukak. A koronalyukak olyan területek a Nap légkörében, ahol részben felnyílnak a mágneses erővonalak. Ez lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségű napanyag távozzon az űrbe, töltött részecskék áramlataként - ezt nevezik napszélnek.
A koronalyukakból kilépő napszél sebessége 4-500 km/s.
Az elmúlt hét folyamán három koronalyuk is nyílt a Nap felszínén, az ezekből kiáramló töltött részecskék pedig a Föld felé tartanak. A NOAA (Nemzeti Óceáni és Légkör Szervezet) ugyanakkor kihangsúlyozta, nem kell nagy erejű geomágneses viharral számolni, a jelenség csupán G1-es (azaz enyhe) besorolást kapott. Ez azt jelenti, hogy jelentkezhetnek apróbb problémák a műholdak működése közben, valamint a földi energiaellátásban is felléphetnek kisebb zavarok.
A magasabb szélességi fokokon élők sarki fényt is láthatnak.
A közhiedelemmel ellentétben viszont egy új kutatás szerint a geomágneses vihar nem zavarja meg a tengeri emlősök tájékozódását, így valószínűleg nem a naptevékenységgel magyarázhatóak a tömeges partra vetődések.
Forrás: Science Alert