Több mint húsz éve, 1996 nyarán egy különleges fosszília került elő a Gerecsében: fogak és csontok peregtek ki a gerecsei Pisznice-hegy oldalában található egyik kőfejtő 180 millió éves, vörös gumós mészkőrétegeiből.
Az első leleteket újabbak követték, míg végül egy krokodil részleges csontváza rajzolódott ki a preparálási munkálatok után.
Minden korábbi felfedezéstől eltérő, szenzációs leletet mutattak be csütörtökön a sajtó számára. A 180 millió éves őskrokodil a megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, függesztőövelemek, végtagcsontok és páncélmaradványok alapján közel 5 méter (4,83 méteres) hosszú volt.
A tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott,
melyek a krokodilok fejlődéstörténete során először alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz.
A csontváz egyes elemein azonosított diagnosztikus jegyek alapján a gerecsei krokodil különbözik minden eddig ismert formától"
– mutatott rá Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének docense.
„Ebből a korból főként Nyugat-Európa, például Anglia vagy Németország lelőhelyeiről kerültek elő ilyen jellegű krokodilmaradványok, de ezekkel összehasonlítva a gerecsei leleten több anatómiai és morfológiai eltérést találtunk, többek között a páncélzatban, az állkapocs és a fogak esetében."
Az egyedi tulajdonságok alapján készült el az a „krokodildiagnózis", amely alapján az őslénytankutatók kijelenthetik,
hogy az eddig ismertektől eltérő szenzációs leletre bukkantak, amelyet ezért egy új tudományos fajnév is megillet.
Így a krokodil a Magyarosuchus fitosi nevet kapta a magyar nép és a lelet megtalálója, Fitos Attila után.
Törzsfejlődési kapcsolatait vizsgálva kiderült, hogy a Nyugat-Európa alsó jura rétegeiból ismert Pelagosaurus legközelebbi rokona.
A gerecsei őskrokodil a maga ötméteres hosszával korának egészen nagy példányai közé tartozott. „Ha megnézzük a krokodilok 210 millió éves fejlődéstörténetét, akkor bizony voltak 10-12 méteres egyedek is, ám a mi leletünk a krokodilok fejlődéstörténetének nagyon korai szakaszából származik" – tájékoztatott Ősi Attila.
A Thalattosuchia krokodilok korai formái között az ötméteres tengeri ragadozó bizony a legnagyobbak közé tartozott."
Amellett, hogy a most publikált gerecsei őskrokodil tovább növeli a Thalattosuchia krokodilok kora jura diverzitását, a maradvány az egykori trópusi Tethys-óceán egy nyílt vízi körülmények között lerakódott kondenzált üledékes kőzetrétegéből került elő.
Ezekből ritkaságszámba mennek a gerinces fosszíliák.
A most bemutatott leletnek két szempontból is nagy jelentősége van. Az egyik, hogy a krokodilok egy teljesen új, eddig ismeretlen faját reprezentálja, amely úgynevezett mozaikos anatómiai jegyeket hordoz.
Ezek közül néhány még a szárazföldi ősök tulajdonságait mutatja, mint például az erős, masszív háti és hasi páncélzat, továbbá az olyan végtagok,
amelyekkel egyértelműen képes volt a szárazföldön járni.
Ugyanakkor a megnyúlt, orsó alakú test, a hosszú és megnyúlt koponya, illetve az állat testének mintegy a felét kitevő farok végén található egy olyan, megnyúlt csigolyanyúlvány,
amely valószínűleg segített egy kezdetleges, de már meglévő farokuszony merevítéséhez.
„A gerincoszlop legvégén az egyik farokcsigolya különösen megnyúlt neurális tüskét visel, mely arra utal, hogy ennek a krokodilnak egy alacsony, de az úszásban minden bizonnyal fontos szerepet játszó farokúszója lehetett" – mondta Ősi Attila.
„Ezek a tulajdonságok összességében arra engednek következtetni, hogy a krokodilok evolúciójának korai szakaszában végbement első tengeri életmódhoz való alkalmazkodás mozaikos volt: míg bizonyos testtájak, például a megnyúlt koponya és farokúszó már az úszó életmódhoz alakultak, miközben más, olyan tulajdonságok, mint a járásra alkalmas végtagok vagy a masszív páncélzat még szárazföldi őseikre emlékeztetnek."
Ez azt is mutatja, hogy a lelet egy átmeneti, fontos láncszemnek tekinthető a tengeri krokodilok fejlődéstörténetében,
hiszen magán hordozza szárazföldi őseinek jegyeit, de olyan anatómiai elemekkel is rendelkezik, amelyek egyértelműen már egy nyíltvízi tengeri krokodilra utalnak.
Ez a ragadozó tengeri életmódja ellenére tehát jó eséllyel képes volt kimenni a szárazföldre is. Talán ezt meg is tette azért, hogy ott rakjon tojást, ám erre még nincsenek bizonyítékok.
Az őskrokodil-fosszíliát Fitos Attila fedezte fel 1996-ban, aki szólt néhány társának (Sirányi Zoltánnak, Szabó Zoltánnak és Szabó Istvánnak), akik segítettek a maradványok begyűjtésben.
A lelet feldolgozása azonban sokat váratott magára.
Végül kevesebb mint egy évet vett igénybe az őskrokodil pontos meghatározása.
Az előzetes vizsgálatokat követően 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására, melyben az ELTE kutatói, Ősi Attila és Galácz András mellett a skóciai Edinburgh-i Egyetem (Mark Young) és a németországi Martin Luther Egyetem (Rabi Márton) munkatársai is részt vettek.
A rendkívül értékes őskrokodil-fosszília publikálására a Peer J tudományos szaklapban került sor 2018. május 10-én. A gerecsei őskrokodil azoknak a nemzetközi viszonylatban is jelentős hazai ősmaradványoknak a sorát gyarapítja, mint amilyeneket az Ősi Attila és Tormai András által még 2000-ben felfedezett iharkúti, kréta korú dinoszaurusz-lelőhelyen tárnak fel immár több mint másfél évtizede.