A város fogalma legtöbbünk számára egyet jelent a nagy lélekszámú, fejlett infrastruktúrával és pezsgő élettel rendelkező településsel, ám mint oly sok mindenre, erre is igaz a régi bölcsesség, hogy néha kivétel erősíti a szabályt.
Magyarországon hat olyan városi rangú települést is találhatunk, amelyek állandó lélekszáma nem haladja meg a 2000 főt.
E városok között több olyan jól ismert település is szerepel, amelyeknél különösen helyénvaló az állandó lélekszám kihangsúlyozása, mivel idegenforgalmi jelentőségük miatt és a turisták jóvoltából szezonálisan az „őslakosok" sokszorosára hízhat az itt tartózkodók lélekszáma.
A termálfürdőjéről messze földön híres Zalakaros e törpevárosok panoptikumának óriása, a maga 1936 fős lakosságával.
Hazánk egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, Visegrád, a Dunakanyar fővárosa is a minivároskák „nagyobbjai" közé tartozik, a maga 1852 fős lélekszámával.
Visegrád egyben az egyik legjelentősebb történelmi múlttal rendelkező településünk, hiszen Esztergom, Buda, Székesfehérvár és Pozsony mellett
ez számít a történelmi Magyarország ötödik egykori királyi székhelyének.
1320 körül Anjou Károly Róbert helyezte át ide az udvar székhelyét, és itt született a magyar történelem egyik legjelentősebb uralkodója, I. (Nagy) Lajos, a lovagkirály is.
Visegrád a 15. században Hunyadi Mátyás kedvelt tartózkodási helye volt,
és egészen 1529-ig a városka fölé magasodó fellegvárban őrizték a magyar Szent Koronát.
Ezek a példaszerűen kiragadott városkák lakosságuk számát tekintve azonban valóságos metropolisznak számítanak a legkisebbhez képest.
A 2015. január elsejei népszámlálási adatok alapján Magyarország legkisebb városa az 1060 lakossal rendelkező, és hazánk egyik legszebb vidékén, a Zempléni-hegységben fekvő Pálháza.
Az apró település, annak ellenére, hogy csak 2005-ben kapta meg a városi rangot, igen hosszú múltra tekinthet vissza.
A régészeti leletek tanúsága szerint Pálháza területe már az őskorban is lakott volt.
A városka elődje az Anjou-korban, az 1320-as években épült fel a füzéri uradalom területén. Pálháza nevét először egy Luxemburgi Zsigmond korából származó adománylevél említi meg, 1389-ben.
Nem is gondolnánk, hogy a szelíd lankák között megbúvó békés kistelepülést milyen gyakran megtépázták a történelem viharai. A 15. század elején a cseh husziták,
a hódoltság idején pedig a törökök dúlták fel.
A török 17. század végi kiűzése után újabb csapás érte Pálházát. Az 1711-ben kitört országos pestisjárvány teljesen kiirtotta a község lakosságát, amelybe a 18. század végén tért vissza az élet.
Legalább is erre utal,
hogy csak II. József uralkodása idején, 1786-ban említették meg ismét a település nevét.
Az 1920-as trianoni békeszerződés miatt pedig Pálháza határtelepüléssé vált.
A második világháború után még község státuszú település fellendülésében komoly szerepet játszott a falu határában 1958-ban megnyitott kaolin-bánya, amelyben a híres hollóházi porcelángyár számára fejtették a porcelángyártás legfontosabb alapanyagát.
A bánya megnyitása jótékony hatást gyakorolt az infrastruktúra fejlesztésére is,
de 1980-ban, - a lakossági tiltakozás ellenére - felszámolták a bodrogköz-hegyközi kisvasúthálózatot, megszüntetve a közvetlen vasúti összeköttetést Sátoraljaújhellyel, és a környékbeli településekkel.
Szerencsére azonban a turisztikai attrakciónak számító, és a Hegyközi Kisvasúthoz csatlakozó erdei vasútszárnyat meghagyták. Pálháza környéke hazánk egyik legszebb tájegysége.
A 2005-ben városi rangra emelt település közvetlen szomszédságában fekszik Füzérradvány,
amely a maga nemében egyedülálló, és nagyobbrészt már helyreállított csodaszép Károlyi-kastélyról híres.
Az ország miniatűr rekorder városának környékén felejthetetlen szép élményekkel kecsegtető kirándulásokat tehetünk a zempléni vadonban.