Ahogy hűvösödni kezd az idő, a mókus földalatti raktárakat készít: tucatszámra ássa a gödröket, és eldugja bennük a legfinomabb csemegéket. Vajon mennyire lehet hatékony ez a kültéri kamra projekt? És vajon hogyan találják meg később az eltemetett kincseket, amikor szükségük lesz rá?
Egy új kutatás szerint a mókusok ételtemetési módszerei érdekes sajátosságokat hordoznak, hiszen ahhoz, hogy túléljék a tél viszontagságait, nem alapozhatnak csupán a véletlenekre.
Ezért általában a két stratégia egyikét alkalmazzák: vagy egyetlen helyre temetik az összes eledelüket, vagy több, különböző helyre rejtik el az elemózsiájukat.
A legtöbb mókusfaj a második csoportba tartozik, tehát szétosztja a készleteit"
– mondta a LiveScience-nek Maria Delgado, a Kaliforniai Egyetem Állatorvos-tudományi Doktori Iskolájának posztdoktori munkatársa, aki több éven át tanulmányozta a mókusok viselkedését. – „Ez a fajta élelmiszertárolási technika valószínűleg azért fejlődött ki, mert csökkenti egy lehetséges, nagyobb veszteség kockázatát."
Más szóval, minél több helyre rejtik el az élelmiszert, annál kisebb annak a veszélye, hogy egy éhes versenytárs felfedezi a készletet és megdézsmálja, vagy esetleg felfalja azt.
A közelmúltban a Royal Society Open Science folyóiratban is publikált kutatásban Delgado arra is rámutatott, hogy a mókusok bizonyos jellemzők mentén helyezik biztonságba az élelmet. Rámutatott emellett arra is, hogy
ez a fajta viselkedés más fajokra, például a pelékre is jellemző, és ez teszi lehetővé számukra, hogy stratégiailag megszervezzék az étel felhalmozását,
ami később segít nekik az emlékezésben, amikor szeretnék azt kiásni.
Bebizonyosodott, hogy a mókusok egyáltalán nem véletlenszerűen temetik el az élelmet"
– hangsúlyozta Delgado. – „Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy az élelmiszer tárolásának hátterében egy aprólékos stratégia áll."
A tanulmány szerint a mókusok így az eltemetett élelmiszerük körülbelül 95 százalékát meg is találják.
A mókusok életét és viselkedését megfigyelő kutatók régóta arra gyanakodtak, hogy az állatok az étel szagját követve bukkannak rá az elásott éléskamrákra.
Ám a legfrissebb kutatások inkább arra mutatnak, hogy a memória a szaglásnál jóval fontosabb szerepet játszik.
A mókusok ugyanis a térbeli memóriájuk segítségével térképezik fel a körülöttük lévő területet, majd egyszerűen emlékeznek és visszatérnek azokra a helyekre, ahol elásták az élelmüket.
A saját megfigyeléseim alapján úgy gondolom, hogy a mókusok úgynevezett tereptárgyakat használnak ilyenkor: beazonosítják a fákat és felmérik a fa és a fészkük közötti távolságot"
– mutatott rá Pizza Ka Yee Chow, a japán Hokkaido Egyetem posztdoktori kutatója. – „Ezzel a fajta stratégiaalkotással pedig csökkenthetik a memóriájuk terhelését."
A kutatók megfigyelték azt is, hogy amikor a mókusok több, különböző helyszínen rejtik el az ételeiket, képesek felismerni az azok egymáshoz viszonyított elhelyezkedését is. Ez azt sugallta számukra, hogy az állatok részletes mentális térképet készítenek arról, hogy hol vannak az éléskamrák.
Ráadásul a mókusok viselkedésével kapcsolatos, korábbi tesztek már bebizonyították, hogy a bojtos fülűek lenyűgöző memóriával rendelkeznek, és a legtöbb esetben sikeresen emlékeznek egy-egy nehéz feladat elvégzése során a megoldásra.
Mindig megtalálják a módját annak, hogy megkapják azt, amit igazán szeretnének"
– mondta Chow a LiveScience-nek. – „Annyira elkötelezettek!"
Talán ezért is rendezik át olyan gyakran a leveleket az éléskamrák környezetében. Közben pedig finom technikákat alkalmaznak, és néha csak úgy tesznek, mintha eltemetnék a kincseiket, amikor tudják, hogy más mókusok is figyelik őket.
Talán ezek a kis teremtmények okosabbak, mint azt gondoltuk"
– zárta gondolatait a kutató.