Bizarr találmány: Cupidoszkóppal próbálták mérni a szerelem erősségét a múlt században

Szív alakú nyalókák egy lengyel üzlet kirakatában, Valentin napon

Se szeri, se száma a furcsa találmányoknak a világtörténelemben. De kétségtelenül a legbizarrabbak közé tartozik a múlt század elején feltalált szerelemmérő vagy Cupidoszkóp.

1937 őszén Ed Keefer végzős volt az ohiói Toledói Egyetem mérnöki karán. A magas, karcsú és szemüveges Keefer volt a matematikai klub elnöke, a mérnöki klub alelnöke, és tagja volt az iskola exkluzív, csak férfiakból álló kitüntető társaságának. Ő találta fel a Cupidoszkópot is.

Az elektromos szerkezetet nem is tervezhették volna tökéletesebben arra, hogy az egész kampuszra kiterjedő hírnevet szerezzen alkotóinak, Keefernek és kevésbé társaságkedvelő osztálytársának, John Hawleynak. Azt ígérte, hogy tudományos pontossággal megmutatja, hogy egy pár valóban szerelmes-e egymásba.

Szív alakú nyalókák egy lengyel üzlet kirakatában, Valentin napon Forrás: NurPhoto via AFP/Beata Zawrzel/NurPhoto/Beata Zawrzel

Ahogy a feltalálók a United Press riporterének elmagyarázták, amikor újításuk híre elterjedt, a Cupidoszkóp beváltotta hozzá fűzött reményt: úgynevezett amorciklusokban mutatta az egyetemista lányoknak a barátjuk iránt érzett vonzalmát.

Az iskola fizika laboratóriumában épített Cupidoszkópot egy régi rádiószekrényből, egy motor szikratekercséből és egy elektromos ellenállásból alakították ki. A kapcsolatuk teszteléséhez egy férfi és egy nő a Cupidoszkóp két oldalán található elektródákat fogta meg, és addig mozgatta őket egymás felé, amíg a nő szikrát nem érzett - nem a vonzás, hanem az elektromosság szikráját.

Minél jobban tűrte ezt az enyhe áramot, annál több szerelmi jelet regisztrált a műszer. A szívekkel díszített tű állítólag egy skálán mutatta a nő odaadását, amely a "Nincs remény" és a "Menj a paphoz!" közötti skálán mozgott.

Egy szerelemmérő a sok közül Forrás: Wikimedia Commons

Mindez egy kissé fájdalmas partijátéknak hangzik - de a Cupidoszkóp egy kísérlet volt egy komoly, több évtizedes kutatásban, amelynek célja a szerelem számszerűsítése volt, a két ember közötti kötődéstől kezdve a lehetséges partnerek személyes vonzerejéig.

Ez a vállalkozás a 20. század első éveiben az Egyesült Államok és Európa vezető tudósainak figyelmét is felkeltette, és bár a mögötte álló tudománynak még ma is van helye az érzelmek tanulmányozásában, a működőképes szerelemmérő kifejlesztése megmaradt a játékok szintjén.