Megfejtették a tengeri teknősök vándorlásának titkát

Turtle in sea, Kauai island, Hawaii Islands

A kaliforniai Stanford Egyetem tudósai megfejtették a tengeri álcserepesteknősök akár húsz évnél is tovább tartó, több ezer mérföldes tengeri vándorlásának titkát.

„Nem mindenki elveszett, aki vándorol" – írja J.R.R. Tolkien. A tengeri cserepesteknősök olykor két évtizednél többet is felölelő, több ezer mérföldön átívelő legendás vándorlására mindeddig „az elveszett évek"-ként hivatkoztak a zoológusok, ám a jelek szerint a teknősök bárhol járjanak is útjuk közben, mindvégig egy pillanatra sincsenek elveszve.

A Stanford Egyetem tudósai által vezetett kutatásban most sikerült fényt deríteni az északi Csendes-óceán cserepesteknősei által megtett végtelennek tetsző vándorút titkaira. A teknősök szülőhelyüktől, Japán partjaitól indulnak, s évekkel később vadászterületükön, a mexikói Baja California (Alsó-Kalifornia) parti vizeiben tűnnek fel újra. A Frontiers in Marine Science tengertudományi szakfolyóiratban megjelent közlemény megmutatja, melyek azok a melegvizű időszakos áramlások, amelyek lehetővé teszik a teknősök számára az egyébként barátságtalanul hideg víztömegeken való átkelést. Az új ismeretek segíthetnek a teknősök és más vándorló tengeri élőlények védelmét célzó intézkedések megtervezésében az éghajlatváltozás közepette, amely átrajzolja hagyományos mozgási útvonalaikat.

Forrás: NOAA

„Évtizedekig hiába próbálkoztunk azzal, hogy e veszélyeztetett faj vándorlási útvonalán összekössük a különálló pontokat – mondta el a vizsgálatot vezető Dana Briscoe, aki a kutatás ideje alatt a Stanford Woods Környezettudományi Intézet munkatársa volt, jelenleg pedig Új-Zéland legnagyobb független tengerkutató intézményénél, a Cawthron Institute-nál dolgozik. – A most publikált munka alappilléreit az elveszett évekkel kapcsolatos kutatás adja, és világelsőként izgatottan mutatjuk be annak a hőmérsékleti átjárónak a bizonyítékait, amely megoldást kínál az óceán egyik legnagyobb vándorának régi rejtélyére."

A természet szerelmesei számára a teknősök látványa különleges izgalmat jelent, de a hajók, a halászhálók és más ember alkotta veszélyforrások fittyet hánynak e csodára. A Természetvédelmi Világszövetség listáján a hét tengeri teknősfaj közül hat a kritikusan veszélyeztetett, veszélyeztetett vagy sérülékeny kategóriákban szerepel. Bár a teknősök főbb élőhelyeit elég alaposan ismeri már a tudomány, az egymástól távoli élőhelyek közötti mozgásukról vajmi keveset tudunk.

Ezen alapvető ismeretek hiányában lehetetlen a teknősök valódi populációméretéről képet alkotni, és stratégiát tervezni a védelmükre.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy egyes teknősök vajon miért és hogyan vándorolnak Észak-Amerika nyugati partvidékére, míg mások a Csendes-óceán központi medencéjében maradnak. Leginkább az foglalkoztatta a tudósokat, hogy e hőmérsékletre kimondottan érzékeny lények miként léphetik át a két óceáni régiót elválasztó, Keleti Csendes-óceáni Határzóna néven ismert fagyos vizű övezetet, amely a legtöbb vándorló állatnak megálljt parancsol.

Forrás: Cultura Creative/© Cultura, all rights reserved./George Karbus Photography

A talány megfejtéséhez a tudósok minden eddiginél kiterjedtebb adatbázisban rögzítették a műholddal nyomkövetett álcserepesteknősök mozgását, kifinomult óceanográfiai távérzékelő módszereket alkalmaztak, és részletes feljegyzéseket készítettek a teknősök öregedéséről egy csontelemzési eljárás segítségével, amely a stabilizotóp-összetétel alapján információt szolgáltat az állat élettörténetéről.

Először egy 15 évet felölelő és több mint 200 teknős műholdkövetéses adatait tartalmazó tanulmány adatait tekintették át. Hamar felfigyeltek hat teknősre, amelyek társaikkal ellentétben határozott manővereket tettek az észak-amerikai partok felé. Az is különös volt, ahogy ezek az „őrszemek" – ahogy a kutatók elnevezték őket – a koratavaszi hónapokban indultak útnak.

Az óceán távérzékelőkkel mért állapotmutatói szerint a legmesszebbre jutott őrszemek lényegesen melegebb vizeken úsztak át, mint amilyeneket társaik tapasztaltak.

Hogy még tágabb összefüggésben tudják értelmezni a látottakat, a kutatók egyedre lebontva beazonosították, melyik álcserepesteknős melyik évben érkezett meg Baja California partjaihoz. Erre a teknősök csontjainak stabilizotóp-elemzése adott lehetőséget. Mivel hozzánk hasonlóan a teknősökre is igaz, hogy „az vagy, amit eszel", a stabil izotópok mintázatából kikövetkeztethető, mikor váltottak az egyes teknősök a nyíltvízi táplálkozásról a partmentire. Az elemzés egyértelműen megmutatta, hogy azokban az években, amikor meleg óceáni körülmények uralkodtak, lényegesen több teknős indult útnak kelet felé.

Forrás: Anadolu Agency via AFP/2020 Anadolu Agency/Mustafa Ciftci

A valószínű ok a tudósok szerint egy „hőmérsékleti átjáró" kialakulása a szokatlanul meleg tengerfelszíni hőmérsékletnek köszönhetően, amelyhez hozzájárulhat az El Niño, illetve más időszakos felmelegedési epizódok.

Az átjáró teszi lehetővé, hogy a teknősök a Keleti Csendes-óceáni Határzónán átkelve elérjék amerikai partmenti vadászterületeiket.

Amikor kedveztek ehhez a körülmények, az átjáró a késő tavasz és a nyár folyamán állt nyitva, és már a képződését megelőző hónapokban érzékelhető volt az időjárás évszakhoz képest korai melegedése. Az ehhez hasonló rendhagyó körülmények, különösen ha hónapokon át fennállnak, környezeti jelzésként szolgálhatnak a teknősök és más, a központi Csendes-óceán keleti szélén csoportosuló vándorló állatok számára arról, hogy a meleg átjáró nyílni készül. Az álcserepesteknősöket érintő légi és terepi megfigyelések, partot érési feljegyzések és szövetminták összegzése alátámasztotta ezt a feltevést.

A jelenség egy nagyobb léptékű trend része lehet. Amint a bolygónk klímája példa nélkül álló átalakuláson megy keresztül, az állatfajok vándorlása szempontjából korábban áthatolhatatlannak gondolt akadályok, mint amilyen a Keleti Csendes-óceáni Határzóna, elmosódni látszanak. E határok átrajzolódásával pedig a tengeri madaraktól a fehér cápákig számtalan élőlénynek változik meg az elterjedése és vándorlási mintázata, ami új természetvédelmi kihívásokat teremt.

Forrás: Biosphoto/© Norbert Wu / Minden Pictures / Biosphoto - Droit géré - Oeuvre protégée par copyright - « Model Release » indisponible - Vente/Norbert Wu

Az északi csendes-óceáni álcserepesteknős számára ez a trend például az akaratlan lehalászás fokozott kockázatát hozza magával, mert Baja California partjai mentén, illetve más, feltehetőleg fontos észak-amerikai vadászterületeiken, így a Dél-Kaliforniai öbölben a teknősök nagyobb eséllyel akadnak az óriás halászhajók hálójába.

A most megjelent tanulmány fontos adalékokkal szolgál egyebek mellett arról, hogyan függ az állatok mozgása az éghajlati ingadozásoktól, ami segít megjósolni, mikor lehetnek a teknősök és más védett állatok a leginkább kitéve ennek a veszélynek.