„Felfedeztük, hogy a Marson lévő, magas sótartalmú víz a mikroorganizmusok légzéséhez elegendő oxigént tartalmazhat" - mondta a tanulmányt vezető Vlada Stamenkovic, a NASA bolygókutató intézete, a kaliforniai Pasadenában működő Jet Propulsion Laboratory munkatársa, aki szerint az eredményeik átírják a marsi élet lehetőségéről alkotott elképzeléseket.
A kutatók egészen mostanáig úgy vélték, hogy a Marson előforduló csekély mennyiségű oxigén még a mikrobiális élet fenntartásához sem elegendő.
Sosem gondoltuk, hogy az oxigén szerepet játszhat a marsi életben, tekintve, hogy a vörös bolygó légkörének mindössze nagyjából 0,14 százalékát teszi ki
- magyarázta Stamenkovic, hozzátéve, hogy az ember által belélegzett levegőnek ezzel szemben majdnem 21 százalékát alkotja oxigén.
Az oxigénigényes (aerob) életformák a fotoszintézissel - a fény segítségével a szén-dioxid és a víz glükózzá és oxigénné alakítása - együtt fejlődtek ki a Földön.
Az oxigén kulcsszerepet játszott az összetett életformák megjelenésében a mintegy 2,35 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett nagy oxigenizációs eseményt követően, amikor jelentősen megnőtt a Föld légkörének molekuláris oxigéntartalma.
A Föld azonban olyan mikroorganizmusoknak is otthont ad, például az óceán mélyén, melegforrásokban, amelyek megélnek oxigénszegény környezetekben.
Éppen ezért bármikor, amikor a marsi élet lehetőségéről gondolkodtunk, mindig anaerob életformák lehetőségét kutattuk
- magyarázta Stamenkovic.
A magas sókoncentráció segít, hogy a víz folyékony maradjon még nagyon alacsony hőmérséklet esetén is. A Mars felszíni hőmérséklete - különböző tényezőktől függően - mínusz 195 és plusz 20 Celsius-fok között mozog.
A mostani tanulmány során a kutatók először megnézték, hogy az oxigén miként oldódik sós vízben fagypont alatti hőmérséklet esetén, majd megbecsülték a Marson az elmúlt 20 millió évben végbement, valamint a következő 10 millió évben várható éghajlati változásokat.
Mindezt összevetve aztán megnézték, hogy a Mars mely régióiban a legvalószínűbb a sósvíz-alapú oxigéntermelés, ami a későbbiekben segíthet meghatározni az újabb kutatások helyszíneit.