Tudósok is látták az ufókat, de ők se tudták megfejteni a rejtélyt

Az ufóészlelések legnagyobb része természetes jelenségekre vezethetők vissza, akad azonban néhány eset, amire nincs elfogadható magyarázat

1951 augusztusában néhány hétig szokatlan fény játszott az éjszakai égbolton egy texasi kisvárosban, amelyek később eltűntek. Azóta sem látták őket. A megmagyarázhatatlan és különös fénycsóvák halálra rémisztették a helybélieket: ufót láttak, vagy csak az utcai világítás verődött vissza a város fölött elszálló madarakról?

Senki nem számított a különös fényjátékra

A texasi Lubbockban 1951. augusztus 25-én a csendes nyári estét élvezték a helybéliek. Aznap a Texas Technical College néhány munkatársa W. Robinson földtudományi professzor kertjében töltötte az estét, teát iszogatott és közben a mikroszkopikus méretű meteoritokról beszélgettek. A. G. Oberg vegyészmérnök, George és W. L. Ducker fizikusok azonban nem számítottak arra a különös jelenségre, ami ezután következett.

„Ha már eleve egy ufólesre készültünk volna, akkor sem válogathattunk volna össze szakmailag ennél képzettebb csapatot" - írta Edward J. Ruppelt, az amerikai légierő kapitánya később, egy 1956-os jelentésében. Az 1950-es években Ruppelt vezető kutatóként vett részt az úgynevezett Kék Könyv Projektben, a légierő hivatalos ufóvizsgálataiban.

Edward Ruppelt (a kép közepén állva) vitatja meg az ufójelenségeket a szakértőkkel Forrás: CC4.0

Egyre több kék-zöld fény tűnt fel

Azon a kellemes texasi éjszakán úgy este 21:20 körül az egyetemi kutatók egy másik világot pillantottak meg a végtelen égbolton:

körülbelül 15-20 darab, V-alakú formát, amely kékeszöld színben világított és nagy sebességgel repült el a fejük fölött.

A csapat megdöbbent, de tudományos gondolkodók révén azonnal magyarázatokat kerestek. Abban bíztak, hogy a fények újra megjelennek, és igazuk lett: a furcsa jelenség körülbelül fél órával később ismét megjelent az égen, de a korábbinál még véletlenszerűbb alakzatban. A kutatók ekkor bonyolult elemzésekbe kezdtek. A különböző teóriák közepette abban valamennyien egyetértettek, hogy valami fantasztikus dolognak voltak szemtanúi. De mi lehetett az?

A ruhákat is eldobta, amikor meglátta a fényeket

Ám nem csupán a tudós társaság volt a titokzatos, kék-zöld fényekkel kísért égi jelenség egyetlen hiteles tanúja. Az új-mexikói Albuquerque-ben (mintegy 660 kilométerre Lubbocktól) az Atomenergia Bizottság egyik magasszintű alkalmazottja a feleségével együtt nézte a csillagokat a kellemes, nyári éjszakán.

„Épp az éjszakai égboltot csodálták, amikor ijedten felugrottak, mert az otthonuk felett gyorsan és csendesen elrepült egy óriási repülőgépre hasonlító jelenség" – írja Ruppelt. – „A gép szárnyainak hátsó részén hat-nyolc pár izzó, kékes fény látszott."

Körülbelül egy óra múlva az egyik lubbocki nyugdíjas is valami rémisztőt tapasztalt a kertjében.

Az ufóészlelések legnagyobb része természetes jelenségekre vezethetők vissza, akad azonban néhány eset, amire nincs elfogadható magyarázat Forrás: Origo

„Közvetlenül sötétedés után a férfi felesége kiment az udvarra, hogy beszedje a kiteregetett ruhákat, miközben ő a házban olvasta az újságot" – rögzíti a jelentés Ruppelt beszámolóit, aki szeptember végén Lubbockba utazott, és elbeszélgetett a szemtanúkkal (két hét alatt több mint százan látták a fényeket).

A feleség azonban hirtelen berontott a házba, és falfehérre sápadtan mesélte, hogy egy nagy tárgyat látott a ház felett, amely pontosan úgy nézett ki, mint egy „test nélküli repülőgép", a szárnyán izzó, kékes fényekkel."

Kiszámították az objektum méretét, sebességét

Az izgatott kisvárosba egyre többen érkeztek, hogy láthassák a különös égi jelenséget. Néhányan már azt várták, hogy a kormány is elkezdjen foglalkozni az üggyel.

Az olyan helyi lapok, mint a Lubbock Avalanche Journal beszámolói után a texasi professzorok saját, informális vizsgálatot indítottak. Az első, augusztus 25-i észlelésüket követően ugyanis ők és tudós barátaik még 12 alkalommal látták a furcsa, kékeszöld fényeket.

Megmérték a fények szögét, kiszámították az égi jelenség körülbelüli sebességét, és rögzítették, hogy az objektum minden esetben északról dél felé haladt. Kézi adó-vevőkkel szerelkeztek fel, és két csapatot alakítva próbálták felmérni az ufó magasságát is.

Ahogy teltek a napok, egyre többen észlelték a jelenséget. Közben a professzorok is folytatták a munkát, és napról napra kevesebb kétségük merült fel azzal kapcsolatban, hogy amit látnak, az valódi.

Lencsevégre kapta a furcsa fényeket

Egy elsőéves texasi egyetemista, Carl Hart Jr. augusztus 31-én néhány fekete-fehér fotót is készített a különös fényekről.

„Meleg éjszaka volt, és a fiatal férfi az ágyát a nyitott ablak mellé tolta" – írja Ruppelt. – „A tiszta éjszakai égboltra nézett, és várt. Körülbelül fél órája feküdt az ágyában, amikor a fények feltűntek északon, majd a nyílt égboltot átszelve, eltűntek a háza mögött. Tapasztalatból már tudta, hogy a jelenség hamarosan újra megjelenik.

"Megragadta a kikészített Kodak fényképezőgépét, beállította a lencsét és a záridőt, majd kiment a kertbe.

Hosszú ideig várakozott, de amikor a fények másodszor is megjelentek, lefotózta őket. Ekkor két képet készített,

majd még hármat, amikor néhány perccel később harmadszor is felbukkantak az égbolton."

August 25, 1951 was a quiet summer night in Lubbock, Texas....#ProjectBlueBookhttps://t.co/EjPuCJlnnJ

— PROJECT BLUE BOOK (@HistoryBlueBook) August 8, 2018

Bár a képek hitelessége erősen vitatott, de máig ez az egyetlen, látványos nyoma az égbolton mozgó, V-alakú, homályos fényekből álló objektumnak.

Madarak repültek utcai megvilágításban az égen?

Amikor Ruppelt megkezdte a hivatalos vizsgálatot elámult, hogy az égi jelenség milyen mélyen érintette azokat, akik a furcsa fények szemtanúi voltak. Találkozott például egy keménykötésű, lamensai öregúrral, aki feleségével együtt az indiánokról, a háborúkról és hasonló furcsaságokról kezdett el beszélni az ufókkal kapcsolatban. A vizsgálatot végző szakértőnek azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a két nyugdíjas egyszerűen retteg. A férfi meggyőződéssel állította, hogy a fények csakis vándormadarak lehettek.

„A kutatásomban az volt a legérdekesebb, hogy nagyon kevés helybéli állította biztosan, hogy valóban látta a fényeket" – írta Ruppelt az interjúk után. – „Egyetlen közös szál kapcsolta össze a szemtanúkat: mindannyian olvasták a professzorok beszámolóját a jelenségről."

Űrhajónak semmiképp nem mondhatták őket

Az ismeretlen repülő tárgyakról szóló jelentésben Ruppelt érdekes magyarázatot adott.

„Azt gondoltam, hogy a professzorok fényei talán valamiféle madarak lehetnek, amelyek valahogy visszatükrözték az új lubbocki utca fényeit, de tévedtem" – fejtegette. –

Nem madarak voltak, és nem lehetett más, ismert fénytörő és repülő tárgy sem, de űrhajónak sem mondhatnám őket."

„Abban biztos vagyok, hogy a fények, amelyekről a professzorok beszámoltak, jól ismert és könnyen megmagyarázható természetes jelenségnek számíthatnak, csak még nem tudom a pontos magyarázatot rájuk, mert a tudósok valóban érdekes és lebilincselő történettel álltak elő. A rejtély megoldása a lubbocki fények legfontosabb megfigyelési szakaszában rejlik, és ez az, amikor a professzorok észlelték a különös jelenséget. A többi fázis csupán egy jól csengő ufójelentés."

Az 1950-es években megszaporodtak az ufóészlelések az USA-ban Forrás: Origo

A fények rejtélye így megoldatlan maradt.

Egyszerűen kihátráltak a történetből

„Több mint hatvan év elteltével a fények misztériuma több lubbocki lakos emlékében még mindig elevenen él, és ma is országszerte elkápráztatja a misztikus jelenségek kutatóit" – nyilatkozta dr. Monte L. Monroe, a Texasi Műszaki Egyetem délnyugati gyűjteményének levéltárosa a Texas Highways magazinnak.

Lubbockban járva csak említse meg a történetet, és meglátja, hogy mindenkinek van valamilyen véleménye róla. Néhányan úgy gondolják, hogy fényes, félkör alakban elhelyezkedő, égi „gyöngyszemek" szelték át nagy sebességgel a sztratoszférát. Mások abban hisznek, hogy a vonuló vadkacsákat világította meg a helyi közvilágítás. Az ufószkeptikusok pedig a légierő furcsa gyakorlataira gyanakodnak."

A Kék Könyv Projektről (Project Blue Book) szóló könyv első kiadásának borítója a lubbecki ufókkal Forrás: Origo

Monroe szerint a professzorok és más tanúk az eset után gyorsan belefáradtak abba, hogy magyarázatokat keressenek, és az sem véletlen, hogy az 1970-es években már nem adtak több interjút. Carl Hart Jr., a fotós negyven évvel később azt állította, hogy fogalma sem volt arról, hogy mit fotózott azon a forró augusztusi éjszakán. Ám ahogy arról több száz texasi lakos meg van győződve: valamit bizony láttak azon a furcsa nyáron, amit valószínűleg soha nem fognak elfelejteni.