A könyv, amellyel a szerző elsősorban a fiatalokat, a jövő űrhajósait célozza meg, nyugodtan ajánlható az idősebb korosztálynak is. Stílusa nem gügyögős, felnőttnek tekinti az olvasót, legyen az bármilyen korú is. Minden korosztály tagjai találnak őket izgató témákat a műben.
Peake a megválaszolandó kérdéseket jórészt levelekből, e-mailekből gyűjtötte össze, majd csoportosította a kilövéstől és a felkészüléstől kezdve az űrállomáson való életig, az űrsétáig és végül a földi visszatérésig. 157 kérdés adja a könyv gerincét, ezek köré fűzi fel mondanivalóját a szerző.
.Nincs tabu téma. Ugyanúgy megtudhatjuk, hogyan végzik az űrhajósok a kisdolgukat, mint azt, hogy milyen tulajdonságoknak kell megfelelnie egy asztronautajelöltnek. A furcsa űrhajósbabonákba, szokásokba is beavat minket a szerző. Kiderül például, miért kell lepisilni az űrhajósokat szállító busz kerekét, mindezt ráadásul már szkafanderbe öltözve.
De a komolyabb ismeretek sem hiányoznak a műből. Szerepel benne a kilövéssel és a pályára állítással kapcsolatos adatok elmagyarázása éppúgy, mint az, hogy milyen kísérleteket végeztek az űrhajósok a Nemzetközi űrállomáson. Az írott szöveget remek ábrák és ritkán látott fotók kísérik.
Véleményem szerint a könyv az utóbbi idők egyik legérdekesebb, legolvasmányosabb ismeretterjesztő kiadványa, amely valóban nem csapja be az olvasókat, mindent elmesél az űrutazásról, ami csak egy kamaszban vagy akár idősebb olvasóban kérdésként felvetődik. Egyetlen korunk fontos témái iránt érdeklődő olvasó polcáról sem hiányozhat, hiszen akár űrhajózási kézikönyvként is elő-elővehető és lapozgatható.