Művészként akart halhatatlan lenni, a zsarnokság jelképe lett

Nero Róma égését szemléli

Az ókori Róma történetében talán nincs is több olyan uralkodó, akinek személyéhez annyi rémtettet és szörnyűséget fűznének, mint a Julius-Claudius dinasztia utolsó princepse, Nero nevéhez. Az ókori eredetű pletykák szerint - amelyek a császár szörnyű tetteiről regélnek-, Nero többek között vérfertőző kapcsolatot folytatott az anyjával, Agrippinával, i.sz. 64-ben pedig ő gyújtatta fel Rómát, hogy ihletet nyerjen Trója pusztulásának megénekléséhez. A gyűlölt uralkodó emlékét Nero halála után a szenátus megátkozta, szobrait és emléktábláit összezúzták, a képmását viselő pénzérméket pedig beolvasztották. A modern történettudomány szerint azonban a Neróról kialakított és abszolút negatív kép eltúlzott volt - Rómát például szinte biztos, hogy nem ő gyújtatta fel.

„Kevélysége, bujasága, tékozló természete, kapzsisága és irgalmatlansága kezdetben csak itt-ott ütközött ki, mint valami ifjúkori tévelygés..."
(Részlet Caius Suetonius Tranquillis „ A caesarok élete" című művéből)

Egy eszközökben nem válogató gátlástalan anya: Agrippina

Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus - általánosan ismert nevén Nero császár - i. sz. 35. december 17-én látta meg a napvilágot Antium (ma: Anzio) városában, a konzulságot is viselt szicíliai helytartó, a feslett erkölcsűként emlegetett Cnaeus Domitius Ahenobarbus fiaként. Anyai ágon a késő köztársaságkori római történelem olyan hírességeivel állt rokoni kapcsolatban, mint Marcus Antonius, vagy a principátus rendszerét megteremtő Augustus.

Nero a principátus megteremtőjével, Augustus császárral is rokonságban állt Forrás: Wikimedia Commons/Till Neiermann

Nero rendkívül becsvágyó anyját, Agrippinát, a Caligula elleni összeesküvésben való részvétel vádja miatt i.sz. 39-ben Pandateria szigetére száműzték,

ahonnan csak a császár meggyilkolása után térhetett vissza Rómába.

Az időközben megözvegyült Agrippinát Róma egyik leggazdagabb embere, a konzulságot viselt Passienus Crispus vette nőül.

Caligula márványbüsztje Forrás: CC-BY/Pierre-Selim Huard

A hatalomra szomjazó asszony férje vagyoni helyzetét és befolyását kihasználva furakodta be magát a meggyilkolt Caligulát követő új princeps, Claudius udvarába. Amikor második férje, Crispus, közvetlenül a hatalmas vagyonáról rendelkező végrendelete megírása után mérgezés áldozata lett,

Rómában azonnal szárnyra kaptak a pletykák, hogy Agrippina keze lehetett benne Crispus hirtelen halálában.

Az újfent megözvegyült Agrippina ezután nagybátyjára, Claudius császárra vetette ki a hálóját.

A céltudatos és eszközökben nem válogató anya: Agrippina Forrás: Wikimedia Commons/Museo Napoli

Sikerült is elérnie, hogy az erélytelen és könnyen befolyásolható Claudius megözvegyülése után őt, a császár első unokanővérét vegye nőül. A rámenős Agrippinának azt is sikerült elérnie a hőn áhított frigy érdekében, hogy a szenátus módosítsa a házasságkötés elé jogi akadályt állító vérfertőzési törvényt.

Claudius erélytelen és könnyen befolyásolható uralkodó volt Forrás: Wikimedia Commons/Museo Vaticano

A császárnévá előlépett Agrippina sikeresen rávette Claudiust, hogy adoptálja 13 éves fiát, Nerót.

Miután a császár i.sz. 50. február 25-én örökbe fogadta Nerót, Britannicus, Claudius első házasságából származó vérszerinti fia került Agrippina intrikáinak célkeresztjébe. A becsvágyó nő mindent elkövetett, hogy saját fia váljék Claudius örökösévé.

Biztató kezdet: szerény fiatalemberként mutatkozott be a szenátusnak

A fia hatalomra juttatásáért gátlástalan eszközöket bevető Agrippina elérte a Britannicushoz hű praetorianus praefectus leváltását, akinek helyére bizalmas hívét, Burrust neveztette ki.

Azt is kiharcolta – Claudius erélyes tiltakozása ellenére-, hogy az ekkor még csak 15 éves Nerót nevezzék ki a praefectus urbi, azaz Róma első számú elöljárójának tisztségére.

A gyermek Nero márványszobra Forrás: Wikimedia Commons/Pryoriman

A hataloméhes asszony, amikor elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy fia számára megszerezze a császári bíbort, idős és betegeskedő férjét,

Claudius császárt i.sz. 54. október 13-án gátlástalanul megmérgezte.

Agrippina befolyásos támogatóinak köszönhetően könnyedén elérte, hogy a szenátus Nero imperátorrá történt kikiáltását konfirmálja, Claudius vérszerinti fiával szemben. A császári bíbort alig 17 éves korában magára öltött Nero rendkívül kedvező benyomást tett mind a szenátusra, mind pedig a római népre.

Agrippina császárrá koronázza fiát, Nerót ( 1. századi márványszobor) Forrás: Wikimedia Commons/Carlos Delgado

A Curiában, a szenátus épületében megtartott első, rendkívül visszafogott és tisztelettudó beszédében kijelentette, hogy princepsként az „isteni Augustus" útját kívánja követni, csak és kizárólag a külügyekkel szeretne foglalkozni,

a belpolitikát pedig teljes egészében a „tiszteletre méltó atyák", azaz a szenátus kezébe helyezi.

Fiatal korára hivatkozva szerényen azt is visszautasította, hogy a szenátus felruházza a „Pater patriae" azaz a haza atyja címmel.

A szenátussal eleinte tisztelettudóan és szerényen viselkedett (a kép illusztráció) Forrás: Wikimedia Commons

A fiatal császárt ekkor még teljes egészében anyja, valamint a rendkívül művelt és mértékletes filozófus-nevelője, Lucius Annaeus Seneca, továbbá a nagyhatalmú praetorianus praefectus, Sextus Affranius Burrus tartották kézben.

Uralkodásának első öt éve éppen ezért mintaszerűnek volt mondható,

ahogy arról Aurelius Victor 4. századi római történetíró is megemlékezett: „Uralkodásának első öt esztendejében olyan hatalmas volt, és olyan sokoldalúan fejlesztette Rómát, hogy Traianus teljes joggal állítja több ízben, hogy Nero első ötéves uralkodása mellett eltörpül mindaz, amit a többi császár alkotott."

A fiatal Nero márványbüsztje Forrás: Wikimedia Commons/Jastrow

A békés és prosperáló éveket csupán egyetlen fekete folt, a potenciális rivális, Britannicus i.sz. 55-ben történt meggyilkolása árnyékolta be. Uralkodásának első évei a külpolitikában is sikeresnek számítottak: tehetséges hadvezére, Cnaeus Domitius Corbulo elhárította, hogy pártus kézbe kerüljön Armenia, és a Britanniában kitört törzsi lázadást is sikerült pacifikálni.

Először az anyját, majd a hitveseit tetette el láb alól

Az évek múlásával Nero egyre nehezebben viselte el, hogy irányítsák, ezért fokozatosan kezdett felsejleni természetének sötét oldala is. Amikor Britannicus még élt, Agrippina egy alkalommal azzal zsarolta meg engedetlenkedő fiát, hogy

mivel egyedül neki köszönheti a császári bíbort, azt bármikor vissza is veheti tőle.

Nero ezt sohasem felejtette el, és amikor Agrippina valamint Burrus illetve Seneca között kiéleződtek az ellentétek, elérkezettnek látta az időt arra, hogy megszabaduljon gyámkodó anyjától.

Nero( Abraham Janssens festménye) Forrás: bpk / Stiftung Preuáische Schl”s/Jagdschloss Grunewald, Berlin/bpk/Art Resource/Spsg

Agrippinát – miután három konspiratív merényletkísérletet is túlélt –, a türelmetlen Nero végül a saját katonáival gyilkoltatta meg.

Agrippina erőszakos halála nem váltotta ki sem a szenátus, sem pedig a nép hangos rosszallását.

Nero ettől vérszemet kapva törvényes hitvesét, Claudia Octaviát, a néhai Claudius császár lányát is eltettette láb alól, hogy feleségül vehesse az egyik hivatalnokától elszeretett Poppea Sabinát.

Nero második felesége, Poppea Sabina, akit állapotosan gyilkolt meg Forrás: Wikimedia Commons

Burrus és Seneca kezéből minden igyekezetük ellenére kicsúszott az irányítás; az öntörvényű és excentrikus fiatal császár kezdett úgy viselkedni, mint egy elszabadult hajóágyú. Mivel Seneca már nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy Neróval viaskodjon, lemondott az összes tisztségéről, majd visszavonult vidéki birtokára,

de ez sem védte meg a betegesen gyanakvóvá lett Nero bosszújától,

aki i.sz. 65-ben koholt vádak alapján öngyilkosságra kényszerítette egykori mesterét.

Seneca halála Forrás: Wikimedia Commons

Ugyanebben az évben gyilkolta meg második feleségét, a várandós Poppea Sabinát, akit egy veszekedés hevében néhányszor hasba rúgott, majd agyonvert.

25 éves korára önkényúr lett

Alig pár hónappal Poppeae halála után harmadik feleségét, Staitilia Messalinát vezette az oltárhoz. Nero huszonöt éves korára korlátlan önkényúrrá vált.

A nép kegyeit mértéktelen költekezéssel igyekezett kivívni, illetve megtartani.

Egymást érték a soha nem látott grandiózus cirkuszi játékok, többször és bőkezűen osztott pénzt Róma polgárainak, a katonák hűségét pedig rendszeres gabonaosztással valamint rendkívüli zsoldfizetésekkel próbálta meg bebiztosítani.

Nero két kézzel szórta a pénzt, hogy lekenyerezze a római plebejusokat Forrás: Wikimedia Commons/cjh1452000

A költséges építkezések, cirkuszi játékok és pénzosztások gyorsan kimerítették az államkincstárt. A császárnak többször ellentmondó, és ezért a saját hatalmára potenciálisan veszélyesnek tartott Burrust leváltotta a pretoriánus gárda éléről,

aki helyett az egyik talpnyalóját, Tigellinust nevezte ki a praetori cohors parancsnokának.

Egy i.sz. 62-ben leleplezett köztársaságpárti összeesküvés után Nero tomboló haragja az addig vele szemben lojális szenátori rend ellen fordult.

Egymást érték a cirkuszi játékok Forrás: Phoenix Art Museum/Jean-Léon Gérôme

Egymást követték a Tiberius korát idéző felségsértési perek, amelyekben Nero kitűnő eszközt látott a valós vagy vélt ellenfeleivel való leszámoláson kívül a kiürült államkincstár feltöltésére is. A futószalagon zajló kivégzésekkel és vagyonelkobzásokkal sikerült az egész szenátori rendet illetve az arisztokráciát maga ellen hangolnia, amit a plebsznek való mértéktelen hízelkedéssel akart kiegyensúlyozni.

Színésszé és énekessé "aljasodik" a bíborpalástot viselő imperátor

Nero már gyermekkorától fogva vonzódott a költészethez, illetve az előadóművészetekhez. Elég tehetségesen rímelt, és ügyesen kezelte a lantot is. Valósággal szomjazta a dicsőséget;

az volt a leghőbb vágya, hogy a legtehetségesebb művészként ismerje el a közönség.

Ez az ambíciója az imperátori bíbor felöltése után sem szűnt meg, sőt, még sokkal szenvedélyesebbé vált. Nero a császári hatalmát is bevetette annak érdekében, hogy kivívja a hőn áhított elismerést.

Nero arról ábrándozott, hogy ő lesz az impérium legnagyobb művésze Forrás: Wikimedia Commons/ John William Waterhouse

Művészi hajlamainak kiélése végett rendszeresen fellépett a színházi előadásokon illetve énekversenyeken, ahol saját magát kísérte a lantján.

Ezeken az előadásokon a szenátorok és az udvari előkelőségek részére több mint ajánlott volt a megjelenés,

valamint a lelkes ováció kinyilvánítása is. Flavius Vespasianus, a későbbi császár, még szenátorként az egyik ilyen előadáson elaludt, és hangosan horkolni kezdett.

Vespasianus, aki horkolni kezdett Nero elóadásán Forrás: Wikimedia Commons/Shakko

Komoly szerencséje volt, hogy sikerült ép bőrrel megúsznia a „felségsértő" horkolást.

A hagyományőrző római arisztokráciát mélyen megbotránkoztatta, hogy a császár „mimusok, csepűrágók és lotyók" barátságát keresve színészként lép fel az arénában."Színésszé és énekessé aljasodása" csak fokozta a kivégzései és vagyonelkobzásai miatt egyre jobban terebélyesedő elégedetlenséget.

Tűzvész kérdőjelekkel és keresztényüldözéssel

Amikor i.sz. 64. július 18.-ról 19.-re virradó éjjel Róma több kerületét érintő hatalmas tűzvész pusztított, pletykák kezdtek terjedni arról, hogy Nero gyújtatta fel a várost, hogy a Trója kirablását szavalva gyönyörködhessen a lángok látványában. Noha a későbbi történetírók, köztük Suetonius és Cassius Dio is átvették ezeket a korabeli pletykákat,

a modern történettudomány bizonyosnak tekinti, hogy nem Nero gyújtatta fel a várost.

Nero Róma égését szemléli Forrás: Wikimedia Commons/Karl von Piloty

A császár iránti ellenszenv azonban ekkor már olyan nagy volt , hogy a vele kapcsolatos legvadabb híresztelésekre is kész tényként tekintettek. A tűzvész utáni napokban Nero megnyittatta a palotáit a köznép előtt, hogy a tűzvész miatt hajléktalanná váltaknak fedelet biztosítson,

és azonnal elrendelte a város újjáépítését is, méghozzá új, tűzbiztonsági szempontok szerint.

Az újjáépítés hatalmas költségeit csak újabb adók kivetésével lehetett fedezni, ami viszont még tovább mélyítette a császár iránti általános gyűlöletet.

Keresztények kivégzése a Circus Maximusban Nero üldözése idején Forrás: Wikimedia Commons/Henryk Siemiradzki

Az elégedetlenség leszerelése céljából Nero egy közel-keleti, Júdeából származó kis vallási közösséget, a keresztényeket kiáltotta ki a tűzvész felelőseinek. A történelem első szervezett keresztényüldözése éppen ezért Nero nevéhez fűződik, amelynek Róma első püspöke, Péter apostol is az áldozatául esett.

A kegyetlen zsarnokság szimbólumaként vált halhatatlanná

I.sz. 68. márciusában Gallia helytartója, a gall származású Vindex és légiói fellázadtak a császár ellen, a „szenátus valamint a római nép" nevében pedig Hispania prokonzulját, az idős és tekintélyes szenátori rangú Servius Sulpicius Galbát kiáltották ki császárnak.

Servius Sulpicus Galba sestertiusa előlapján Forrás: Wikimedia Commons/Museum of Fine Arts of Lyon

Nero eleinte egyáltalán nem vette komolyan a Rómától távoli provinciális puccsot, de amikor Germania Superior helytartója, Lucius Verginius Rufus, valamint Africa provincia prokurátora, Lucius Clodius Macer is fellázadt és Galba oldalára állt, Rómában megváltozott a széljárás.

Galba a hadijelvényei alá felsorakozott légiók élén megindult Róma ellen.

Galba közeledésének hírére Caius Nymphidius Sabinus praetori prefectus és a testőrség is fellázadt, Nero pedig fokozatosan magára maradt.

A Forum Romanum napjainkban. Róma is fellázadt Nero ellen Forrás: Wikimedia Commons

A történtek hatására a szenátus is bátorságra kapott, és június 8-án, a Curia épületében összehívott rendkívüli tanácskozáson Nerót anyagyilkosság vádjával halálra ítélte. Nero ekkor már elhagyta a városfalakat, a Via Appián déli irányba menekült.

A szenátus a pretoriánus gárdát küldte ki a szökevény elfogására.

Másnap, amikor a gyaloghintón menekülő császár hírül vette, hogy üldözői már csak alig félórányira vannak tőle, szolgái segítségével megmérgezte magát.

Nero magára hagyatottan menekült el Rómából Forrás: Wikimedia Commons/Jastrow

Cassius Dio szerint miután kiitta a méregpoharat, ezt mondta kíséretének: „Jupiterre, micsoda művész vész oda velem!"

Halála után a szenátus megátkozta az emlékét, elrendelte szobrai, köztük a későbbi Colosseum mellett felállított hatalmas kolosszusának ledöntését, valamint palotája, a Domus Aurea lerombolását.

Nero ledöntött kolosszusának rekonstrukciója Forrás: Wikimedia Commons

Nero neve végül nem a híres előadóművész - mint ahogy szerette volna,- hanem a kegyetlen zsarnok szinonimájaként vált halhatatlanná.