Tudja-e, honnan ered az azt a hét meg nyolcát, és a kirelejzumát?

Szent István ellenfelei meghódolását fogadja

Az istenkáromlás gyökerei még a magyarság pogány múltjába nyúlnak vissza. Az államalapító, Szent István király tette meg hivatalosan is államvallásnak a kereszténységet, ám a magyarság egy, az ősi hagyományokhoz és a törzsi közösségi életformához ragaszkodó része ellenállt a térítésnek, a kereszténységgel szembeni ellenérzésének pedig – többek között - a keresztény jelképeket és dogmákat szidalmazó káromkodásokkal adott hangot.

István lesz a fejedelem, tűzzel-vassal, hogyha kell

István, Géza fia, miután felvette a keresztséget, majd atyja elhunyta után 997-ben fejedelemmé választották, elhatározta, hogy a magyarság fennmaradása érdekében népével is felveteti a keresztény hitet.

Vajk megkeresztelése Benczúr Gyula festményén Forrás: Wikimedia Commons

Miután 1001. január elsején a római pápától, II. Szilvesztertől kapott koronával „Isten kegyelméből" királlyá koronázták, a magyarok országát, mint a magyar törzsek szövetségéből álló nagyfejedelemséget

egységes keresztény állammá szervezte át.

István, a fejedelem lovasszobra Makón Forrás: Wikimedia Commons

Ez természetesen nem ment könnyedén,

több, a régi hagyományokhoz és az ősi valláshoz ragaszkodó törzsi vezető ellenállt a térítésnek,

először Koppány, majd később pedig Ajtony is fegyveres lázadást szított István és a „körülötte lévő idegenek" hatalmának megtörésére.

István leverte a fejedelmesége és katolizációs tervei ellen lázadó Koppányt (Részlet az István, a király című rockoperából) Forrás: YouTube

Noha István több királyi dekrétumot is kiadott a keresztény hit, és a római katolikus egyház privilégiumainak megerősítése céljából,

a pogány szokások még hosszú ideig tovább éltek,

a kereszténységgel, mint „idegen vallással" szembeni ellenszenv csak fokozatosan szűnt meg a magyarság körében.

Szent István ellenfelei meghódolását fogadja Forrás: Wikimedia Commons

A keresztény hitélettel szembeni ellenállást már István törvényei is büntetni rendelték.

Szent István király portréja a Képes Krónikából Forrás: Wikimedia Commons

Utódai, Szent László, valamint Könyves Kálmán pedig további törvényekkel szigorították a keresztény vallással szembeni ellenkezés szankcióit.

Honfoglalás kori harcos rekonstrukciója. A törzsszövetséghez és az ősi valláshoz ragaszkodó magyarok ellenségesen viszonyultak István katolizációs törekvéseihez Forrás: László Gyula

A még a pogány szokásokat követő magyarság körében az új vallással szembeni ellenszenvet csak fokozták a hitélet védelmét biztosító szigorú és megszégyenítő büntetések.

Káromkodás, mint a kereszténység elleni fegyver

„A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le" – így rendelte büntetni István többek között a vasárnapi templomba járás elmulasztását.

Szent István Stróbl Alajos által megmintázott szobra a budai Mátyás-templom mellett Forrás: Wikimedia Commons

Az erőszakos térítéssel szembeni ellenállás egyik formáját a keresztények, illetve

a keresztény vallás jelképeinek, dogmáinak szidalmazása jelentette

a pogány hagyományokat követő magyarok részéről. Az istenkáromlás kialakulásának gyökerei tehát egészen a 11. század elejéig, Szent István koráig vezethetők vissza.

Szent László, a lovagkirály ugyancsak szigorú törvényeket hozott a kereszténység megszilárdítására Forrás: Origo

Az uralkodók a káromkodást ugyanolyan súlyos vétségként kezelték és büntették, mint a keresztény hittel szembeni tevőleges ellenállást.

A középkorban, egészen a korai újkorig az istenkáromlás büntetésének szigora semmit sem csökkent.

Az 1567. évi 4., illetve az 1604. évi 8. törvénycikk szigorú szankciókkal akarta felszámolni a káromlás szokását.

A megkorbácsolás a tortúra egyéb kegyetlen módszereihez képest még enyhébb eszköznek számított, amit az istenkáromlókkal szemben önálló büntetésként is alkalmaztak Forrás: Wikimedia Commons

Az istenkáromlás miatt még a „fény századának" nevezett 18. században, a felvilágosodás korában is egészen elrettentő ítéletek születtek.

Az enyhébbnek minősülő káromkodásokért gyakran állították megszégyenítő büntetésként pellengérre a delikvenst Forrás: Pinterest

Így például a karcagi református egyház 1745. évi anyakönyvében az alábbiakat jegyezték fel egy istenkáromló megbüntetéséről: „F. Péternek nyelve kivonatván, elmeccetett, azután az akasztófára szegeztetett, végre feje vétetett az Isten ő Felsége ellen való rendkívülvaló sokszori káromkodásáért."(Forrás: Györffy István: Nagykunsági krónika, Karcag, 1922, MEK/OSZK)

Hegyi beszéd és istenkáromlás

Az istenkáromlásoknak számos válfaja ismert a középkori Magyarországról.

Ezekben többnyire Isten és a szentek nevét emlegetik durva, trágárjelzőkkel körítve.

Tartalmilag akadtak az ekkoriban ugyancsak virágzó átkokhoz sorolható, és jelzős szerkezetüket tekintve az előbbieknél enyhébb káromkodások is, ilyen volt például: „Az Isten nyila hordja széjjel a lelkét a tüzes teremtettének!", vagy „Az ördög tördelje meg a tüzesen járt kezét!"

A trágár beszéd és különösen az istenkáromlás komoly büntetést maga után vonó bűnnek számított a középkorban, és a korai újkorban is (részlet Hieronymus Bosch festményéről) Forrás: Wikimedia Commons

A máig fennmaradt egykori káromkodások közül az igencsak szelídnek tűnő „azt a hét meg nyolcát", valamint az „azta kirelejzumát" eredetileg a legsúlyosabb istenkáromlások közé sorolandó szitkokból származik.

A istenkáromlás a katolikusoknál halálos, ám gyónással megbocsátható bűnnek számít.

A középkorban az Isten vagy a Szentháromság szidalmazása a legsúlyosabb büntetőjogi szankciókkal járt együtt.

A káromkodásért általában megszégyenítő büntetéseket szabtak ki Forrás: MEK/OSZK

Tehát egy ilyen, valamikor súlyos büntetéssel sújtott, ma már kevésbé csúnya szidalom, az „azt a hét meg a nyolcát".

Ez egyébként a „hétszentségit" finomított változata.

A hét a 7 szentséget (sanctitas) jelenti, a nyolc, pedig a 8 boldogságot. A szentségeket Krisztus alapította, és az egyházra bízta. Ezek olyan kegyelemközlő jelek, melyek által a hívek kegyelemben részesülnek.

A hegyi beszéd, Karl Heinrich Bloch festményén Forrás: Wikimedia Commons

Ezek: a keresztség, a bérmálás, az oltáriszentség, a bűnbocsánat, a betegek kenete, az egyházi rend, és a házasság. A nyolc boldogságról Jézus Krisztus a Genezáretet környező hegyek egyikén tartott híres hegyi beszédében prédikált a tanítványainak.

A hét szentséget is Jézus hagyományozta az egyházra Forrás: Powell

Ezek: a boldogok a lélekben szegények, a szomorúak, a szelídek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességben élők, és akik üldözést szenvednek az igazságért.

A másik jól ismert kifejezés, az „ azt a kirelejzumát magának" szintén bibliai alapokból származó szitok,

ami ugyancsak egy finomított változatú káromkodás, a görög Kyrie eleison – Uram irgalmazz kifejezésből ez a keresztény liturgia könyörgése.